Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-02-20 / 4. szám
Jó napot, mi újság? Dr. Farkas Edina Kisgyermekkora óta orvosnak, egészen pontosan háziorvosnak készült dr. Farkas Edina, a paksi négyes körzet családorvosa. Nincs olyan nap, hogy ne indulna örömmel munkába, pedig a „logisztika” nem egyszerű: három kicsi gyereket nevel egyedül. Szüleiről, akik ebben segítségére vannak, szuperlatívuszokban beszél, demokratikusan nevelték. - Nagyon agilis, fiatalos, lendületes szüleim vannak - mondja. És bátrak - teszi hozzá arra utalva, hogy a harmincas éveik elején felpakolták a családot és hátrahagyva Kazincbarcikát Paksra költöztek. Edina mérnök édesapja az atomerőműben helyezkedett el, anyukája munkaügyisként a Volánnál. Ő volt az, aki gyökeret vert, segítve a beilleszkedést. Ez az akkor tízéves lánykának nem volt egyszerű. Aztán jöttek a barátok, szerelmek, diákélmények. Az, hogy az orvosi pályát választotta, már ezt megelőzően eldőlt. - Melós volt, de nem vészes - összegzi fiatalosan, igazítva a fonendoszkópon, ami - akárcsak a fehér köpeny - mintha lénye szerves része lenne. - Ez vagyok én -jegyzi meg. Nem lehet szó nélkül hagyni tinilányos külsejét. Igen, meglepődnek, ha megmondja, hogy orvos, de leginkább akkor, ha azt árulja el, hogy háromgyerekes anyuka. Mi sem lógunk ki a sorból, hitetlenkedve hallgatjuk, hogy egy három- és egy hatéves kislány - Luca és Szofi - valamint a kilencéves Bendegúz anyukája. Visszatérünk a születésük előtti időkre, a tudatos karrierépítésre, ami a Vak Bottyán Gimnáziumban kezdődött - vagy folytatódott - latintanulással, különórákkal. Az igazi lemondás az egyetemi évek alatt jött, mert míg mások sétáltak, nyaraltak, Edina tanult, de annyira élvezte az egyetemet, hogy „ha fizetnének érte”, állandóan oda járna. Az első rezidenséveket a szekszárdi kórházban töltötte, aminek jó kapcsolatokat köszönhet, utána lett néhány évre rezidensként dr. Molnár Klára jobbkeze. Tőle tanulta a nyugalmat, a szakma iránti tiszteletet, együttérzést. Három, szakmai szempontból szintén fontos évet töltött Németkéren Fodor doktor mellett. Ennek az időszaknak a gyakorlati ismereteken túl asszisztensét köszönheti, akit úgy emleget: „Vali egy kincs”. Két éven át mentőzött is és folyamatosan ügyelt a németkéri munka mellett. Az álláshalmozás nem az anyagi, hanem a tudásbeli gazdagodást célozta. - El lehet végezni sajnos az egyetemet úgy, hogy tűt soha nem fogsz a kezedben - szól a prózai indoklás. Ő pedig maximalista és felelősségteljes, úgy gondolja, hogy mindent tudnia kell, ha ő felel a betegért. A mentőzéssel későbbi férje kérésére hagyott fel, aki féltette. Nem tagadja, nem éppen életbiztosítás egy 150 km/órás sebességgel a kamionok között szlalomozó mentőautón kapaszkodva állni a beteg mellett. Ahogy az egyetemet és pályája első éveit, úgy a gyerekekkel otthon töltött időszakot is élvezte. Dr. Bodnár Imre már 2012 novemberétől agitálta, hogy vegye át Haj dók doktor körzetét, de korainak ítélte a visszatérést. 2013 októberében azonban, egy hónappal azután, hogy egyedül maradt a három kicsivel, úgy jött ez a lehetőség, mint „sivatagban a víz”. Ráadásul olyan kedvező körülményeket és lehetőségeket nyújtott a város, amit badarság lett volna visszautasítani. Valival közösen kissé tartottak attól, hogy szétszélednek a betegek, de a kezdeti időszakban tapasztalt fluktuáció óta szépen emelkedik a betegszám. Edina számára öröm, hogy sokan nevezték Hajdók doktor méltó utódjának. Ez szerinte azért van, mert ugyan sok mindenben más - fiatal is, nő is -, de ugyanaz a betegközpontú mentalitás, a szeretettel gyógyítás a vezérelve, mint elődjének. - Csodálatos praxist hagyott itt, jól karbantartott, jól edukált betegekkel - jegyzi meg. A legnagyobb sikerélmény számára, ha nagy gond után elengedheti a beteg kezét, mert valami nagyon súlyosat tudtak közösen leküzdeni. Edina a közeljövőben szeretne üzemorvosi szakvizsgát tenni és az akupunktúra alkalmazásához szükséges végzettséget szerezni. Bizonyára nem lesz könnyű dolga, hiszen rengeteg a teendője, kevés az ideje. Nem panaszkodik, nem az a fajta, sőt azt mondja, nincs nehéz dolga a gyerekekkel, hiszen okosak, ügyesek. - Mi négyen nagyon jó csapat vagyunk - összegzi. Vida Tünde Paksi Hírnök, 2015. február 20. ■ 15
