Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-07-25 / 14. szám
Határon túli magyar középiskolások: mintha hazajöttünk volna Paksra A hibátlan aszfalt még gőzölgőit egy rövid, frissítő eső után a Cseresznyéskert Erdei Iskolába vezető úton. Nemcsak az úton, az épületen is látszik, hogy minden vadonatúj. Semmilyen, táborra utaló zajt nem hallani, nehéz elhinni, hogy negyvenen táboroznak az erdei iskolában. A Határon túli magyar középiskolások olvasótáborába nagyjából ennyi fiatal sereglett össze határainkon túlról. Jöttek régi ismerősök, akik megtapasztalták már a tábor különleges lelkületét, hangulatát, s jöttek újak, akik csak hírét hallották. Bicsok Andrea másodízben vesz részt a táborban, Temesvárról jöttek tanárával, néhány társával. - Szeretek újságot írni, szeretek társalogni, itt mindig tanulok valami újat - indokolja azt, hogy visszatért másodjára is. Elárulta, hogy tavaly megtanulta, hogy kell hírt írni, idén nagy élmény volt, hogy egy előadásból rengeteget tudott meg Benedek Elekről, azt például, hogy politikus volt, és hogy tankönyveket írt. Andi erről írt a tábori lapba. Hogy mi a titka, nehéz szavakba önteni, de valamiféle varázsa van ennek a tábornak - fogalmazza meg. A viski Méhes Roland is remekül érzi magát, nyolcán vannak egy szobában az adaiak, a Zsilvölgyéből érkezett erdélyi fiatalokkal nagyon könnyen találtak közös hangot. A hírt, hogy mesékkel foglalkoznak idén, kissé kétkedve fogadta mondván, hogy ő abból már kinőtt, de hamar tovatűnt a fenntartása, mert - mint mondta - itt másképpen fognak hozzá a témához. A drámacsoportban ezenkívül még különféle szerepekbe bújnak, a záró esten a Csongor és Tündét mutatták be átdolgozott változatban, Roland dobolt, szívdobogást imitálva. Gaál Ildikó budapesti rendező tavaly vett részt a táborban, módszerei a vajdasági Bíró-Albert Erzsébetet is magukkal ragadták. A tanárnő négy diákkal érkezett.- Nagyon megfogott ez a légkör, itt igazi magyarnak érezhetem magam, ez a tábor lelki feltöltődést, a magyarságtudatunk megerősítését adja - mondta.- Rokon lelkek vagyunk, egy nagy családot alkotunk, mintha hazajöttünk volna - folytatta. Azt sem rejtette véka alá, hogy a tábor vezetője, Gyulai István ehhez nagyon sokat hozzátesz, hiszen mindenben segíti őket, „lelkűk minden rezdülését figyeli, minden kívánságukat teljesíti”. Erzsébet a szóból ki nem fogyva sorolta élményeiket a Vetővirág bemutatkozásától, az éjszakába nyúló beszélgetéseken át egészen addig a plusztudásig, amit - mint mondta - a táborból visz magával és óráin hasznosít majd. Kutasi Csaba Petrozsényban él. Az ő státusza igen különleges: szülőként jött Paksra, tanár nem akadt, így ő hozta Zsil-völgyéből, Lupényből, Petrozsényből és Vulkánból a gyerekeket. - Lányom, Enikő tavaly volt itt, könnyű volt, hogy meggyőzzön, általában könnyen vállalom az ilyen feladatokat - mondta. A petrozsényiek nemrég kapcsolódtak be ebbe a programba, aminek titka Csaba szerint a minőség. Itt minden nívós, az épület, a műsorok, az emberek, akik a táborba látogatnak, hogy megosszák ismereteiket az ott lévőkkel, sorolta. Azt is elárulta, hogy neki, aki felnőtt társasághoz van szokva, hatalmas élmény a fiatalok között lenni, akik „csak úgy sziporkáznak”. Mindezen túl Kutasi Csaba élményeit még az is tetézte, hogy más országokban élő magyarokkal találkozhatott. - Jó dolog, hiszen sok mindenben különbözünk, mégis hasonlóak vagyunk, egyforma dalokat ismerünk, egyforma könyveket olvasunk - fejtegette. Búcsúzóul még egy kellemes élményét felidézte. - Az egyik kislány, aki velünk jött, s édesapja román, harmadik osztálytól román iskolába jár és otthon is a román nyelvet használja, de a harmadik napon már magyarul beszélt. Jó volt hallani, olyan szép magyar nyelvet használ. A Csengey Dénes Kulturális Központ szervezésében 21. alkalommal rendezték meg az olvasótábort határon túli magyar középiskolásoknak. Idén a programok, előadások a mese témakörére épültek, megemlékeztek Benedek Elekről születésének 155. évfordulója kapcsán. Ahogy mindig, most is csoportokba szerveződtek a fiatalok, filmet, újságot készítettek a táborról, különféle előadásokkal készültek, hogy ezekkel tegyék még emlékezetesebbé, maradandóbbá a Cseresznyésben töltött napokat. Vida Tünde
