Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-09-19 / 18. szám
Jó napot, mi újság? Dr. Várszegi Ernő Pakson egyetlen személy van, aki a rendszerváltás óta lezajlott valamennyi választás alkalmával tagja volt a Helyi Választási Bizottságnak. Dr. Várszegi Ernő ügyvédről van szó, aki egyébként lelkes futball- és horgászatrajongó, és akinek neve hallatán lelki szemeink előtt egy szakállas, jó kedélyű, illatos pipafüstbe burkolózott ember tűnik fel. Felkérték egyszer, aztán újra és újra, ő pedig soha sem mondott nemet. így történt, hogy dr. Várszegi Ernő a rendszerváltást követő első szabad választások óta minden alkalommal a helyi választási bizottság tagja volt és ez 2014-ben sincsen másként. A grémium feladata többek között, hogy nyilvántartásba vegye a polgármester-, az egyéni listás, valamint az egyéni választókerületi jelölteket, a kompenzációs listákat, jóváhagyja a települési szavazólapot, de a helyi választási bizottság állapítja meg a választások eredményét, valamint feladata első fokon megvizsgálni, elbírálni a választásokkal kapcsolatos panaszokat. Az emberek dr. Várszegi Ernőt ebben a minőségében és ügyvédként egyaránt ismerik. Szakmáját édesapjától „örökölte”, aki 1948-tól 1957-ig közjegyző volt Pakson, majd 1985-ös nyugállományba vonulásáig ügyvédként praktizált. Ernő pécsi egyetemei évei után, 1982-ben tért haza szülővárosába. Amikor a pályát kezdte, még más idők jártak. A joganyag lényegesen „karcsúbb” volt, mint manapság, így az ügyvédek tevékenysége az élet minden területére kiterjedt. A paksi járásban akkoriban legfeljebb hat, egész Tolna megyében harmincegy szakember praktizálhatott, ami igen megnehezítette az elhelyezkedést. A 80-as évek végén megváltozott a helyzet. Azt követően egyre több jogszabály jelent meg, gyors tempóban szélesedett a jogterület. A tsz-ek ügyeivel foglalkozó jogtanácsosok a rendszerváltás után átnyergelhettek ügyvédnek, tehát megemelkedett a szakemberek létszáma is. Mindennek következményeként megjelent a szakosodás. Dr. Várszegi Ernő jellemzően szerződések kötésével, társasági joggal, polgárjoggal és házassági bontóperekkel foglalkozik. Munka van bőven, hiszen ezeken a területeken sok esetben ajánlott ügyvédhez fordulni, amit ha nem tesznek meg az érintettek, könnyen kárát láthatják, illetve sok üggyel kapcsolatban ügyvédkényszerről beszélhetünk. Édesapja nyugállományba vonulásával ügyfélkörét Ernő átvette, amelyet aztán tovább épített. Elkezdett foglalkozni gazdasági joggal, majd a 2013-ban megjelent földtörvény kapcsán is gyarapodott a hozzá bekopogtató ügyfelek száma, ami nem véletlen. Még az első hónapban rendkívül magas számú volt a szerződések elutasítása a megyei földhivatalnál, a tőle érkezők közül ebben egy sem volt benne. Ahogy egykor édesapjának, úgy neki is sikerült egyik gyermeke érdeklődését felkelteni az ügyvédi pálya iránt. Eszter lánya jogi diplomával a zsebében jelenleg gyakornoki idejét teljesítendő egy közbeszerzési cég vezető jogtanácsosa, mellette pszichológiát hallgat immáron mesterképzésben. Még nem lehet tudni, hogy végül melyik utat választja, de nem kérdés, hogy édesapja miben bízik. Idősebb gyermekét, Balázst a versenyhorgászatban elért kiváló eredményei révén sokan ismerik, illetve tudják, hogy egy helyi horgászáruház tulajdonosa, ám azt talán kevesebben, hogy idegenforgalmi szálloda szakos főiskolán folytatta a tanulmányait. Amikor Ernő nem dolgozik vagy rágja tövig izgalmában a körmeit fia országos és világversenyein, maga is szívesen pecázik, de kedvelt időtöltése a labdarúgás is, igaz, az utóbbi időben inkább csak lelkes szurkolóként. Nagy szenvedélye még a pipázás! Másodéves hallgató volt az egyetemen, amikor úgy döntött, hogy kipróbálja a vizsgaidőszak okozta feszültség levezetésére. Beszerzett hát egy pipát, no meg dohányt, de rosszul sült el a dolog, a színe egy szippantás után zöldre vált és két napig úgy is maradt. Nem egy feladós típus, így hát a következő félévet záró vizsgáinak idején ismét elővette a pipát, amihez az első esetből okulva sokkal finomabb dohányt vásárolt. Először csak vizsgaidőszakban pöfékelt, majd miután elkezdett dolgozni, mindennapjainak részévé vált a füstölés, sőt napindító és napközbeni szertartássá, amiről vélhetően soha nem fog lemondani. S ha már a jövőnél tartunk, erről ekképpen fogalmazott: így tovább az úton, soha ennél rosszabb ne legyen. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2014. szeptember 19. ■ 25
