Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-03-07 / 5. szám

Jó napot, mi újság? Ring István Már akkor bejáratos volt a Paksi Városi Múzeum épületébe Ring István, amikor az még polgári védelmi raktár volt. Abban az időben karbantartóként, majd amikor elkezdődött a múzeum építése, egy kft. üzemvezetője­­ként vett részt a faipari mun­kákban. Gyakorlatilag amióta a múzeum létezik valamilyen formában, kapcsolatban áll az intézménnyel, két éve viszont főállásban felel azért, hogy az alkalomról alkalomra megúju­ló kiállítóterekbe életet leheljen, valósághű enteriőrt teremtsen. A Természetből otthonunkba el­nevezésű időszaki tárlaton pél­dául, ahol a diákok a gyékény, a vessző és a nád felhasználásával ismerkedhettek, hamisítatlan pa­raszti udvart varázsolt a csupasz falak közé. A kiállításrendező összetett feladatnak tesz eleget, egyszerre gondolkozik asztalos­ként, lakatosként és festőként, a fémtől a fáig mindent megmun­kál, mondja Ring István, akinek nemcsak öüete és tehetsége, szerszáma is van ehhez. Azon kevesek egyike, aki gyerekként nem túl sokat törte a fejét, milyen pályát válasszon magának. Szüle­ivel már tízéves korában rendsze­resen bejárt a műhelybe, és mire nyolcadikos lett, már asztalosok mellett dolgozott.- Amikor először mentem be az asztalosműhelybe és megéreztem a frissen gyalult fenyődeszka illa­tát, megpecsételődött a sorsom - meséli. Ezután a szünetben nem nyaralni, hanem asztaloskodni járt, hiszen a szakmát igazán így lehetett megtanulni. Asztalosként aktívan ma már nem dolgozik, de a családnak és a barátoknak olykor-olykor készít még egyedi bútorokat. - Ami fából megvaló­sítható és nem vaskarika, bármit elkészítek, a lényeg, hogy helyre szabott, kreatív megoldás legyen, a szériát nem szeretem - árul­ja el. Ötletei nyomán épült már meg a múzeumban parapetfal, kemence és kukoricagóré is, ottjártunkkor pedig az aktuális farsangi kiállításra készült elő Ring István. A múzeumpeda­gógiai foglalkozásokhoz fából gyártja az eszközöket, például fakardot vagy vesszőfalmakettet, de a rendezvények hangosítá­sában, megörökítésében is részt vállal. Tavaly komplett mesét írt a kollektíva Mikulás-műsorá­hoz, ahol nem volt rest magára ölteni a mikulásjelmezt sem. A múzeumi légkör, ahol még a történelmet is magába szívhat­ja, ideális munkahely, mondja a kiállításrendező hozzátéve, csu­pán a nap nem elég hosszú, hogy minden kedves elfoglaltságának eleget tehessen. Az „öreg moto­ros”, amikor csak teheti, szívesen bütyköli idős paripáját: talán a paksiaknak külön már be sem kell mutatni a pannoniás Ring családot, amelynek tagjai hűsé­ges veterán gépeikkel bejárják az egész országot. Nemcsak be­járják, évenként veteránmotoros találkozót is szerveznek. Legyen az akár veteránjármű-börze, egy­napos találkozó, kiállítás vagy verseny, a helyiek is nem egyszer gyönyörködhettek a messziről ideérkező járműmatuzsálemek­ben. Kellő támogatás hiányában a rendezvény ezután az országot járva szerveződik, mivel családi költségvetésből lehetetlenné vált a több száz fős esemény megtar­tása, mondta el Ring István. Az asztalos így sem unatkozik, kö­zel egy éve új vállalkozásba, sző­nyeg- és kárpittisztításba fogott. Emellett nemsokára lesz húsz éve, hogy vőfélykedni kezdett. Mivel itt nem volt hagyomány, tíz év zenélés tapasztalata alap­ján úgy látta, nagy szükség van arra, hogy valaki a lakodalmakon kordában tartsa az eseményeket. Levéltárban is utánajárt annak, mi is a csínja-bínja a szakmának. Nem kérdés, hogy rátermett fő­rendező, aki ismeri, tudja, hogy csengő hangú, tréfát kedvelő ember, ráadásul amióta az eszét tudja, a bajsza is hozzátartozik a természetes imidzséhez. Mint mondja, az arcát azóta nem érin­tette borotva, amióta leszerelt a hadseregtől, kackiás, hetyke büszkeségével pedig már hiva­talos fórumon is sikert aratott. Három évvel ezelőtt a negyedik kunsági bajuszfesztiválon Né­metországból, Franciaországból, Erdélyből és Angliából is jöttek bajuszosok, szakállasok, hogy megmérettessék magukat, köz­tük lett ezüstérmes kifent magyar bajusz kategóriában Ring István ékessége. Azóta nem vett részt hasonló megmérettetésen, ele­gendő elismerés számára, hogy felesége - a borosta ellenzőjeként is - huszonhat éve mellette van. Matus Dóra Paksi Hírnök, 2014. március 7. ■ 19

Next

/
Thumbnails
Contents