Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)

2014-12-12 / 24. szám

Jó napot, mi újság?

Dr. Gungl Brigitta

Az ember gazdagsága azzal mérhető, hogy mennyi szeretetet ad másoknak. Ezt vallja dr. Gungl Brigitta, aki indulása óta vezeti a Paks Kistérségi Szociális Központ égisze alatt működő Támogató Szolgálatot. Az intézmény feladata, hogy a fogyatékkal élőket támogassa a mindennapokban. Mottójuk: „Segíts, hogy magam csinálhassam!”- Ha egy látássérült ember áll a zebránál, és úgy érezzük, hogy segítenünk kell neki, ne habozzunk, kérdezzük meg, átkísérhetjük-e. Közben finoman érintsük meg a karját, hogy tudja, hozzá beszélünk. Előfordulhat, hogy nemet mond, de ezért ne legyünk csalódottak - mondja dr. Gungl Brigitta, a Támogató Szolgálat vezetője érzékeltetve, hogy a fogyatékossággal élőknek ugyan nehezítettebb az életük, ám sok helyzetet maguk is képesek megoldani. Az igazi segítség az számukra, ha igényeikhez igazodó mértékben segítjük őket teljesebb élethez. Ugyanakkor az is fontos, és ezt éppen egy gondozott fogalmazta meg, hogy ők is nyitottak és elfogadóak legyenek, ha valaki felajánlja a segítségét vagy meg akarja ismerni őket.

A Támogató Szolgálat 2003 elejétől nyújt többrétű segítséget a fogyatékkal élőknek. A személyi segítés lényege, hogy a szolgálat két munkatársa rendszeresen felkeresi, és a bevásárlástól a tisztálkodáson át az ügyintézésig sok mindenben segíti a gondozottakat, akik így saját lakókörnyezetükben maradhatnak. A személyszállítással a közlekedési nehézségeket tudják kiküszöbölni, 2012-től egy új járművel az önkormányzat jóvoltából. Az információ- és tanácsadásszolgáltatás is igen fontos, hiszen segít eligazodni a gondozottaknak és családjuknak az őket érintő ügyekben. Mindezek mellett programokat és találkozási lehetőséget is biztosítanak a velük kapcsolatban állóknak. Már hagyományos a fogyatékossággal élők világnapja alkalmából szervezett, egyben karácsonyváró ünnepi délutánjuk, amire a gondozottak idén is versekkel és színdarabbal készültek. A szolgálatnak jelenleg 110 fogyatékkal élővel van napi kapcsolata, s folyamatosan dolgoznak azon, hogy minden potenciális gondozottról tudjanak. Brigitta már gyermekkorában is nyitottan, elfogadóan és segítő szándékkal fordult másokhoz, ahogy fogalmaz mindig is „tyúkanyó típus” volt. Nem látja másnak a fogyatékossággal élő embereket, akiktől egyébként tengernyi őszinte szeretetet kap. Munkája során gyakran adódott olyan helyzet, amikor úgy érezte, hogy tovább kell gyarapítania tudását egy-egy területen, így több alkalommal visszaült az iskolapadba. Szociális munkás diplomájának megszerzése után igazgatásszervező, majd később egészségfejlesztő-mentálhigiénés végzettséget adó képzés következett, a közelmúltban pedig jogászdoktorrá avatták, és már tervezi, hogy gyógypedagógiát fog hallgatni, amiben férje teljes mértékben támogatja. Hasznára válnak munkájában azok a tapasztalatok is, melyeket korábbi munkahelyein, a gerjeni általános iskolában, illetve a Bezerédj Általános Iskola kisegítő tagozatán napközis nevelőként, illetve a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál családgondozóként szerzett. Úgy tűnik, hogy fia, a 13 esztendős Dávid is örökölte édesanyja gondoskodó természetét: ha szóba kerül a továbbtanulás, a gyermekorvosi pályát említi. Brigi igyekszik sok időt tölteni

a családjával, emellett szívesen varr, köt, hímez, rendszeresen fut, valamint tagja a Katolikus Karitász paksi csoportjának. Paks a szülővárosa, imádja a Dunát és a kisvárosi nyugalmat. Azt nem tudja elképzelni, hogy innen messzire sodorná az élet, de azt igen, hogy amikor megöregszik, egy még nyugalmasabb, Pakshoz közeli településre költözzenek, mondjuk Németkérre, merthogy ott is vannak gyökerei. Büszke sváb származására, otthon gyakran beszélgetnek németül és tagja a Paksi Német Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesület tánccsoportjának. Gondozottjaiknak azt kívánja, hogy a nemrégiben önkormányzati beruházásban elkészült Kereszt utcai idősek és fogyatékkal élők nappali ellátója mellett, aminek létrehozását egyébként szorgalmazta, legyen a városban fogyatékkal élők lakóotthona is. Vannak ugyanis olyan fiatalok, akik önálló életre vágynak, ám állapotuknál fogva a klasszikus értelemben ez számukra lehetetlen, illetve olyan idős szülők, akik egy ilyen intézménnyel nyugodtak lehetnének fogyatékkal élő gyermekük jövője felől. -gyöngy-Paksi Hírnök, 2014. december 12. ■ 15