Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-10-22 / 20. szám
Jó napot, mi újság? Kolbert Mátyás Amikor ide került, még macskaköves volt az úttest a főutcán, ám azóta sokat fejlődött és igazán szép, élhető várossá vált Paks, mondja Kolbert Mátyás, aki több mint egy évtizedet szolgált a helyi plébánián. A Pakson töltött 14 évéből a Szentlélek-templom építése volt számára a legemlékezetesebb - mondja a katolikus esperes. Ahogy mesélte, az atomerőmű építésével egyre növekvő településen óhatatlanul felmerült az igény, hogy a lakótelep közelében is legyen egy istentiszteleti hely. Az egyik elképzelés szerint egy házat vettek volna meg és alakítottak volna át, a másik szerint - amit nem tartott elfogadhatónak - két lakótelepi lakást. Előbbire engedélyt kaptak az Állami Egyházügyi Hivataltól, de Kolbert Mátyás csak ragaszkodott ahhoz, hogy ahogy mondja, szeretne tornyot, s végül a hivatal beleegyezett a házvásárlás helyett egy új templom megépítésébe. A város főépítésze Makovecz Imre volt, aki munkához is látott, ám az elkészült terv nem nyerte el sem a helyi közösség, sem a pécsi püspökség tetszését, így egy áttervezést követően rajzolódott ki a Szentlélek-templom végleges képe. Kolbert Mátyás többeket megkeresett támogatásért. Már nem emlékszik, milyen apropóból volt Németh Miklós akkori miniszterelnök Pakson, de arra igen, hogy megszólította, gondolván, mi rossz történhet, legfeljebb nemet mond a kérésére. Tanácsára, hogy keresse meg az atomerőmű vezetését támogatásért elmondta, hogy már túl van egy sikertelen próbálkozáson. Aztán Németh Miklós javaslatára levelet írt a Miniszterelnöki Hivatalnak, s nagyjából tíz nappal annak feladása után 5 millió forintot kaptak a templomépítésére az erőműtől, sőt még erőgépeket is a rendelkezésükre bocsátottak, ami hatalmas segítség volt. Az alapkövet r988 pünkösdjén dr. Cserháti József püspök helyezte el. Az atomerőmű mellett a pécsi püspökség, külföldi segélyszervezetek és egyházmegyék, az Állami Egyházügyi Hivatal, a regensburgi érsek, a paksi hívek és más magyar közösségek is az ügy mellé álltak, a telket ingyen rendelkezésre bocsátotta a településvezetés és még 4 millió forintot is adtak, sokan pedig önzetlenül, két kezük munkájával segítettek. r990 pünkösd vasárnapján Mayer Mihály megyéspüspök felszentelte az új templomot, amelynek Passauból érkezett, 258 kg-os harangja pontban ró óra 55 perckor szólalt meg többezres tömeg előtt. Az új templom a ’8oas évek végén kuriózum volt, s mint épület ma is az, mondja az esperes. Az építkezés nem volt számára konfliktusmentes időszak, így amikor lehetősége adódott helyet cserélni a németkéri plébánossal, megtette, így került r 991-ben jelenlegi szolgálati helyére. Mint mondja, itt is nagyon jól érzi magát, kiváló közösséget pásztorolhat, és nagyon jó a kapcsolata a településvezetéssel, mindig mindenben számíthat az önkormányzatra. Hozzátette, az ő korában már nem is bírná ellátni maradéktalanul a szolgálatot egy nagyobb egyházközségben. Azért kapcsolata a várossal nem szűnt meg végérvényesen. A közelmúltban például a Paks és Reichertshofen közötti testvérvárosi szerződés megújító aláírását megelőző szentmisén is találkozhattak vele a hívek a dunakömlődi templomban, ami nem véletlen: a partnerség létrejöttében, megerősítésében neki is része volt. A bátaszéki születésű esperes a Pannonhalmán töltött gimnáziumi és a győri főiskolai éveitől, valamint egy rövid Baranya megyei szolgálattól eltekintve egész eddigi életét Tolna megyében töltötte. i960 nyarán szentelték fel, első szolgálati helye Tolnán volt. Papi életének legszebb évei, több mint egy évtized Szekszárdhoz köti, de emlékezetesek számára az ezt megelőző decsi évek is, ahonnan a környékbe is járt. Üt nem volt, a sárközi sárban pedig csak gyalogszerrel, lovas kocsival vagy lóháton lehetett közlekedni. Ő utóbbit tette, amihez az éppen alakulóban lévő termelőszövetkezettől kapott lovat, ám amikor megkérték, hogy segítsen a vidéket járva tagokat toborozni, nemet mondott - attól kezdve nem adtak neki többé hátast. Azért nem maradt paripa nélkül, a helyi állatorvos kölcsönadta neki a sajátját. Áldásnak tartja, hogy segíthet az embereknek, osztozhat velük örömükben vagy éppen vigasztalást nyújthat nekik bánatukban. Csak az egyedüllét nehéz. Végső búcsút kellett már vennie szüleitől, sógorától és húgától is. Terveiről szólva csak annyit mondott nevetve, hogy a mondás úgy tartja: ember tervez, Isten végez, hát nem is tervez. Azért szeretné, ha a németkéri plébániahivatal felújítása után a templomé is elkészülne - talán tavasszal kezdődhet a munka. A katolikus egyház előírása szerint 75 évesen benyújtotta lemondását, amit elfogadtak a püspökségen, de egyben arra kérték, hogy további intézkedésig lássa el a lelkipásztori szolgálatot Németkéren. Ennek már négy éve, ő pedig szolgál. Kohl Gy. Paksi Hírnök, 2015. október 22. ■ 15