Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-08-28 / 16. szám

w Élénk ugatással fogad egyik kutyája, míg a másik szemrebbenés nélkül alszik tovább. Dorka, a nyolcéves Beagle tízhetes kora óta „dunázik”, gazdája se kezdte sokkal később. Három család, köztük az övék, beleértve a két-két gyereket családonként, minden évben a szemközti parton nyaralt, sátorozott. - Mi így nőttünk fel- mutat körbe a táborhelyen, ahol fára szerelt „polcon” kapott helyet a konyha, azaz egy doboz és még néhány, fákra akasztott eszköz, kissé arrébb a fürdőszoba, mellette pedig a hálószoba, azaz a sátor dunai panorámával. Regina soha nem értette azokat, akik súlyos százezreket fizetnek azért, hogy tengerpartra utazzanak, a szabadságuk alatt még arra is képesek, hogy kora reggel keljenek és lerohanjanak a strandra az első sorban napozóágyat foglalni, hogy háborítatlanul lássák, élvezzék a vizet. - Én minden reggel erre a látványra ébredek - jegyzi meg. Idén először április 16-án evezett a Dunán. Ha van szabadideje, némi túlzással rohan, hogy evezőt ragadjon. Képes egyedül - vagyis kutyástól - egy szál kajakkal átkelni. Azt mondja, nincs benne félelem, még soha nem borult. Hogy meddig marad, még nem döntötte el, ameddig jólesik. Gyakran érkezik látogató, szülei, testvéréék, ismerősök is befutnak, de ha nem, akkor sincs kétségbeesve, imádja a Dunát, a partot. - Ide járok relaxálni. Az első dolgom mindig az, hogy lefekszem és alszom másfél órát- teszi hozzá.- Hat-nyolc éve jobbára csak a „tüke” paksiakat lehetett látni, most viszont egyre nagyobb a Dunára járók tábora, a LaDIK Egyesületet 38-án alapítottuk, most pedig már több mint kilencvenen vagyunk - mondja miközben mint jó házigazda partig kísér minket Dorka társaságában. Még csónakba sem szállunk, a kutyus már önfeledten úszkál, játszik a vízben a gazdájával.

Vida Tünde

Paksi modell Kaliforniában

A legjobb modellnek választották a kaliforniai előadó-művészeti és modellverseny modell mezőnyében a paksi Ráthgéber Lászlót. A mindössze 15 éves fiú egy éve kezdett modellkedni a Sztárcsemete Modellügynökségnél, amelynek vezetője, Bartalovics Ildikó egyben a hazai gyerekszépségversenyek rendezője is. László azt mondja, édesanyja biztatására vágott bele a modellkedésbe, amire a kezdetek óta komolyan készülnek,

versenyekre, bemutatókra, fotózásokra járnak. A nemzetközi nevezéssel azonban bedobták a mély vízbe, a modellpálya elején nem is vártak ilyen kimagasló eredményt. A háromnapos amerikai verseny ráadásul nem is indult zökkenőmentesen: Laci azt mondja, a Budapestről Berlinen és New Yorkon át Los Angelesbe tartó útja végére csak ő érkezett meg, a műsorszámokhoz összeválogatott ruhákkal teli bőröndje nem, így a versenyt megelőző napok jelentős részét öltöny, szmoking, utcai és fürdőruha keresésével, illetve vásárlásával töltötte. A malőr nem hozta zavarba a fiatal modellt és magabiztosan állt színpadra, végül három kategóriában, az elegáns, az utcai elegáns és a fürdőnadrágos mezőnyben is első helyezett lett.

Azt mondja, nem tudja pontosan, minek köszönhető az elsöprő siker, de a modellszakmában a testfelépítés, a magasság, az arcvonások és nem utolsósorban a kisugárzás is sokat számít. Édesanyja és ő is úgy véli, hogy a versenyen való részvétel legnagyobb haszna, hogy visszajelzést kaptak arról, érdemes-e folytatnia. Ügynökét több fotós és divattervező megkereste, de személyes ajánlatot is kapott egy dubai ügynökségtől. A munka két-három hónapra szólna milánói és párizsi fotózással. A próbafelvételen a dubai ügynökség teljesen nyers fotókat kért Lászlótól. A fiatal fiú édesanyja azt mondja, nagyon örül fia sikereinek, de a lehetőségek minden aspektusát végig kell gondolnia a családnak. Lacinál még a tanulás az első, angoltudásán is csiszolni kell és az is kérdés, hogy ha komolyan belevág a modellkarrierbe, magántanulóként kellene-e folytatnia a gimnáziumot. -matus-Tábor határok nélkül

Idén éppen a legnagyobb kánikulában élvezte a vízpart örömeit Siófok-Sóstón 54 határon túli diák a Paksi Közművelődési Np. Kft. üzemeltette táborban. A testvértelepülések hegyes-völgyes vidékeiről érkező tanulóinak, talán ahogy a hazaiaknak is, kissé szokatlan volt a közel 40 fokos hőség, ez azonban semmit sem vont le a népes csapat lelkesedéséből.

A sóstói program népszerűsége a kezdetek óta töretlen, az első Tábor határok nélkül még 1990- ben zajlott, azóta volt olyan év, hogy több turnus is megtelt az

önkormányzati nyaralóhelyen. A résztvevők ezúttal Kárpátaljáról és Erdély több településéről érkeztek, volt közülük, aki először, volt, aki visszajáró vendégként vagy a cserediákprogram résztvevőjeként látogatott a Balatonhoz. Amint Mezősi Árpád szervező elmondta, tartalmas programba foglalták a Sóstón töltött hetet: mécsesekből épített „tábortűzzel” és zászlófelvonással nyitották a tábort, majd vándorszínészek előadása, többféle kézműves tevékenység, sportvetélkedők és balatoni

fürdőzés színesítette a palettát. Volt népdal- és néptánctanulás, hajókirándulást tettek Siófok és Balatonfüred között, egyik este pedig a Pistiest formáció és a Virágom együttes koncertjével lepték meg a táborozókat. Mezősi Árpád elmondta, bár a fiataloknak hatszáz vagy akár ezer kilométert is meg kell tenniük a magyarországi táborig, mindig nagy örömmel jönnek és annál is nagyobb élménnyel távoznak, mert itt újíthatják meg a régi barátságokat vagy köthetnek újakat - határok nélkül. MD

Paksi Hírnök, 2015. augusztus 28. ■ 11

Fotó: Ráthgéber László Facebook-oldala