Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-01-11 / 1. szám

Harmincéves évfordulót ünnepeltek Személyes élményekkel tűz­delt ünnepi köszöntők sorával kezdődött, a születésnapi torta megszegése után tudományos előadásokkal záródott az az ünnepség, amelyet abból az alkalomból rendezett az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., hogy az egyes blokk elkezdte a ke­reskedelmi áramtermelést. Dr. Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal főigaz­gatója egy bejelentéssel emelte az ünnepi hangulatot: elmond­ta, hogy a hatóság befejezte az erőmű üzemidő-hosszabbításra vonatkozó engedélykérelmé­nek értékelését, és pozitív dön­tést hozott. így nincs akadálya annak, hogy az egyes blokk to­vábbi húsz éven át áramot ter­meljen. Szabó Benjamin, az atomerő­mű-építés kormánybiztosa és első vezetője emlékeztetett rá, hogy amikor 1942. december 2-án tudósok egy csoport­ja - köztük jelentős számban magyarokkal - Chicagóban elindította a világ első reakto­rát, a Paks községhez tartozó Csámpa-pusztán még petróle­umlámpával világítottak. 1966. december 28-án egy magyar­szovjet kormányközi egyez­mény aláírásával eldőlt, hogy Magyarországon atomerőmű­vet fogunk építeni. Ma, 70 évvel az első szabályozott láncreakció elindítása után Paks nevét a vi­lág minden táján úgy jegyzik, mint egy kimagaslóan bizton­ságos és gazdaságos eredmé­nyeket teljesítő atomerőmű városát, fogalmazott Szabó Benjamin. Baji Csaba, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. elnök-vezér­igazgatója azt emelte ki, hogy az elődök nagyon bölcs döntést hoztak, amikor az atomerőmű létesítéséről határoztak. - Az atomerőmű betöltötte és betölti szerepét: biztonságosan, kiszá­mítható módon, nagy tömeg­ben és olcsón termel villamos energiát - húzta alá. Azt mond­ta, hogy az erőmű közössége jól vizsgázott, hiszen a kollektíva érdeme, hogy elérte a nemzet­közi mércével is igen magas biztonsági színvonalat, és azt, hogy az atomerőmű megítélése nemzetközi szinten kimagasló. Hamvas István vezérigazgató arról a felelősségről beszélt, ami az atomenergia felhasználásá­val együtt jár. Egy atomerőmű építéséről szóló döntés megho­zatala mindig nehéz, hangsú­lyozta. Az 1966-ban meghozott döntést előremutatónak nevez­te, szavai szerint az az energia­­ellátás biztonságát, függetlenné tételét szolgálta és szolgálja ma is, de fontos a környezet vé­delme miatt is. Elárulta, hogy mindenki nagyon motivált volt, egy cél mozgatta őket, az, hogy üzembe helyezzék az atomerőművet. - Büszkék va­gyunk rá, hogy módunkban állt ebben a nagy munkában részt venni - húzta alá. - Én most, mint a paksi atomerőmű sorrendben tizedik vezérigaz­gatója jelenthetem, a vállalt feladatot a blokk harmincéves üzemideje alatt teljesítettük és nap mint nap teljesítjük is. A ránk bízott hatalmas vagyonnal gondosan bántunk, jól gazdál­kodtunk - mondta. - Éltünk a modernizálási lehetőségekkel, sok biztonságnövelő intézke­dés, műszaki-technikai fejlesz­tés eredményeként jutottunk el oda, hogy ma a blokkok teljesítménye 500 megawatt, és blokkjainkat a harmincéves tervezett üzemidőn túl is üze­­meltethetővé tettük. Hazai és nemzetközi ellenőrző vizsgála­tok sora igazolta, hogy a paksi atomerőmű az egyre szigorodó nemzetközi normákat is teljesí­ti - ismertette Hamvas István. Hajdú János, Paks polgármes­tere arról beszélt, hogy a város és az atomerőmű kapcsolata ki­egyensúlyozott, gyümölcsöző. - Minden siker mögött egy biz­tos hátteret nyújtó partner áll. Az atomerőmű esetében ezt a nyugodt, biztos hátteret a város jelenti - fogalmazott. A hoz­zászólók sorát Szinger Ferenc zárta, aki arról beszélt, hogy miként élte meg paksi lakos­ként az atomerőmű létesítését és az milyen hatást gyakorolt a városra, annak sportéletére. Ezek után emlékoklevelet ve­hettek át mindazok, akik vezető pozícióban közreműködtek az első paksi reaktor működésé­nek kezdetekor. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents