Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-05-22 / 10. szám
Kosborlesen az Ürgemezőn Habár az Ürgemező hivatalosan csak az M6-os felett átívelő híd után kezdődik, a környék növény- és állatvilágának bemutatására felkért kísérőnk már jóval előbb, a faháznál elárasztott minket információval. - Nézzétek, nyílik az akác. Tudtátok, hogy gyógynövény? Akinek sok a gyomorsava, refluxos, annak ez kifejezetten hasznos - sorolta Sáfrány Szilvia. Természetesen abban is naprakész, hogy melyik gyógynövényt hogyan kell elkészíteni, melyiket kell és lehet forrázni, főzni. Éles rikoltás szakítja meg a beszélgetést, mire Szilvia megjegyzi, a természet csúnyán elbánt az egyébként káprázatosán szép pávával, amikor ilyen hanggal áldotta meg. A páva egy aranyfácán társaságában a kerítés mögött bontogatja ékes faroktollazatát, de útikalauzunk már újabb kincsekre figyel. Mint meséli, a harkály az idősebb fák törzsébe vájja odúját. Minden évben újat, az előzőt pedig más madarak veszik birtokukba. Mivel egyre kevesebb az erre alkalmas fa, szükség van a mesterséges odúkra, amelyeknek se szeri, se száma a fakocsma körül. - Ez egy madárparadicsom, a tulajdonos a télen 130 kiló napraforgót tett ki az etetőkbe - meséli Szilvi, miközben felhívja figyelmünket az egyszerű virágalátétből kialakított fürdetőkre, ami szavai szerint a madárbarát kert alapja. A kis szárnyasok koncertje kíséretében kutakodunk fán, bokron, fűben fészek után. Találunk is egyet. Erdei pintyé, benne vannak a tojások is. A madarak mellett a mókusok is állandó lakói a takaros „kertnek”, a fák ágaira tűzött almán ők osztozkodnak a rigókkal, amelyek szintén szeretik az efféle lágy eledeleket. Miközben az Ürgemező felé haladva hol egy kökény-, hol egy galagonyabokorra bukkan, csalánra, turbolyára mutat rá, s beszél arról, hogy a gyógynövények nagyon sok esetben természetes színezőanyagok is, azt is megtudjuk, hogy „gyüttment”, a férje oldalán került Paksra. A természethez való vonzódása akkor kezdődött, amikor Törökbálinton dolgozott óvónőként, de Pakson teljesedett ki. Szerinte április-májusban mutatja legszebb arcát az Ürgemező, akkor a legszínesebb, de mindettől függetlenül az év minden szakában szép. Van egy nagy előnye, ami egyben a hátránya is: túl közel van a városhoz. így sokan kijárnak, s láthatják, itt milyen értékek vannak, de ezzel együtt óvatlanságukkal sok kárt okoznak. Bár hivatalosan csupán három út van, széltében-hosszában keréknyomok szelik át a mezőt. Ez azért gond, mert ahol felszaggatják az összefüggő talajtakarót, a legigénytelenebb, agresszíven terjedő fajok nyernek teret, így a vaddohány, a bálványfa, az aranyvessző. Ahhoz, hogy valaki tudja az elvárt viselkedést, olvasni sem kell tudni, a tájékoztató tábla piktogramjai egyértelműek. Örömmel állapítjuk meg, hogy az árvalányhaj is elkezdett „himbálódzni”, arrébb egy feltűnőnek nem mondható ökörfarkkórót is lencsevégre kapunk. (Folytatás a 11. oldalon) TÍJíÉDElMI <ŐRIET Fotók: Babai István/Paksi Hírnök 10 ■ Paksi Hírnök, 2015, május 22.
