Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-07-24 / 14. szám
Jó napot, mi újság? Szabó Péter Szabó Péter semmi pénzért nem hagyná el a pedagóguspályát. Vérbeli tanár, aki, ha nem állhat a tábla előtt, elvonási tünetei lesznek, és akit a diákok is szeretnek. Manapság pedig látványosan pezseg körülötte az élet: tavasszal ismerős paksi arcként bukkant fel a közszolgálati televízió képernyőjén az Ml Közösségi Arculat kampányában, hetekkel ezelőtt az amerikai nagykövet vendége volt, nemrégiben pedig az Egyesült Államokban járt. Péter élményekkel teli tért haza New Yorkból, de nem kirándulni járt a tengerentúlon, hanem egy kéthetes amerikai szemináriumon volt, amelyen Európából csupán két pedagógus vehetett részt. A Paksi Vak Bottyán Gimnázium történelem szakos tanára úgy fogalmaz, valóságos „kultúrsokkot kapott”, annyi élményt szerzett. Másodmagával ülhetett repülőgépre, ugyanis kollégája is Magyarországról kapott meghívást. A meghívás ez esetben nem egészen helytálló, hiszen sikeresen kellett pályázniuk a New York-i Columbia Egyetem felhívására ahhoz, hogy részt vehessenek az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum és több intézmény közösen szervezett tanulmányútján. Először angol nyelvű írásos pályázatot kellett benyújtani, majd Budapesten szóbeli meghallgatás következett, végül Washingtonban hagyták jóvá a jelentkezést. A kurzuson az amerikai államokból érkező 22 pedagógustársával vehetett részt. A szakmai szemináriumon végig feszített volt a tempó, reggel nyolctól este hat óráig előadásokon, műhelymunkákon, workshopokon vettek részt, ahol mindenki bemutathatta, tanóráin hogyan foglalkozik a holokauszt és az emberi jogok oktatásával. A nyári egyetem központi témája ugyanis ez, valamint az állampolgárságra nevelés gyakorlata volt. Péter elmondta, rendkívül érdekesnek tartotta, hogy Amerikában miért szentelnek kiemelt figyelmet Európa sötét történelmi szeletének. Az amerikai kollégák prezentációiból kiderült, hogy a tengerentúli képzésben ezeket az eseményeket adaptálják és felhasználják a mai társadalmi feszültségek kezelésére, az emberi jogok oktatására. Péter hozzátette, nagyon tanulságos volt számára az is, hogy a nyári egyetemen az amerikai oktatási rendszert is megismerhette. Saját maga is fenntartásokkal vegyes kíváncsisággal érkezett a tengerentúlra, hiszen gyakran hajlamosak vagyunk lebecsülni az Egyesült Államok képzési rendszerét. Való igaz, magyarázza, hogy az amerikai oktatás sok mindenben eltér az európaitól, de rendkívül magas színvonalú, számos szempontból beépíthető a hazai gyakorlatba: sokkal gyakorlatiasabb a képzés, a tanórán a készségeket és a diákok problémamegoldó képességét fejlesztik, arra próbálják rávezetni őket, hogy az iskolapadban tanultakat később hogyan és milyen területen képesek hasznosítani. A gimnázium tanára kint tartózkodása alatt ellátogatott a manhattani holokauszt múzeumba is, ahol számos magyar vonatkozású emléktárggyal találkozott, illetve a kirándulás alkalmával beszélgetett olyan Felvidékről származó túlélővel is, aki 14 évesen részese volt a vészkorszaknak és ma már Amerikában él. Péter ellátogatott Brooklynba és New York zsidónegyedébe is, ahol a zsidóságnak a mai napig élő kultúrája van. Péter azt mondta, a kéthetes kurzusnak talán ez volt a legmeghatározóbb pillanata, mert ott szembesült vele, milyen az, amikor egy önálló színfolt tűnik el egy társadalomból. Az ellesett oktatási módszerek mellett is éppen ezt szeretné átadni diákjainak: hogy milyen következménye lehet annak, ha kultúrák tűnnek el körülöttünk. A kulturális sokszínűség, köztük a zsidó kultúra mindig is nagyon érdekelte, árulta el. Pályázat útján járt már korábban Izraelben is és 2007-ben az amerikai szemináriumhoz hasonló németországi programon. Az Élet Menete Alapítvány rendhagyó, márciusi paksi mozgókiállításán is ő és diákjai készültek tárlatvezetéssel a marhavagon kiállítóterébe ellátogató vendégek számára. Amióta csak tanít, azaz ’98 óta foglalkozik a kisebbségek, nemzetiségek történetével, de már az egyetemen is hallgatott vallástörténetet. Akárcsak ez a téma, a tanítás maga is rabul ejtette, olyannyira, hogy a pálya megkezdése óta csupán egy kis, kétéves kitérőt tett. Másoddiplomás történész-muzeológusként komoly szakmai kihívásnak élte meg, hogy 2011 és 2013 között az Atomenergetikai Múzeum vezetője lehetett. Örül, hogy ezt az oldalát is kibontakoztathatta, irányítása alatt 2012-ben az ország első öt múzeuma közé választották az intézményt. Egy idő után azonban jelentkeztek az „elvonási tünetek”, hiányzott számára a tanítás. Mint meséli, szeptembertől új projektbe kezdenek a diákokkal: az országos Üres padok kampány keretében a diákok felkutatják azokat az egykori iskolásokat, akik a vészkorszak áldozatává váltak, akiket a II. világháború idején még gyerekként, tanulóként hurcoltak el a deportálások alkalmával. MD Paksi Hírnök, 2015. július 24. ■ 15
