Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-02-20 / 4. szám
A játék a fontos, nem a győzelem Fotó: magánarchívum A JEM, azaz a Játékos Emberek Magazin cikkíró pályázatának nyertese lett Jobb láb a gázon, bal a jobbon! című írásával Éger Szabolcs. A paksi, de családjával - reményeik szerint átmenetileg - Budapesten élő nyertest nem mint kollégát kerestük meg, bár a megkapó stílusú írása miatt akár azért is tehettük volna, hanem azért, hogy kicsit többet tudjunk meg a társasjátékok iránti rajongásáról. A négyszemközti beszélgetésből éppen ezért teljesen természetesen hatszemközti lett, hiszen Szabolcs felesége, Égerné Dudás Krisztina is imád játszani. Mindketten küldetésüknek érzik azt, hogy az arra nyitott emberekkel megismertessék egyik kedvenc elfoglaltságukat és ajánljanak nekik számukra megfelelőt az igen széles választékból. Szavaikból kitűnik, hogy mindezt felelősséggel teszik, mert ezek a játékok bizony nem egyszerűek és nem olcsók, egy rossz tanács éppen az ellenkezőjét válthatja ki és a kudarc miatt tovatűnhet a játékkedv. Pedig - mondják egybehangzóan - nemcsak néhány pohár ital vagy vacsora mellé ülhetnek le baráti társaságok, hanem egy jó társas mellé is, nem beszélve arról, hogy kettesben, családban is lehet a játékot választani mondjuk a televízió helyett. Sietve teszik hozzá, hogy semmilyen más szórakozási lehetőséget és azok kedvelőit nem tartják hátrébb valónak, ők is járnak moziba, sportolnak, csak van egy plusz az életükben: ez pedig a társasjáték. Szabi szakértő beszámolójából egyhamar kiderül, hogy nem holmi fellángolásról van szó, a nagyjából ötéves múltú hobbijuk terén bizony sok-sok tudással, információval vértezték fel magukat. Megint csak nem lenézve, hanem tényként mondják el, hogy nem Gazdálkodj okosan! és Ki nevet a végén? típusú elfoglaltságra kell gondolni. Azok ugyanis szinte kizárólag a szerencsén alapulnak, ám ők és a hozzájuk hasonlók azt szeretik, ha a szerencsefaktor a lehető legkisebb, sőt leginkább azt, ha meg sem jelenik, és kizárólag a játékosok éles elméje, kombinációs és stratégiai készsége dönti el, hogy ki a nyertes. Itt jegyzi meg Kriszti, hogy őket ráadásul nem is a győzelem, hanem tényleg a játék öröme motiválja. Gyakran lepik meg barátaikat azzal, hogy ha társaságban játszanak, nem segítik egymást a győzelem érdekében, hanem éppen nehezítik párjuk dolgát, hogy még izgalmasabb legyen. A társasjátékpiac hatalmas és itt nem a szupermarketekben és általános játékboltokban árult termékekre kell gondolni. Szabi javaslata szerint nem is ezekben, hanem szakboltokban kell vásárolni, ráadásul úgy, hogy előtte alaposan kell tájékozódni. Ezt meg lehet tenni a neten különféle honlapokon, biogokon, de nagyobb városokban működnek klubok is. (Az egyik vidéki bázis például Kecskemét.) Ezekben, sőt a szakboltokban kölcsönzésre is van lehetőség, így nem kell zsákbamacskát vásárolni. Nagyon jó szabálymagyarázatokat és részletes értékeléseket tesznek közzé az interneten a játékosok, akiknek közösségét a segítőkészség jellemzi. Mivel többségében nem magyar termékekről van szó és nincs magyar nyelvű szabálykönyv, ezért sokan vállalják magukra, köztük Szabi is, hogy lefordítják, közkinccsé teszik a magyar leírást. Ennek- mint megtudom - azért van jelentősége, mert igen bonyolult játékokról van szó, nem ritka, hogy egy parti - ahol van újonc- egyórás ismertetéssel kezdődik, maga a „küzdelem” akár öt órán át is tarthat. Kriszti elárulta, hogy sokan meghökkenek, amikor szembesülnek azzal, hogy nincs kocka, hát még akkor, amikor az is kiderül, hogy tábla sincs. Merthogy ilyen is akad. Szabolcs beszél arról, hogyan születnek, hogyan csoportosíthatók a játékok, mely országokban van ennek nagyobb kultusza, mi segít eligazodni a nagyjából hetvenezer fajtát számláló kínálatban, hol rendezik meg ezeknek a seregszemléjét. A kedvenceit firtató kérdésre az erőművek építését, működtetését feladatul szabó Power Gridet említi mondván, az áll közel a vülamosmérnöki agyához. Végül - látva érdeklődésemet - ellát egy-két praktikus tanáccsal a játékválasztáshoz. És, hogy az olvasók számára ne maradjon elvarratlan szál, eláruljuk, mit jelent az átmeneti budapestiség: Szabi és Kriszti ma még a fővárosban élnek három hónapos kisfiúkkal, de minden vágyuk az, hogy Bencét és majdani testvéreit Pakson nevelhessék. Ehhez azonban meg kell még nyerniük a Sikeres álláskeresés nevű társasjátékot. -vt-Honlapot indítanak a borbarátok Etessy Gábor és Juhász Sándor ajánlotta a tagtársak figyelmébe a Linbrunn Pincészetet, ennek köszönhetően invitálta a Paksi Borbarátok Klubja a Prelátus Pincébe a villányi vendégeket. Az összejövetelen Kertész Katinka ügyvezető, borász prezentálta a nedűket, a megjelentek különleges kóstolópárokat ízlelhettek. - 22 hektáron műveljük szőlőinket, 2010-ben volt az első szüretünk. Célunk, hogy minél többen megismerjék borainkat és a Linbrunn nevet a kiváló minőséggel, és a mindenki számára elérhető termékkel párosítsák - fogalmazott Kertész Katinka hozzátéve, a jövőben prémium borok készítését is tervezik. A paksi borbarátok az idei évre is tíz rendezvényt terveznek. Az évadnyitó és évadzáró közötti alkalmakon részt vesznek országos borbarát találkozón, és hagyományosan meghívják a helyi borászokat is. Az elmúlt tizenhét év pezsgését idéntől a világhálón is megjelenítik, tudtuk meg Herczeg Józseftől, a Paksi Borbarátok Klubja elnökétől. A következő est vendége Maurer Oszkár lesz, a borászt Kiss Attila ajánlotta a társak figyelmébe. Faller Gábor Paksi Hírnök, 2015. február 20. ■ 19
