Paksi Hírnök, 2015 (24. évfolyam, 1-24. szám)
2015-04-03 / 7. szám
Jó napot, mi újság? Kern Tatjana Akár a forgószél, mindig rohan, mindenhol ott van, mindenkihez van egy szava, nem lehet nem észrevenni. Kern Tanja, akinek, amíg szíve ver, addig orosz marad és paksi Ha hazamegy, jól érzi magát, szeretet veszi körül, de visszavágyik, mert az otthona, az élete itt van, ő már ide tartozik. Minden cselekedetét az a szándék szövi át, hogy a kettősséget, ami benne és az országban élő orosz emberekben megvan, a két nép, ország, Paks és Novovoronyezs, illetve az atomenergia hasznára fordítsa. Ezt teszi anyaként, az erőmű tájékoztatási munkatársaként, a Paksi Orosz Klub és a Magyarországon élő orosz közösségeket koordináló bizottság vezetőjeként, az európai szervezet tagjaként Tanja, azaz Matvian Tatjana Nikolaevna zord vidéken, a Távol-Keleten nőtt fel, az Amur folyó partján; amikor nála nyolc évvel fiatalabb öccse megszületett, átköltöztek Voronyezs megyébe. Itt találkozott először a kint tanuló paksi Kern Lászlóval, akivel három évig tartó levelezés után házasodtak össze. Nagyon nehéz volt meghozni a döntést Tanjának, aki nagy lehetőségek előtt álló, vörös diplomával végzett népszínházrendező volt, és várta a Moszkvai Színművészeti Egyetem. Nagyon nehéz szívvel hagyta ott kisöccsét, aki mindig nagyon fontos volt számára. Ezt megelőzően nem sokat tudott a magyarokról, egy szót sem beszélt magyarul, és fogalma sem volt, hogy Pakson mi vár majd rá. Ám segítőkészség fogadta, nemcsak a férje, hanem annak édesanyja is segített neki tanulni, olvasni. Tanárnál soha nem járt, mint a legtöbb Magyarországon élő oroszt, az élet tanította meg. Az ERBE-nél kezdett dolgozni, 380 orosz család szociális, gazdasági ügyeit intézte, ami nem volt könnyű, de sokszor találkozott a vidékükről érkező, szüleit ismerő emberekkel. Az első két gyermeke születése után szinte azonnal munkába áll, az anyaságot Ágnes születése után élvezte ki igazán, akkor hét évig otthon maradt. Laci ma állatorvos, a herceghalmi kutatóintézet szarvasmarha-ágazati szakértője, Tanya közgazdász, a Roszatom egyik leányvállalatánál dolgozik, Ágnes pedig az ELTE-re jár, másodéves a nemzetközi kapcsolatok szakon. A nemzetközi kapcsolatokban volt kitől tanulni, hiszen édesanyja, Tanja rendkívül szerteágazó munkát végez ezen a téren. Felsorolni is nehéz volna, hogy mi mindenben vesz részt azzal együtt és azon túl, hogy a paksi atomerőmű tájékoztatási munkatársaként is ez az alapvető feladata. Szervezi a szakszervezet orosz kapcsolatait, bábáskodott Paks és Novovoronyezs testvérvárosi szerződésének tető alá hozásában, a két város között gyermekcsere-programok szervezésében, a NucKids nevű nemzetközi gyermekprogramban és, ami életre szóló élmény volt számára is: Vincze Bálint tavalyi munkájában, amely során a tíz orosz atomerőmű környezetét örökítette meg. Az ebből készült könyv heteken belül kikerül a nyomdából, bemutatóját Oroszországban tartják, a Paks és Novovoronyezs közti testvérvárosi szerződés aláírásakor. Tanja tavaly év végén kitüntetést kapott a Roszatomtól ezért a munkáért, de azt legalább olyan fontosnak tartja, hogy egyszer, amikor Paks életében meghatározó emberek számára rendeztek tréninget, olimpiai és világbajnokok, városvezetők mellett őt is meghívták. Azt mondja, az, hogy egy közösség, egy város befogad-e valakit, az érkezőn is múlik. Ő és honfitársai nyitottak, igyekeznek a befogadó ország vérkeringésébe, aurájába bekerülni. - Nehézségei mindenkinek vannak, de minden attól függ, hogyan viszonyulunk az új hazához. Nekem sem volt könnyű, de soha nem éreztem, hogy idegen vagyok - mondta. Az általa vezetett orosz klub ennek a szellemiségnek a bölcsője. Itt nem csak orosz, hanem kazah, tadzsik, ukrán és még ki tudja hány nemzetiség képviselői vannak együtt, akiket az orosz nyelv, kultúra szeretete és a tenni akarás köt össze. A sikerekhez, eredményekhez azonban - mint mondta - még egy dolog nagyon fontos volt Ez pedig a paksi atomerőmű támogatása, amiért nagyon hálás. A társaság segítsége nélkül nem mutathatták volna meg évről évre gyerekek tucatjainak a központi magyar temetőt, amely - az élet fintora - éppen a novovoronyezsi atomerőművel szemben van a Don folyó partján. Paks volt az egyetlen magyar város, az atomerőmű az egyetlen cég, amely az emlékhely létrehozását támogatta - fűzte hozzá. Azt, hogy mennyi programja van, felsorolta ugyan, de leírni lehetetlen. Éppen Ciprusra rohan, hogy a külhonban élő oroszok szervezetének konferenciáján vegyen részt, dolgozik az első orosz kulturális hét programjainak összeállításán, amit a II. világháború európai befejezésének hetvenedik évfordulójára rendeznek, végzi egy Paks térségi gyermektánccsoport moszkvai fellépésének előkészületeit... -vida-Paksi Hírnök, 2015. április 3. ■ 19
