Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-04-18 / 8. szám
Művészeti iskola: ahol a jó eredmények sosem maradtak el A IV. Paksi Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében tanári hangversennyel kezdte meg az ünneplést a Pro Artis Művészeti Iskola annak okán, hogy a jogelőd Paksi Állami Zeneiskola negyven évvel ezelőtt, 1974. január elsején alakult. Ugyan városunkban már 1969-ben elkezdődött az állami rendszerű zeneoktatás, de akkor még a szekszárdi Liszt Ferenc Állami Zeneiskola kihelyezett tagozataként, egy tanárral. A növekvő gyermeklétszámmal és az 1973-ban, az akkori községtől kapott önálló épülettel vált lehetővé az iskola önállósulása. - Olajos padló, vaskályha, leselejtezett és agyonhasznált hangszerek, egyszóval csapnivalóak voltak akkoriban a körülmények - idézte fel a göröngyös kezdeteket Hartmann József, aki 1971-től tanárként, 1974-től 2009 szeptemberéig igazgatóként vezette az intézményt. - 1973 nyarán kaptunk egy épületet, amelyet szó szerint kézi munkával alakítottunk át, az 1973/74-es tanévet hat és fél tanári státusszal és 182 növendékkel kezdtük az új iskolában. így születtek meg a feltételek, s ezzel autonómmá válhatott az intézmény - meséli az egykori igazgató. A hangszerbeszerzés ekkor még gyakorta adományokból történt, üzemek, téeszek hol pénzt, hol hangszert adtak, amivel fokozatosan javult a helyzet és a rövidesen megalakult úttörőzenekar, valamint a növendékkoncertek meggyőztek szülőt és gyereket arról, hogy életképes az intézmény. Időközben bővült a zeneoktatásba bevont községek száma. Közel négy éven keresztül hangszerbemutató hangversenyekkel járták az akkori járás általános iskoláit, és a növendékek az énekórákon is szerepeltek. A települések sorát Dunaföldvár után Nagydorog, Madocsa, Bölcske, Németkér és Tengelic követte. A kistérségi szereplők bevonására való kitartó törekvés oka az volt, hogy a kisközségben élő gyermekek részére a művészetoktatás szinte az egyetlen elérhető „luxus” volt. - 35 év elég hosszú táv, mérföldkőből is jutott legalább egy minden tanévre: iskolaépítések, szolgálati férőhelyek, épületíezárás, tüntetés, új művészeti ágak, amatőr művészeti csoportok alapítása, minősítés és a velük járó sikerek, traumák - emlékezik vissza Hartmann József a szinte történelminek tűnő időkre inkább boldog, mint keserű szájízzel. Mint mondja, azzal, hogy az álom anyaggá lett, mindegy mibe került, megérte. A művészeti ágak és tanszakok átjárhatósága, megyei és országos táborok, valamint versenyek és fesztiválok szervezése mind hozzájárult a szülők egyre növekvő bizalmához, fogalmazott az egykori igazgató, aki manapság írással foglalkozik, egyik novellája a könyvhétre egy antológiában jelenik meg. A jó munkához ma is adottak a feltételek, ezt már Simon Péter, a Pro Artis Művészeti Iskola jelenlegi igazgatója állítja, nem titkolva, hogy az oktatási rendszer átszervezésével azért problémák is akadnak bőven. Az a felújított épület, amelybe 2006-ban beköltözhetett az intézmény, minden igényt kielégítően lett felszerelve és a paksi önkormányzat a mai napig jó mecénásként támogatja az iskolát, segítve a hangszerállomány karbantartását és pótlását is, mondta az intézményvezető. - A szakmai anyagok költsége és a versenyekre való nevezési díjak biztosítása ugyanakkor nem működik zökkenőmentesen a Klebersberg Intézményfenntartó Központon keresztül, de a megszokott jó eredmények nem maradtak el - tette hozzá Simon Péter. A művészeti fesztivál keretében minden rendezvény teltházas sikert aratott, ráadásul az iskola két nyílt napjára is sokan voltak kíváncsiak. A növendékek jelenlegi száma is tekintélyes, mintegy ötszáz körüli, amely a megyei zeneiskola létszámával vetélkedhet. A Pro Artisban júniusban gálahangversennyel tovább folytatódik az ünneplés, és ezt követően is kiemelkedő eseménynek ad otthont a művészeti iskola: világhíres orosz művészek részvételével szerveznek harmonikaversenyt és találkozót. Mindez bizakodásra ad okot annak kapcsán, hogy még az ötvenedik születésnapot is együtt ünnepelhetjük, mondta Simon Péter. -md-Hangverseny zárta a IV. Paksi Tavaszi Művészeti Fesztivált. A Paksi Pedagóguskórus Karl Jenkins Stabat Mater című darabját adta elő az evangélikus templomban Simon Péter karnagy vezényletével.
