Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-01-23 / 2. szám
Fotó: Babai István/Paksi Hírnök archív Górcső alatt a járóbeteg-szakellátás A járóbeteg-szakellátással kapcsolatban gyakori kérdés, hogy mi az oka a hosszú előjegyzési időnek. Ennek jártunk utána, s mint kiderült, a választ keresve górcső alá kell vennünk a finanszírozást, a rendelési óraszámot és a szakrendelések túlterheltségét egyaránt. A járóbeteg-szakellátás finanszírozása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az adott intézmény szerződése alapján történik. Az egyes tevékenységekhez úgynevezett német pontban kifejezett térítési érték tartozik, melyben arányosítják a tevékenységhez szükséges időtartamot, az eszköz árát és a szükséges szakértelmet. Például a kontrollvizsgálat 354, a szívultrahang 3760, a diagnosztikus urológiai hólyagkatéterezés 392, a vizelet laboratóriumi vizsgálata üledék nélkül 64 pontot ér. Ezeket az értékeket az egy pontra meghatározott forintértékkel kell szorozni, ami jelenleg 1,50 forint. Az intézmény az általa nyújtott szolgáltatások teljesítménypontszáma után az országos kasszából kapja meg a teljesítménydíjazást, ami azonban véges. Az elszámolható teljesítményben létezik egy úgynevezett volumenkorlát, ami meghatározza a százszázalékos kifizetés felső határát. Tízszázalékos túllépés erejéig a teljesítménytúllépést az OEP finanszírozza az alapdíj harminc százalékáig, további tízszázalékos túllépés esetében viszont már csak a tíz százalékát adja. Az ennél magasabb teljesítménypontszám után már nem finanszíroz az OEP, tehát ha más forrásból nem tudják fedezni a többletköltséget, az intézmény veszteséget termel. A paksi szakellátás területén 20-25 százalékkal haladják meg az éves volumenkorlátot. A többletköltséget az önkormányzat biztosítja, de a forrás természetesen itt is véges. A finanszírozási korlátnál is erőteljesebben befolyásolja a fogadható betegek számát - ezzel együtt pedig az előjegyzési idő hoszszát - a szakrendelésekre megállapított és ÁNTSZ-engedélyben rögzített óraszám, melyet a terület lakosságszáma és a betegségmutatók alapján határoztak meg. A fül-orrgégészeten például heti 30 óra engedélyezett, a nőgyógyászaton, illetve a sebészeten 60, a kardiológián 30, a diabetológián 3. Ezeket az óraszámokat nem léphetik túl az intézményben, csupán meghatározott mértékű átcsoportosításra van lehetőség, ami nem ad túl nagy mozgásteret. Az időkorlátot figyelembe kell venni az előjegyzéseknél, hiszen bizonyos idő alatt csak bizonyos számú beteget tudnak fogadni, kivizsgálni és ellátni - tájékoztatott dr. Bodnár Imre. A Paksi Gyógyászati Központ főigazgatója azt is elmondta, hogy a szakrendelések sok esetben indokolatlanul túlterheltek. Az alapellátásban dolgozó szakemberek el tudnak végezni olyan alapvizsgálatokat, kezeléseket, amelyekhez nincsen szükség szakorvosra és csak a speciális vagy nem javuló eseteket kellene továbbküldeni. Ezzel a szakrendelések forgalma jelentősen csökkenne, rövidülne az előjegyzési idő és a volumenkorlát túllépésének mértéke egyaránt, ahogy azzal is, ha a betegek a nem beutalóköteles szakrendeléseket nem keresnék fel olyan tünetekkel, amelyekkel nyugodtan háziorvosukhoz fordulhatnának. Meg kellene bízniuk háziorvosuk szakértelmében és elfogadniuk, ha nem tartja szükségesnek a szakorvosi ellátást. A szakorvosi óraszámnál is szűkebb keresztmetszet a szakemberhiány. Az országban számos helyen több szakrendelés szünetel, mert nem tudnak szakorvost szerezni. Pakson eddig nagyobb óraszámú szakorvoshiánnyal nem küszködtek, ám idén január közepe óta egyáltalán nincsen bőrgyógyász, a gégészeten pedig nem tudják kitölteni a teljes rendelési időkeretet. A közintézmények között verseny van a gyakorlott, döntésképes szakorvosokért, akiket ráadásul a kedvezőbb feltételeket biztosítani képes magánszolgáltatók is el tudnak csábítani a közintézményekből. (Folytatás az 5. oldalon) 4 ■ Paksi Hírnök, 2015. január 23.
