Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-10-22 / 20. szám
Paksról is blogol Abbey Abbey Tardiff a nyáron érkezett Paksra, az ASE kosárlabdacsapatát erősítő Troy Barnies menyasszonya. A szabadúszó internetes újságíró, több blog szerkesztője, pár hete már paksi élményeit is megosztja a világhálón.- Azt kaptad eddig Magyarországtól, Pakstól amit vártál?- Sokkal jobb, mint képzeltem. Azt gondoltam, egész nap otthon fogunk ülni, nem tudunk majd mit csinálni, ehhez képest sokat kirándulunk, nagyon élvezem felfedezni ezt az országot, a várost.- Milyen egy átlagos nap Pakson? Ha Troy éppen edzésen van, akkor mivel foglakozol?- Minden napom elég egyforma. A közös ébredést követően Troy edzésre megy, ilyenkor én is konditerembe indulok. Ezt követően ebédet készítek, majd írok, ugyanis szabadúszó online újságíró vagyok. A fiúk délutáni tréningje időpontjában pedig itthon végzek különböző erősítő gyakorlatokat. Este megpróbálom megfőzni a világ legjobb vacsoráját, ami nem mindig sikerül, de becsülettel próbálkozom. A recepteket az internetről nézem, este pedig együtt tévézünk, filmet nézünk.- Milyennek ismerted meg a magyar embereket?- Budapesten már háromszor voltunk, gyönyörű város, nagyon szeretem. Paksot sem ismerjük még teljesen, de a környéket már felfedeztük. Tetszik, hogy nagyon kedvesek az emberek, viszont az furcsa, hogy mindenki köszön mindenkinek: amikor az edzőteremben üdvözölnek, mindig meglepődöm, aztán persze azonnal visszaköszönök. Negatív tapasztalatom még nem volt, úgy érzem, mintha máris része lennénk a közösségnek. Különösen azóta, hogy a biogomat is innen írom, és sokan olvassák.- Közös döntés volt-e a magyar szerződés elfogadása?- Ez Troy döntése volt, a karrierjébe nem szólok bele. Az ajánlat az ügynökén keresztül érkezett hozzánk Annyit tudtunk, hogy az Atomerőmű Sportegyesület Magyarországon komoly tradíciókkal rendelkező klub. Sajnáljuk, hogy idén nem indult a Paks nemzetközi kupában, mert tavaly a Ventspils az Európa Kupában is szerepelt (a kontinens második legerősebb sorozata - a szerk.), ennek ellenére a párom úgy gondolta, hogy ebben a szezonban olyan csapatba igazol, amely a bajnoki címért küzd.- Milyen gyakran olvashatunk írást tőled a blogon?- Hetente-kéthetente tervezek egy-egy írást, de nem akarok túl sűrűn jelentkezni. Ez attól is függ, hogy történik-e olyan fontos dolog az életemben, amit érdemes veletek megosztanom. Alapvetően a saját életünkről írok, valamint profi kosárlabdázókról, akik közül kettő Európában játszik, és most már paksi élményeimről is.- Barátságok szövődtek már? A kosaras családok összetartóak?- A kosarasfeleségek nagyon aranyosak, sokat vagyunk együtt. Ha a fiúk vidéken játszanak, mi is összejövünk, és egy jófajta bor mellett beszélgetünk, de hazai bajnoki után is együtt értékeljük a mérkőzéseket. Will Tamás (szintén az ASE játékosa - a szerk.) barátnője pedig a manikűrösöm.- Mi az, ami tetszik Pakson, és mi az, ami hiányzik?- Egy mozi nagyon hiányzik. A filmnézés az egyik kedvenc időtöltésem. Mi is egy amerikai kisvárosból jöttünk. O Bemutatkozik az új evangélikus lelkész Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök Jelentős eseményre került sor október 10-én a Paksi Evangélikus Egyházközségben: Nepp Éva személyében a gyülekezet első női parókus lelkészét iktatták hivatalába. Bajáról hívta meg a gyülekezet lelkipásztornak a városba, ahova, mondhatni, hazaérkezett. „Ne félj, csak higgy!” Ezt a Márk evangéliumából való idézetet választotta az ünnepi istentisztelet igehirdetési alapigéjéül Nepp Éva evangélikus lelkész. Elmondta, hogy az új feladat korábban aggodalommal töltötte el, hiszen olyan nagynevű lelkészek szolgáltak előtte, mint Sólyom Károly vagy Szabó Vilmos, olyan férfiak, akik után nőként nem könnyű a gyülekezet elé állni. A fellelt ige már az első megoldandó feladathoz, a parókia felújításához is erőt adott neki, és megtapasztalta a gyülekezet meleg fogadtatását, bizalmát, így lassan elcsitultak kétségei, s most már megnyugvással és bizakodással hirdeti az igen gazdag múltú paksi lutheránus közösségben a megfeszített Krisztust. Mint mondja, érezhetőek a népegyházi vonások a gyülekezetben, ami jó, de szeretne valami újat is hozni az életükbe, olyan alkalmakat, amelyek a fiatalabb korosztályok számára is vonzóak. A mindennapi lelkészi feladatokon túl ezek megvalósítása jelenti számára a kihívást: elérni, megszólítani a bajainál majd’ háromszor népesebb, nyolcszáz fős evangélikus közösség tagjait, megerősíteni velük, közöttük a lelki kapcsolatot. A váltás egyébként nem volt egyszerű, annak ellenére, hogy több szállal kötődik a városhoz: édesapja paksi születésű, édesanyja pedig györkönyi. Bár ő Budapesten született és Dunaharasztin nőtt fel, a nyári szünetekben sok időt töltött Pakson apai nagymamájánál. Egy családi tragédia erősítette meg abban, ami már korábban ott motoszkált a lelkében, hogy Isten szolgálatába áll. A tanulmányok után elérkezett felszentelésének ideje, mégpedig egy csodálatosan szép napsütéses októberi napon, 2001-ben. Két évig az óbudai gyülekezetben volt beosztott lelkész, majd Pilisre került helyettes lelkésznek, aztán Baján már parókus lelkészként munkálkodott tizenegy éven át, míg meghívást kapott a paksi gyülekezettől a lelkészi szolgálatra, amit elfogadott. Bár nem ismeretlen neki a város, most mégis egy másik, új oldalával kell megismerkednie lelkészi szolgálatából adódóan. Reméli, hosszú távra rendezkedhet be és szolgálhat a szép Duna-parti városban. Kohl Gyöngyi 12 ■ Paksi Hírnök, 2015. október 22.