Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-10-31 / 21. szám
Fiatal és fiatalos nyugdíjasklub az egykori konzervgyári dolgozóké Fiatal - alakulási idejét tekintve, és fiatalos - a tagjai mentalitása és kora miatt is a Konzervgyári Nyugdíjasklub. Alapjait az a jó néhány hölgy rakta le, akik nem azért jártak a piacra, hogy krumplit, répát vegyenek, hanem azért, mert ott lehetett találkozni, nosztalgiázni a régi munkatársakkal. Közben vetették fel, hogy kellene egy hely, nehogy megfagyjanak a piacon. Herczeg Józseftől kértek segítséget, akivel már csak annak okán is jó kapcsolatot ápoltak, mert egykor üzemvezetőjük volt. így talált otthonra a Jámbor Pál utcában, a Paksi Városi Nyugdíjasklub társbérlőjeként a kis csapat. Az elnök Hanoi Józsefeié Ili, helyettese Galambos Jánosné Erzsi lett. Ók ketten, illetve Kollár Antalné Eszti és Schönhardt Józsefné Erzsi vállalkozott arra, hogy bemutassa a klubéletet. Azt mesélték, hogy kéthetente keddenként találkoznak, beszélgetnek, játszanak, kártyáznak, megünneplik a születésnaposokat, ilyenkor a csapat állja a zsíros kenyeret hagymával, az ünnepelt a süteményt és pezsgőt. A klubnapokon túl gyakorta találkoznak, persze nem mindig teljes létszámban. Rendszeresen járnak biciklizni, tornázni vagy éppen szalonnát sütni az Ürgemezőre. Jártak Tamásiban, Gunarason többnapos túrán, Aggteleken, az erőmű nyugdíjasaival együtt Sóstón. Jó a kapcsolat a „partos” nyugdíjasklubbal, hangsúlyozzák. A Sóstón fogott halat is közösen főzték meg, immár itthon. - Igyekszünk kifelé nyitni - mondja Ili, aki szerint ez azért is jó, mert tanulhatnak a régi, jól bejáratott kluboktól. Még nem hoztak létre formális szervezetet, kicsit tartanak tőle, mert az még nagyobb kötődés, viszont lehetőséget teremtene arra, hogy támogatásokat, például az adó egy százalékát fogadhassák. Amíg erre nincs mód, mindent saját pénzből fedeznek. Nevetve ismerik el: valóban igaz, szinte berobbantak a köztudatba. Fiatal, aktív, agilis a tagság, igyekeznek aktívan részt venni a város életében. Felsorolni is alig tudják, hogy hol, mit csináltak az elmúlt hónapokban. Lecsót főztek Cseresznyésben, palacsintát sütöttek a Sárgödör téren, részt vettek a dunakömlődi halászléfőző-versenyen, állandó vendégei a művelődési ház programjainak, különböző vetélkedőknek. Természetesen ott voltak a Szépkorúak hetén is. Nemcsak szórakozni, hanem dolgozni is szoktak közösen, egyik madocsai őstermelő klubtársunknál krumplit segítettek begyűjteni, a másik tagtársuknak 80 mázsa fát hordtak be együtt. Kollárné Eszti azt mondja, nagyon jó a klub, mert nincsenek úgy elzárva mindentől, ha el lehet beszélgetni. - Jó együtt. Beszélgetünk, beszélgetünk és a vége mindig az, hogy a konzervgyárhoz jutunk - mondja Schönhardtné Erzsi. Galambosné Erzsit kivéve mindannyian nagyjából negyed századot dolgoztak a konzervgyárban. Kivétel nélkül mindannyian szívesen emlékeznek vissza erre az időre, pedig kemény munka volt. - Hiába volt nehéz, jól éreztük magunkat, jó volt a csapat, fiatalok voltunk - magyarázták. Ili megjegyezte, talán azért is, mert ott szövődtek a szerelmek, mindannyian ott találták meg a párjukat. A jelenhez visszatérve elmondták, hogy nyüzsgőbb, tartalmasabb lett az életük a klubnak köszönhetően. November elején erőmű-látogatásra mennek, de már a szilvesztert és a jövő tavaszi, gyulai kirándulást is tervezgetik. Vida T Kicsiket és nagyokat is vártak a Dunakömlődi Faluházba a Szaggató táncházába. Az estet a zenekar koncertje színesítette, a táncokat Kosnás Árpád tanította.
