Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-04-18 / 8. szám
Ezüstös U18-as csapat A tisztes helytállás volt a cél idén a szegedi nyolcas döntőben az Atomerőmű SE U18 fiú kosárlabdacsapata számára. Jól sikerült a rajt az első mérkőzésen a Bp. Honvéd ellen: ASE-Bp. Honvéd: 77-53. A második meccsen is jól kezdtek Nagy Gábor tanítványai, nem adták fel azonban a pécsiek, és az utolsó negyedben megfordították a mérkőzést. A paksi fiúkban volt még annyi erő, hogy újra magukhoz ragadják a kezdeményezést: ASE-Kosárlabda Akadémia Pécs/A: 82-79. Óriási küzdelmet hozott a házigazda Szeged elleni utolsó csoportmérkőzés. A vendéglátók az első negyedben nagyon elhúztak, de az ASE a nagyszünetig visszakapaszkodott tíz ponton belülre, a harmadik negyed végére pedig három pontra csökkent a hátrány. Az utolsó felvonás bővelkedett fordulatokban, de az utolsó találatokat az ASE szerezte. SZEDEÁK-ASE: 69-73. A döntőbe jutást a Vasas sem tudta megakadályozni, a paksi csapat a nagyszünetig 12 pontos előnyt őrzött. A harmadik felvonásban két pontra felzárkózott az angyalföldi társulat, de az utolsó negyedben huszáros hajrát indított az Atom. Vasas Akadémia-ASE: 56- 70. A Szombathely elleni döntő első félidejében jól tartotta magát a sérülésektől tizedelt ASE, hat pont volt az előnyük 20 perc után. A harmadik negyed végére két ponttal átvette a vezetést a Szombathely, de tartotta a lépést a paksi csapat. A nagyobb játékerőt képviselő vasiak csak az utolsó percben tudtak többpontos előnyre szert tenni. ASE-Szombathelyi Kosárlabda Akadémia 63-73. Az Atomerőmű SE Ui8-as csapatának tagjai: Antóni Csanád, Bacs József, Dávid Róbert, Fazekas Viktor, Gombos Ádám Attila, Gulyás Milán, Kollár Zsombor, Lenger Levente, Meixner Márk, Miholics Bence, Molnár Balázs, Oláh Gábor, Papp Márk, Sánta Bálint, Sterczer Péter Márk, Veisz Alex, Villányi Mátyás. Edző: Nagy Gábor. Kovács József A karate is sakkjátszma Varga Szabolcs, az Atomerőmű SE Bulldog Kyokushin Karate Szakcsoport versenyzője a szlovák nyílt bajnokságon a felnőtt „C” kategória +80 kg-os súlycsoportjában aranyérmet nyert, míg klubtársa, Bárdos Viktor a felnőtt „C” 80 kg-ban a harmadik helyet szerezte meg. Varga Szabolcs háromévesen költözött Paksra, tízévesen az ASE-ban kezdett el kenuzni Sziklenka László keze alatt. Az általános iskola után Dunaföldváron tanult tovább, ezért a kenuzást abbahagyta. 1997-ben kezdett el karatézni, de másfél év után befejezte, helyette a motorsportot választotta. Mintegy három éve tért vissza a karatékák közé. Civilben három műszakban primerköri átrakógép-operátorként dolgozik az atomerőműben, most 35 éves.- Elég változatos sportpályafutás. Miért hagytad abba először a karatét?- Akkor még türelmetlen voltam, a sport szellemi hátterére nem voltam elég érett, csak verekedni akartam megtanulni. A karatéval akkor találkoztam újra, amikor három éve a fiamat hoztam le edzésre. Krasznai Tamás sensei (jelentése: tanár, mester, de ennél sokkal összetettebb - a szerk.) marasztalt, ha már a fiam miatt ott vagyok, szálljak be én is. így kezdtem megint karatézni.- Mennyi munka kell ahhoz, hogy komolyabb eredményeket érjen el egy karatéka?- Nálunk heti három edzés van, ez éppen elég arra, hogy az ember övfokozatokat tudjon lépni. A kiugró teljesítményhez plusz edzésre, kondicionális és egyéb képességfejlesztésre van szükség. Ez a sport igen összetett: az embernek mindkét oldalát azonos szinten, összehangolva kell tudnia használni, ehhez nagyon sok gyakorlás szükséges. Edzéseink jól felépítettek: este 6-tól 7-ig futunk, utána 8-ig erősítés, a technikák gyakorlása, majd 8-tól félórás küzdés. A futás és a küzdés fakultatív, de mindenkinek ajánljuk. Amikor újrakezdtem, 7-8 hónapig csak nyújtottam úgy, hogy mellette edzettem. Nagyon hosszadalmas, fájdalmas folyamat volt, de a technikák kivitelezéséhez elengedhetetlen.- Milyen plusz munkát végzel még a közös edzéseken kívül?- Ha van rá idő és energia, még otthon is edzek a garázsban, van úgy, hogy heti hatszor. Nagy segítség, ha az embernek van otthon homokzsákja, azon nagyon jól lehet kondicionális és állóképesség-javítást végezni, a technikákat gyakorolni. Például a rúgástechnikákat - ha pár ezret elvégez az ember, az utána fog működni. A kyoban full kontakt van, tehát kemény küzdés megy, és nálam ez a favorit, a technikás részek tanulását annyira nem szeretem. A karate azonban nem csak küzdősport, hanem harcművészet. Most már elég érett vagyok ahhoz, hogy tudjam: nem csak az erőre, hanem észre is szükség van.- Mennyire fontosak a versenyek?- A harcművészetben az igazi nagy mesterek nem preferálják a versenyzést, ám a sportoló csak itt tudja felmérni, hogy hol tart. A kyokushin karate igen népszerű, nagy a tábora világszerte és Magyarországon is. A versenyben A, B, C kategória van - a C az alap, az A pedig a feketeövesek, tehát a profik kategóriája. Én a C haladóban vagyok, itt még van fej- és sípcsontvédő, és a fejrúgást nem szabad teljes erővel véghezvinni, hogy KO legyen belőle. A B kategóriában még mindig vannak védőfelszerelések, bár versenye válogatja, a fejrúgás itt is kontrollált, az A már teljes full kontaktban zajlik. Sárgaöves versenyző vagyok, a második sárga övvel már B kategóriában is tudok indulni. Élversenyző nem akarok lenni, de a B kategóriában még szeretnék versenyezni. A versenyeken C kategóriában két perc egy menet, majd egy perc hoszszabbítás döntetlen esetén. Ezt követően lehet még egy hosszabbítás, utána már a súlykülönbség dönt a könnyebb súlyú versenyző javára. Ez történt tavaly Tatán is, amikor két hosszabbítás után engem hoztak ki győztesnek.- Milyen volt Szlovákia?- Előtte nagyon messze voltam az ideális felkészüléstől. Végül mégis elindultam. A bajnokság Ekelen volt, a magyar határhoz közel. Reggel fél 6-kor indultunk, fél 9-kor már mérlegeltünk. Egyik ellenfelem az a Simon Péter volt, aki korábban az ASE-nál versenyzett, de miután Debrecenbe költözött, átigazolt. Őt hosszabbításban sikerült legyőznöm. A következő ellenfelem, egy nagydarab szlovák srác 108 kilóval, rögtön Simon után jött, pihenésre nem volt időm. Menet közben figyeltem a mozgását és észrevettem, hogy a bordáira nem védekezik, elkezdtem rádolgozni. Pár jó húzós ütést sikerült bevinnem, a harmadiknál már be is jelezte, hogy fáj neki, erre kaptam egy vazaarit, ezután még egyet kapott ugyanoda, fel is adta, ipponnal nyertem egy perc után. Bár ez full kontakt sport, aki ész nélkül, erővel akarja megnyerni a küzdelmet, az könnyen kikap. Észnél kell lenni, olyan ez, mint egy sakkjátszma.- Hosszú távra tervezel a karatéval?- Nemrég Pécsett elvégeztem a karateedzői tanfolyamot, mindenképp szeretnék majd később ezzel is foglalkozni. A sport minden egyes részletét szeretném úgy megtanulni - s ehhez a versenyzés is nagyon fontos -, hogy később hiteles edző lehessek a tanítványok szemében. -joko-18 ■ Paksi Hírnök, 2014. április 18.