Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-10-09 / 19. szám
Tájak és robotok a Paksi Képtárban Három kiállítás nyílt a Paksi Képtárban: a Hangárban Zirczi Judit és Szabó Ottó helyi alkotók, a nagycsarnokban a BLOCK csoport, a galérián pedig Nayg István önálló tárlata. Zirczi Judit három évet töltött családjával Írországban, festményeit az ott megélt pillanatok, élethelyzetek, érzések és a táj ihlette. A képein megjelenő szimbolikus tájak és anonim figurák, melyek tulajdonképpen családtagjai, utalnak a határok emberi és fizikai áthidalására, az elvágyódásra, vándorlásra, a táj és az ember közötti viszonyokra. Az alkotó elmondta, hogy pályázatot adott be az írországi művészeti tanácshoz, amely a hazai Nemzeti Kulturális Alaphoz hasonló szervezet, és ösztöndíjat kapott egy olyan programban, ami kifejezetten ott élő külföldi művészeknek szólt. A képeket hazautazásuk előtt egy hónappal be is mutatta egy prezentációban, illetve kiállításon. Szabó Ottónak továbbra is igazi kincsesbánya minden vastelep, nem hagyja veszni a fémhulladékot, hanem robotszobrai alkotóelemeként új életet lehelt az anyagba. A paksi kiállítására hozott, aprólékosan kidolgozott Telepes című installációja kérdéseket vet fel és elgondolkodtatja a szemlélőt, az ábrázolt szituáció az élet egy próbára tevő helyzetéről töpreng. A Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végzett fiatal, dunakömlődi alkotó jelenleg Budafokon egy volt sörgyár épületéből kialakított művészházban él és alkot. A figurális dolgok mellett fontos irány számára a robotika, de most éppen egy londoni megrendelésre készít speciális asztalt műgyantából. A képtár földszintjén az 1990- ben megalakult BLOCK csoport kiállítását nyitották meg. Az alkotások közül több kifejezetten erre az alkalomra készült, a művészek már az intézmény nyári alkotótelepén készültek A test emlékezete című tárlatukra, amely betölti a hatalmas teret. A régebbi tagok, Sebestyén Zoltán, Nayg István, Nagy Árpád és Doró Sándor számára sokat jelentett a legfiatalabb, Taskovics Éva segítsége, aki filmekkel, animációkkal foglalkozik. A csoportból Nayg István saját munkákkal jelentkezik az emeleti kiállítóban, Kontraszt címmel. Alkotásaiban nem csak az ismert kontraszthatásra törekedett, hanem megjelenik például a minimal art és annak talán éppen ellentétpárjaként az absztrakt expresszionista gesztusfestészet is, egyazon és külön munkán is. A kontraszt a műfajok tekintetében is jelen van, hiszen fotóval, videofilmmel is dolgozott, valamint hagyományos táblaképekkel, bár ezekhez is kapcsolódnak különböző applikációk. A BLOCK csoport és Nayg István kiállítása is 2016. február 7-ig látogatható, míg Zirczi Judit és Szabó Ottó tárlata 2015. november 29-ig.-kgy-25 éve diplomázott az első évfolyam Szinte kivétel nélkül megérkeztek az egykori paksi főiskola első évfolyamának végzősei arra az ünnepségre, amit az ESZI főiskolai épületében rendeztek abból az alkalomból, hogy 25 éve kapták kézhez diplomájukat az első hallgatók. A vendéglátó paksi atomerőművet Cziczer János üzemviteli igazgató, a házigazda iskolát Szabó Béla igazgató képviselte, de ott voltak mindazok, akik sokat tettek azért, hogy elinduljon a főiskolai képzés Pakson. A mindössze hatvanperces, könynyed hangvételű találkozót rövid hozzászólások töltötték ki. Szót kapott Pónya József, az erőmű akkori vezérigazgatója, Kováts Balázs, az ESZI akkori igazgatója, dr. Gács Iván, a Műegyetem akkori megbízottja, Kissné Hegyi Ilona, a tankör „anyukája”, a volt hallgatók képviseletében Bercsi Gábor és - mint a következő évfolyam reprezentánsa - dr. Aszódi Attila. Az előző évben indult ESZI padlásán kezdődött el a képzés 1987-ben a Budapesti Műszaki Egyetem égisze alatt és hathatós támogatásával, a tanévnyitót - mint felidézték - a lépcsőházban tartották. Az energetikai üzemmérnöki szakképzés első évfolyamán huszonegyen kaptak diplomát. Legtöbbjük most ugyanott vette át a jubileumi emlékdiplomát is. A hallgatók a gazdaság különböző szektoraiba kerültek, de sokan közülük az energetika területén dolgoznak, néhányan Pakson, az atomerőműben. Tarnóy László az üzemviteli biztonsági osztályt vezeti. Azt mondta, a kor színvonalát meghaladó körülmények között tanultak Pakson vadonatúj iskolában, kollégiumban. Az atomerőmű pedig kiváló terepe volt a gyakorlatnak. - Számomra ez olyan lenyűgöző ipari létesítmény volt, amihez foghatót nem láttam korábban, örömmel vetettem bele magam a tanulásba - fogalmazott. Aláhúzta, hogy itt kapta meg azokat az ismereteket, fontos műszaki információkat, amikre egész pályáján alapozni tudott. Kováts Balázs akkori igazgató szerint a város történetében nagyon kicsi epizód volt a főiskola működése, de nem szeretnék, ha elveszne, ezért szervezték meg a jubileumot. 2003-ban megszűnt a paksi képzés, Budapestre került át, ahol újabban sláger az energetikai mérnök szak - mondta Kováts Balázs, aki szerint nincs reális esélye annak, hogy újraindítsák a paksi képzést, hiszen az oktatás átstrukturálódott, a Műegyetem kapacitása elégséges. Pónya József akkori vezérigazgató sajnálja, hogy megszűnt, szerinte nagyon jó volt a képzés felépítése Pakson, hiszen a szakmunkás bizonyítványtól a diplomáig mindent meg lehetett szerezni. A cél az indításkor az volt, hogy a mérnökök tudását bevonják az oktatásba, ami most, a duális képzés reneszánszakor ismét időszerű lehet. Pónya József szerint újra lehet aktualitása a főiskolai képzésnek Pakson, de magától nem indul el, akarni, harcolni kell érte. Vida T Paksi Hírnök, 2015. október 9. ■ 17
