Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)

2015-06-05 / 11. szám

A minimumelvárás teljesült

Az Atomerőmű SE a Sopron

2-o-s legyőzése után a dobogó harmadik fokára állhatott fel a férfi NB I-es kosárlabda-bajnokságban. A Magyar Kupában is a bronzérem jutott a paksi csapatnak, így a kitűzött célokat, ha nem is maradéktalanul, de sikerült elérnie. Tóth Jánost, a szakosztály elnökét arra kértük, értékelje a csapat teljesítményét.- Évek óta megfogalmazott cél, hogy a bajnokságban és a Magyar Kupában egyaránt a dobogó valamelyik fokára álljunk fel. Ez sikerült is, jó hír, de nem lehetünk felhőtlenül boldogok. Az idénynek úgy vágtunk neki, hogy a magyar magot változás nélkül sikerült együtt tartanunk, Jarrod Jones is maradt, és a másik két külföldi játékos is jónak tűnt. A magyar kosárlabda-társadalom is úgy vélte, ez a csapat olyan összetételű, hogy akár a bajnoki címért is eséllyel száll versenybe, ha bejut a döntőbe.- Minek tulajdonítja, hogy végül nem sikerült?- A sérülések terén nem kímélt bennünket a sors, s ezek közül három komoly is volt: hetekre, hónapokra estek ki játékosok.

Két centerünk egyidejű kiválása hatalmas hátrányt okozott, Jarrod Jones a térde miatt volt kénytelen kihagyni, Tóth Ádám makacs talpsérülését először műttetni akartuk, végül gyógyszerrel csillapították a fájdalmait. Szabó Zsolt viszonylag hamar visszatért a térdműtétje után, de így is tíz mérkőzést hagyott ki. Körtélyesi is kezdettől fogva olyan elfáradt térdekkel edzett és mérkőzött, hogy fájdalomcsillapítókat szedett, hogy pályára tudjon lépni.- Ezek objektív tényezők. Akadtak más problémák is a csapaton belül?- Voltak nagyon jó sorozataink még abban az időszakban is, amikor sok sérültünk volt. Valójában inkább a sérülésből való visszatérés zavarta meg a csapat szerkezetét, mert a csökkentett játékoskerettel is sikerült olyan stílust kialakítani, hogy még a Szolnokot is megvertük itthon. Amikor azonban a sérülésből visszajöttek a játékosok, nem sikerült visszanyerni a régi lendületet. Nüanszokon múlott, hogy nem tudtunk jobb pozícióba kerülni a rájátszásra. Volt egy-két kritikus meccs, amit nyert állásból vesztettünk el, ha az nincs, akkor pályaelőnyből játszhattunk volna a döntőbe jutásért. Azt azért ne feledjük, hogy a Falco hazai pályán majdnem kiejtett bennünket. Nyilván az ilyen helyzetek a játékosok idegeit sem kímélik, szeretnének egyformán játéklehetőséget kapni, ami nem mindig sikerül, s emiatt voltak feszültségek. Szerették volna hozzátenni a magukét a csapat sikeréhez, de az edzőnek is fontos volt, hogy sikert érjünk el, és ezt egy-két játékos nem bírta idegekkel. Mindezeket figyelembe véve a két harmadik hellyel teljesítettük a minimális elvárásokat.- Dzunicsnak lejárt a szerződése, távozik az Albához, és a magyar játékosok fele is szabaddá vált. Hogyan tovább?-Braniszlav Dzuniccsal hoszszabb távra terveztünk, de az utolsó mérkőzések valamelyike előtt jelezte, hogy úgy érzi, távozna. Nem akarok a nevében nyilatkozni, de úgy vélem, úgy ítélte meg, hogy talán nem teljes a siker, lehetett volna jobb is. Korrekten válunk el, senki nem lát a jövőbe, hogy kit kivel hoz

össze a sors, sok sikert kívánok neki. Fontos és sürgős, hogy hamar eldőljön, ki lesz az új vezetőedző, mert a lejárt szerződésű vagy az újonnan érkező játékos is azzal a kérdéssel kezdi a tárgyalást, ki lesz az edző. A magyar játékosok felének élő szerződése van, és a másik fele sem jelezte, hogy el kívánna menni. Ellenkezőleg...- Ami a pénzügyeket illeti, az év eleje óta tart a bizonytalanság. Hogy lehet így tervezni?- A végleges megoldás még nem

született meg, ám ha igazak a hírek, rendeződik a helyzet. Amíg nem kapunk hivatalos megerősítést, hogy garantált a támogatás, addig nem köthetünk új szerződést. A költségvetésünk a mostani szezon végéig tartott ki, nagyon várom már a konkrétumokat. Nem szeretném, ha Pakson meghalna a kosárlabda, ami az elmúlt 15-20 év sikersportja lett. Mindamellett a támogatások megszorítása nemcsak a kosárlabdát, hanem több olimpiai sportágat magas szinten űző szakosztályt is érinti. Ez nem tenne jót sem a sportnak, sem Paksnak, sem a paksi lakosoknak, senkinek. (joko)

Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

16 ■ Paksi Hírnök, 2015. június 5.