Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-10-09 / 19. szám

Jó napot, mi újság?

C. Szabóné Kocsiczki Ilona

Harmincegy éve tagja, tizenegy éve vezetője a Paksi Vak Bottyán Gimnázium nevelőtestületének C. Szabóné Kocsiczki Ilona. Dina - becenevét a TF-en kapta - az iskolaalapítás hetvenedik évfordulójára rendezett ünnepségen legnagyobb meglepetésére megkapta a Vak Bottyán Gimnáziumért Emlékérmet. - Szeretem ezt az iskolát - mondja egyszerűen. Hogy miért, azt röviden nehéz volna összefoglalni, de az biztos, hogy a sokrétű tehetséggondozó programra, amit a kollektíva dolgozott ki, nagyon büszke. - Szép eredményeket hozott. Sokkal többet tettünk, mint amit vállaltunk - mondja róla. Még megvannak a program vívmányai, de már csak a belső erőforrásokra támaszkodva tudják fenntartani, a kezdete óta ugyanis megváltozott a vüág. Sok szó esik a minőségi oktatás feltételeinek megteremtéséről, de C. Szabóné Kocsiczki Hona szerint szűkültek a lehetőségek. Ezért van az, hogy bár hosszú

távon és alapvetően optimista, a mostani helyzet inkább aggodalommal tölti el. Tudja, hogy nemcsak az lehet nagyszerű, ami sok pénzt emészt fel, de köszönömért egy idő után senki sem szeret dolgozni, még ha van is húzóerő az iskolában, amire lehet építeni. Az, hogy az idei tanévet az alapítás hetvenedik évfordulója alkalmából a jubileumnak szentelik, azért fontos az intézményvezető szerint, mert így a diákjaik jobban megismerik a tradícióikat. Egy-egy ilyen évforduló alkalom a számadásra. Ilyesmire kértük az iskola vezetőjét is, aki elmesélte, számára egyértelmű volt, hogy pedagógus lesz. A testnevelés mellé a történelmet választott volna, de abban az évben nem volt ilyen párosítás, így az előbbinél maradt. Pályáját Budapesten kezdte, Paksra azért költöztek, mert férje, C. Szabó István itt kapott munkát. Dina egy évet általános iskolában dolgozott, majd Szentesi Lala bácsit váltotta a

gimnáziumban. Az iskola akkori vezetése azt várta tőle, hogy a sportélet maradjon legalább annyira élénk. Ez az elképzeléseivel könnyen összehangolható kérés volt: amellett, hogy a kosárlabdát szinten tartotta, „belopta” az iskola falai közé az atlétikát. Felkerült a repertoárra a röplabda, és nagy hangsúlyt helyezett a tornára, amit szintén szeretett. Törekvései néhány év alatt a Magyar Diáksport Szövetség magas szintű elismerésében realizálódtak. Az iskolavezetésnek tizenegy évvel ezelőtti kinevezéséig nem volt tagja, viszont a pedagógiai program kidolgozásában és egy igen izgalmas pályázatban, ami az iskolák önfejlesztéséről szólt, oroszlánrészt vállalt. így sikerült belekóstolnia az iskola életének szervezésébe. Azt mondja, az iskolafejlesztés nehéz feladat volt, de hatalmas lehetőség, ennek nyomán született a már említett tehetséggondozó program is. Mindig nyüzsgő alkat volt, szereti a kihívásokat, biztatták a kollégák is, ezért pályázott az igazgatói posztra. Három aspiráns közül választották ki. Ennek már tizenegy éve. Célja, hogy az eredményeiket, az iskola pozícióját az egyre élesedő versenyben megtartsa. Tudja, hogy ez nem egyszerű, nem elég, ha jól dolgoznak, a PR-tevékenységet is erősíteni kell.

A komoly koncentrációt igénylő poszton a sport segít helytállni.- A sport lételemem, számomra ez a kikapcsolódás - fogalmaz. Heti két, ha van ideje, három alkalommal fut 8-10, vagy akár 15 kilométert. A futás férjével közös hobbi, mindketten alapítói a Paksi Amatőr Futó Fiatalok Klubjának. Mindhárom fiuk Budapesten él, a középső, Peti már édesapa, ikerfiai vannak.- Mindhárman a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumban végeztek és elsőre felvették őket az egyetemre - mondja édesanyjuk hozzátéve: lám ez is jelzi, hogy ez egy jó iskola. Vida Tünde

Paksi Hírnök, 2015. október 9. ■ 19