Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-10-09 / 19. szám

Bencze Barnabásra emlékezünk

Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Csak posztumusz kaphatta meg a Vak Bottyán Gimnáziumért Emlékérmet Bencze Barnabás, akire Kernné Magda Irén írásával emlékezünk.

Bencze Barnabás tanár, képzőművész, helytörténész 1941. augusztus 30-án született Kunszentmiklóson. Szülei paksiak, édesapja Bencze János kárpitosmester, édesanyja Kasza Katalin, négy gyermeket neveltek fel. A szülők egy rövid ideig az Alföldön laktak, édesapja ott próbálkozott az önálló üzletvitellel, de hamarosan visszaköltöztek Paksra. Barnabás itt végezte el az általános és a középiskolát, 1959-ben érettségizett. Először műszerésztanulónak jelentkezett Budapestre, ám gyorsan kiderült, hogy a műszaki pálya nem az a világ, amiben ő otthonos lehetne, otthagyta az iskolát, és a gimnázium igazgatójának, Kovács Győzőnek a tanácsára jelentkezett a Kaposvári Tanítóképzőbe, ahol 1963-ban diplomázott. Első munkahelye a cseresznyési általános iskola volt, majd 1968-tól, a tanárképző főiskola rajztanári szakjának elvégzése után nyugdíjazásáig Pakson, a Bezerédj Általános Iskola rajztanára volt. Folytatta elődje és egykori tanára, Kasselik László legendás rajzszakkörét, ahol évtizedeken keresztül gyerekek százait vezette be a művészet világába. Ő alapította az iskola fotószakkörét is, ahol nemcsak a fényképezés technikai tudnivalóit tanulhatták meg a résztvevők, de megismerhették a

fotózás művészi aspektusait, a fotógrafika különféle lehetőségeit, eljárásait is. Szakköri foglalkozásai az alkotás örömével és sikerével ismertették meg azokat a diákokat is, akik tanulási nehézségekkel küszködtek. Művésztanárként képei, főként akvarelljei a városi kiállításokon rendszeresen szerepeltek, első egyéni kiállítását 1975-ben rendezték Pakson, majd Szekszárdon. Alapító tagja volt a Paksi Alkotók Egyesületének, nyugdíjazása után minden városi rajzpályázat állandó, meghívott zsűritagja lett.

Mint tudjuk, Bencze Barnabás rajzterme és fotólaborja egyben menedék is volt, és nemcsak a művészetkedvelő diákok számára, ahol jó szót, otthon felejtett holmija, füzete, könyve, úttörőnyakkendője helyett másikat is mindig kapott, akinek arra volt szüksége. Középiskolás tanítványai számára egyetemi felvételire felkészítő rajzórákat is vállalt, kirándulások, táborozások állandó, népszerű és nélkülözhetetlen felnőtt kísérője volt, aki egyaránt szót értett a tanulókkal és a felnőttekkel. Elindulása óta volt vezetője a város cseresznyési napközis táborának, segítője a városi múzeum nyári szaktáborainak. Főállása mellett óraadó tanárként több évig tanított a Dunakömlődi Általános Iskolában és a paksi gimnáziumban is, s róla elmondható, hogy Pakson minden családból ismert valakit és emlékezett a tanítványai nevére is. Pedagógiai tevékenysége mellett személyes érdeklődésének fő területe lett a település helytörténetének állandó és szenvedélyes kutatása, alapítója, résztvevője volt a paksi helytörténettel foglalkozó egyesületeknek, kluboknak. Gyűjtött mindent, ami a város életéhez tartozhatott: Paksról szóló történeti forrásmunkákat, dokumentumokat, fotókat és képeslapokat, népi viseleteket, régi használati tárgyakat, eszközöket, melyekből gyakorta kölcsönzött, adományozott a paksi Városi Múzeum időszaki tárlataihoz. Ö volt az, aki az egykori Kornis-kúria, a régi polgári iskola 1986-87. évi felújításakor az iskola falainak bontása során felfedezte és felhívta a figyelmét Gere László és Búzás Gergely régészeknek az általa kimentett középkori, kora gótikus faragványokkal díszített kőtöredékekre. A kőanyag tudományos vizsgálatából több tanulmány született, amelyek következtetései jelentősen gazdagították a város építészeti örökségének történetét. Nem volt nála alaposabb ismerője a város épületeinek, a régi Főutca kereskedőházainak, a paksi zsidóság történetének. Utóbbiak anyagából előadásokat is tartott, összeállította és a Pákolitz István Városi

Könyvtárban kiállítássá rendezte a Paksi Főutca házai és lakói című tárlatát, melyet a hatalmas érdeklődésre tekintettel a művelődési központban is bemutattak. Több várostörténeti írása is megjelent a Paksi Tükörben, a Városi Múzeum évkönyvében, Paks város helytörténeti kiadványaiban, több kötetben szakmai lektorként működött közre. Magángyűjteménye alapján állította össze a paksi polgári iskola centenáriumi és az alapítás 125. évére rendezett iskolatörténeti kiállítást. Megkerülhetetlen forrása volt minden városi történésnek, legendának, helytörténeti munkálkodásában ő maga is a legfontosabbnak tekintette, hogy minden hozzá forduló számára útbaigazítást adjon, segítse kutató- és gyűjtőmunkájában. Ihletője és mentora volt számos középiskolai tudományos diákköri dolgozatnak, egyetemi diplomamunkának.

Személyes adottságai, toleranciája, széleskörű érdeklődése, magánéletének alakulása mind-mind a pedagóguspálya legkiválóbb személyiségei közé emelték. Több nemzedéken keresztül egyaránt bírta a tanítványai, a szülők és a munkatársai szeretetét és megbecsülését. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, megkapta a Szocialista Kultúráért Érdemérmet, Paks Város Önkormányzatának Gyermekeinkért díját, első díjazottként a Paksi Iparoskor Lussonium-díját, tiszteletbeli muzeológusa volt a Városi Múzeumnak. 2015. március 16-án bekövetkezett váratlan halála, mindent tudásának és kedves mosolyának elveszítése pótolhatatlan veszteség volt mindannyiunk számára, akik tanítványainak, barátainak, egykori munkatársainak vallhatták magukat. írásai: Paks egyházi műemlékei. Szakdolgozat. Gépirat fényképmellékletekkel. 1967. Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteménye; A paksi zsidóság története. In: Holocaust Emlékkönyv. Szerk. Králl Csaba, Budapest, TEDISz. 1994. 190-194; Iskola. Paksi Tükör, 3. évf. 1996. március. 1. 14-16; Visszapillantás. Paksi Tükör, 3. évf. 1996. december, 7-11; A középkori kövek előkerülésének körülményei a paksi Bezerédj Általános Iskola régi épületének bontása során. In: Paksi Múzeumi Füzetek 1. Szerk. Váradyné Péterfi Zsuzsanna, Paksi Városi Múzeum, Paks. 2000. 4-8; Építészeti örökségünk. In: Várossá válni...Várostörténeti tanulmányok. Paks, 1979-1999. Szerk. Kernné Magda Irén. Paks Város Önkormányzata, 2001. 151-170; Képeskönyv. A régi Paks. (Kövi Gergővel és Kernné Magda Irénnel), Paks Város Önkormányzata, Paks, 2013.

Paksi Hírnök, 2015. október 9. ■ 11