Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-07-24 / 14. szám

A hit és a vers közös bennük

Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök

Könyvét kezébe véve, belelapozva mesél az írásokról, a születésük körülményeiről Horányi György. Azt mondja, amióta megírta az egyperces groteszkeket, azóta az élet már sokkal vadabb dolgokat produkált. A Csak mesélek című fejezetben ’56-ot idézi fel. Az egyik ciklusban szereplő gyermekversek csak látszólag lógnak ki a sorból, Horányi György számára ugyanis a család mindent felülmúlóan fontos. Feleségéhez, Annához fűződő érzelmeiről két írásában is vall. A beszélgetésünk apropóját adó új könyvében versek, mesék, kisprózák sorakoznak, a szerző a Hazafelé címet adta neki. A kötet - mint Pájer Ildikó ajánlásában írja - irodalmi önéletrajz, sokszínű és hangulatú, számos üzenetet hordozó, leplezetlen önvallomás. - Azt a lírát szeretem, amelyet beleng az élet. György verseinek egyik legfőbb erénye a költészet hagyományos eszköztárának tudatos vállalása. Képeinek forrása a való élet. Kerüli a körülményest, a kitaláltat - ezt Gálosi János írja Horányi György' műveiről. A nyugalmazott pedagógus irodalomtanára volt a szerzőnek, aki fiatal szakmunkásként esti iskolába járt a gimnáziumba és sokkal inkább ápoltak baráti, kollegiális viszonyt, mint tanár-diák kapcsolatot. Horányi György már gyerekkorában szoros kapcsolatba került az irodalommal, csak rövid kitérőt jelentett az, hogy Kiskőrösön szakmunkásképzőbe járt, később, már munka mellett több diplomát is szerzett. Hivatásává vált a kultúra, a népművelés. És állandó jellemzőjévé a kritikus szemlélet. Ha valami elvei ellen való volt, amiatt szót emelt vagy továbbállt, amikor mások kocsmába, ő templomba járt. Falta a könyveket, 13 évesen Shakespeare-t olvasott. Érdekelte, másképp látta a történelmet. Belekóstolt a politikába, de onnan is hamar továbbállt. A család mellett állandó kísérője a hit. Ahogy most megjelent könyvét ajánlva írja: „Már vénülő kezekkel” írja verseit, formázza történeteit, meséli meséit... De - mint folytatja - mindennél fontosabb, hogy Jézus Krisztusban hívő keresztény, s ő ad választ minden kérdésére. Új kötettel jelentkezett Oláh Zoltán is. A gyűjteménynek, amiben felerészt új, felerészt már megjelent írások sorakoznak, a Fecskeforgó címet adta a szerző. Az illusztrációk Makó András munkái. A kötetet a Napkút adta ki, ahogyan az előzőt, a Virágom, virágom címűt is 2013-ban. Az első kötet már több mint negyedszázada, 1989-ben-ben született meg Oláh Zoltán tollából, aki kisebb vargabetűket követően tért vissza szőkébb hazájába, Paksra, ahol - akárcsak előtte Szigetszentmiklóson - az újságírás volt a kenyere. Mindmáig kilenc kötetet jegyez a szerző, s a legújabb még teljesen friss, de már újabb kötetek kiadásán dolgozik. Az egyik anyaga nyomdakész, a másiké is összeállt.

(Folytatás a 13. oldalon)

Teret adnak az alkotáshoz

36. alkalommal rendezték meg a VIKAT-Művésztelepet Pakson. A Paksi Képtár nagy múltú táborába meghívott művészek munkájába bármikor bepillanthatott a közönség.

Mivel máskor, máshol nincs arra lehetősége, hogy egy anynyira letisztult, tágas térben gondolkodjon, mint amilyen a Paksi Képtár, nagyon várta ezt a tíz napot Tarr Hajnalka, az idei Paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelep egyik meghívottja. A képzőművész elmondta, hogy a fizikai tágasság a belső tágasságra is kihat. Véleménye szerint Magyarországon ma semmilyen szinten nincsen tágasság, levegő, léptékek, hanem egy szűk kicsi zónában kuporgunk. Ha azonban az embert berakják egy olyan térbe, ami ezt semmibe veszi, mert teljesen más dimenzió, akkor ebből a belső beszorulásból totálisan ki lehet mozdulni - ebben lubickol ő most.

12 ■ Paksi Hírnök, 2015. július 24.

A Paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelepet Halász Károly indította útjára még 1980-ban. Az idei művésztelepen voltak visszatérő alkotók, akikre az intézmény profilja miatt esett a választás, de szempont volt a képtár kiállítási programja is. Tarr Hajnalka mellett meghívást kapott Bernát András, Szíj Kamilla, Vincze Ottó, Kopasz Tamás és a Block Csoport. Az intézmény helyiségei mellett a Deák iskola egyik termében is dolgoztak művészek, ahol a tanév rendjéhez illeszkedően a továbbiakban is működik majd a grafikai műhely. Művészmappákat fognak készíteni, melyek egyrészt a város reprezentatív ajándékául szolgálnak, kerül belőlük az adott művész tulajdonába, illetve kereskedelmi forgalomba is. A hangárban négy művész együtt is munkálkodott, mindannyian a Block Csoport tagjai, közöttük Dóró Sándor festő, grafikus, aki alkotói tevékenysége mellett a drezdai képzőművészeti főiskolán tanít művészeti anatómiát. Mint elmondta, a VIKAT ideje alatt szeptemberi paksi képtári kiállításukra készültek a 25 éves Block Csoport művészei. A tárlaton a negyed század alatt közösen készített munkáikból adnak majd merítést, az időnek és helynek megfelelően újrafogalmazva installációikat. A Paksi

Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Képtár művésztelepére jellemző, hogy mindenki a saját művészeti programjával foglalkozhat, azonban elvárás, hogy az alkotók kész ötlettel érkezzenek. A művészek nyitott műterem formájában munkálkodtak, ami azt jelenti, hogy az érdeklődők a képtár nyitvatartási idejében bármikor bepillanthattak az alkotói folyamatba, megismerhették a művészeket. -kgy-