Paksi Hírnök, 2014 (23. évfolyam, 1-24. szám)
2014-04-04 / 7. szám
Háromgenerációs „vasutas család” Paks volt a házigazda A matematikai tudományos ismeretek terjesztését, a matematika népszerűsítését, a tehetséggondozást célozza a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Kalmár László Matematikaversenye. Idén a Tolna megyei forduló egyik házigazdája a Paksi Deák Ferenc Általános Iskola volt, ahova összesen 21-en érkeztek, deákos diákok mellett a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolából. A budapesti döntőbe évfolyamonként a legjobb teljesítményt nyújtókat hívják meg. A döntő két feladatfordulóval kétnapos rendezvény lesz május végén. A 43 éves múltra visszatekintő verseny eleinte a felső tagozatos általános iskolásoknak szólt, majd kiterjesztették az alsós korosztályra is. A döntő megvalósításában Kalmár László professzor mint a TIT Matematikai Választmányának elnöke haláláig közreműködött, 1977- ben nevezték el róla a felmenő rendszerű, háromfordulós megmérettetést. -gyöngy-Kiállítás Itt jelentkezzen öt egyforma ember címmel a magyar konceptuális művészetet bemutató tárlat nyűt a Paksi Képtárban, amelynek különlegessége, hogy egy meg nem valósult kiállítást rekonstruál. Az eredetileg 1983-84 táján a Magyar Nemzeti Galériába tervezett, majd 1985-ben az akkori igazgató, Bereczky Loránd döntése miatt meg nem valósult tárlat most a képtárban kapott helyet. A kiállításon láthatóak vázlatok, eredeti művek, azok reprodukciói és sok egyéb más mellett sokszorosított művek verziói, dokumentumok, didaktikus magyarázó tablók Jelentésparallaxis címmel nyílt kiállítás a Hangárban. A tárlat keretében a Kaos Camping elnevezésű formáció által szimultán vetített, archív Super 8-as és 16 mm-es filmjein alapuló installációkat láthatja a közönség. Gyermekkorában sokszor nézte a bolt kirakatában azt a ma már nagyon egyszerűnek tűnő vasutaskészletet, ami egy váltóáramú mozdonyból, három személykocsiból és egy környi alumíniumsínből állt, 33 mm-es nyomtávval. Egy karácsonykor aztán megtörtént a csoda, ott volt a fenyőfa alatt a hőn áhított játék - így emlékszik viszsza a kezdetekre Csipke András modellező, aki 1981 óta él Pakson és az atomerőműből ment nyugdíjba. Az említett karácsony majd’ ötven évvel ezelőtt volt, az első vasutasszett akkoriban félhavi fizetésbe - kb. 600 forintba - került. Nem igazán lehetett azonban további kiegészítőket kapni a „vonatozáshoz”, ezért Csipke András édesapjával saját kezűleg állt neki, és barkácsolt rengeteg dolgot: síneket, váltókat, darut. Az ilyen gyerekkori közös munkák során nagyon sok tapasztalatra tett szert a szerszámok használatával és a különböző anyagok alkalmazásával, megmunkálásával kapcsolatban. A műhelyben megtalálható volt a kör- és szalagfűrész, abrichter, esztergapad, állványos fúrógép, továbbá sok-sok kézi-, valamint elektromos szerszám. Ahogy idővel nőtt a készlet, a modellező megépítette a terepasztalhoz szükséges első vezérlőpultot. Sok segítséget kapott kollégáitól, akiktől feleslegessé vált készülékekből kiszerelt alkatrészeket kapott. A modellezők egyik legnagyobb gondja, a helyhiány, Csipke Andrást is elérte: a lakásból a tanyára került a terepasztal és a vasutas állomány, majd családi házba költözve az emeleten rakta öszsze újra az elképzelését. Végül a ház egy kisebb szobájában talált végleges helyet a kilenc négyzetméteres asztalnak, mely felnőtt fejjel is élvezetes, pazar látványt nyújt. A terepasztal képe különböző szaklapokból, könyvekből, illetve a kiállításokon és a környezetében látott ötletekből, tapasztalatokból állt össze. Az építésnél alapelv volt, hogy amit csak lehet, András saját maga készítsen. A vágányrendszeren, a gördülőállományon és néhány NDK-s épületen kívül mindent maga rakott össze. A készlet jelenleg kilenc mozdonyból, 27 teher- és 11 személyvagonból áll. A kb. hatvanméternyi sín mellé kilenc váltót, három kocsileakasztót, valamint 24 fény- és alakjelzőt épített be. A nyitott tehervagonokhoz a rakományt is a modellező készítette: van fa- és fűrészáru, fémcsövek, lemezek, szén, sóder, kábeldob. Elsőre nem tűnik fel ugyan, de emberalakból is vagy száz található a terepen. Az épület- és térvilágításra beépített mintegy 150 darab izzót, amihez - ötletesen - többek között egy szétszedett karácsonyfafüzért vett alapanyagnak. Mikor azt kérdem tőle, hogy készen van-e már a munka, azt feleli: - Nincs és soha nem is lesz kész, mert az ember mindig talál ki dolgokat. - Hozzáteszi: büszke arra, hogy az édesapjától kapott, a mindennapi életet megkönnyítő gyakorlatias örökséget a „hobbija” által ő is tovább tudta adni gyermekeinek. Gyulai 8 ■ Paksi Hírnök, 2014. április 4.