Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-01-09 / 1. szám
Jó napot, mi újság? Bosnyák Zoltánná Pedagógusként, intézményvezetőként arra törekszik, hogy a hozzájuk járó gyerekek jó alapokat kapjanak. Ügy véli, jó alapokra lehet építkezni, nem véletlen hát, hogy pedagógusi hitvallása így hangzik: a gyökerek persze nem látszanak, de tudod, azok tartják a fát. Bosnyák Zoltánná, a Benedek Elek Óvoda vezetője, Tera - ahogy a tősgyökeres paksi lányt ismerik - szemmel láthatóan hálás a gyermekkorára vonatkozó kérdésért. Csillogó szemmel idézi fel a Takács György (ma dr. Pongrácz Sándor) utcai önfeledt éveket. Két testvérével és az utcabeli, tucatnyi gyerekkel a forgalommentes utcában és a Sárgödör tér pincéi között játszottak. Most már nincs tétje, így elárulhatja azt is, hogy a romos présházakba a tetőkön keresztül mentek be, a pincékben kincsek után kutattak. Máskor hatalmas biciklitúrákat tettek. A szünidőket az unokatestvérekkel együtt csapatostól kovácsmester nagyapjuknál töltötték.- Igazából nem akartam óvónő lenni - árulja el, s felidézi azt az időszakot, amikor 12 évvel fiatalabb húgáért járt az óvodába, s ott nap mint nap találkozott Krasznainé Cilivel, akit látva felmerült benne, hogy ezt a hivatást kellene választania. A gimnázium után mégis bankban helyezkedett el, de Cili, akivel azóta életre szóló barátságot kötött, nyüstölte, hogy nem ott van a helye. Ezt ő is felismerte, mert a következő év már a Kecskeméti Óvónőképzőben találta, ahol egy újabb mesterre talált dr. Bodóczky Lászlóné személyében. 1981-ben kezdte pályáját a Kereszt utcai óvodában. 1999-ben a Mesevár, 2004-ben a három tagintézményt magába foglaló Benedek Elek Óvoda vezetője lett. A szakma nem fogadta örömmel az óvodák közös irányítás alá vonását, az igazgatói megbízást azért vállalta, mert így megmaradt a lehetőség arra, hogy saját elképzeléseik szerint dolgozzanak. A döntés helyessége igazolódott, a rendszer jól működik, a tagintézmények vezetői jó szakemberek, a jó gyakorlatokat átveszik egymástól. Ő pedig, ahogy a gyerekekkel való foglalkozást, úgy az intézmények irányítását is élvezi. Nagyon jó a kollektíva, gyakorlott, elhivatott pedagógusok veszik körül. Mivel többük nyugdíj előtt áll, kicsit aggódik, hogy sikerül-e majd olyan lelkes szakemberekkel pótolni őket, akiknek szintén szívügyük a gyermek, az óvoda. A Mesevár óvodában, ami beszélgetésünk színhelye is, az „Óvodai nevelés játékkal, mesével Mesevár módra” program alapján dolgoznak, amelynek megalkotásában oroszlánrészt vállalt. Gyermekközpontú, szeretetteljes és biztonságos óvodai légkörben egyéni képességeik szerint nevelik a gyermekeket törekedve arra, hogy mindent megkapjanak, amire ebben a korban szükségük van, azaz, hogy megteremtsék a jó alapokat, biztos gyökereket. Az új pedagóguséletpálya-modell bevezetése sokakat megrémített, de valójában kicsit felpezsdítette az életet, mondta el mindennapjaikról Tera. Arról is beszélt, hogy idén áprilisban hét ország óvodapedagógusait várják nemzetközi pályázati programjuk keretében. 2008 óta folyamatosan megteremtik a lehetőségét az ilyen jellegű tapasztalatcserének. Egy másik küszöbönálló programnak, a gyerekekkel, szülőkkel közös olaszországi sítábornak még ennél is hosszabb időre visszanyúló hagyománya van. Tera cikkünk megjelenésekor oktatóképzésen vesz részt, hogy a gyerekeket még nagyobb szakértelemmel tudja segíteni. A mozgás - gyermekkorától eredően - magánéletében is máig fontos számára, a síelésen túl kerékpározik, amíg a hideg le nem parancsolja a bicikliről, és tornázik. A család - és nem csak a szűkebb értelemben vett - központi szerepet játszik életében. Két testvérével, azok családjaival is szoros a kapcsolat. Tera büszke nagymama, unokája, Ida egyesztendős. Egyetlen szomorúsága csak az, hogy gyerekei távol élnek. Panna lányáék Körmenden telepedtek le, Lackó fiuk pedig Győrbe jár egyetemre. -vf-Paksi Hírnök, 2015. január 9. ■ 15
