Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-02-22 / 4. szám

Jó napot, mi újság? Kun Szilárd Paksra Sopronból érkezett a szüleivel még általános iskolás­ként Kun Szilárd. Hozta ma­gával a haza iránti szeretetet és hűséget, s vitte is tovább a Villá­nyi-hegységbe, ahol most párja, Ruppert Annamária oldalán ta­lált otthonra, munkára.- Sopron a leghűségesebb ma­gyar város. Ez az érzés a sopro­niakat egész életükön át elkíséri- vallja Kun Szilárd, akire min­denesetre igaz ez a jellemzés.- A világ legszebb nyelvén be­szélünk, itt vannak a legjobb éte­lek, a legjobb borok, a legszebb nők, és még hosszasan lehetne sorolni - mondja. Hozzáteszi, csak el kell menni a Mecsekbe, és csodát lát az ember... Paksra kilencévesen érkezett. Ötödik osztályban kezdett dzsú­­dózni Váradi Jánosnál. Amikor Pécsre ment, hogy vegyésznek tanuljon, tett egy kis kitérőt más sportágak felé, de vissza­térve Paksra újra csak a dzsúdó­­nál kötött ki, és a kajakedzések mellett cselgáncsozni járt. Ez a sport volt sokáig az élete, en­nek köszönhette a hobbiját, a munkáját, a barátait. Amellett, hogy tizenkét éven át az I. Ist­ván Szakképzőben tanított test­nevelést, tizenhat évig edzőként is dolgozott. Ezt már azelőtt elkezdte, hogy elvégezte volna a Testnevelési Főiskolát. Első­sorban nem az egyéni sikerek motiválták, inkább csapatember volt. Mint meséli, barátja, Ko­vács Anti felkészülését segítette az olimpiára, vb-re. Elárulja, an­nak ellenére, hogy elköltözött, barátai többségével nem szakadt meg a kapcsolata, rendszeresen látogatják egymást, Anti azon­ban hiányzik neki. A cselgáncs­csal nem hagyott fel, hetente egyszer Pécsett edz. Ez a sport sok mindenre, elsősorban életre tanít, vallja.- Szoktam mondani a szülőknek, hogy sokkal többet tanulnak a gyerekek a dzsúdóteremben, mint az iskolában - jegyezte meg. Azt is elárulta, hogy több­nyire nem hittek neki, csak ké­sőbb jöttek rá, amikor a gyere­kek „kiszabadultak a pokolba”. Azt is szokta mondani, hogy aki a dzsúdóiskolát elvégzi, az idegenlégióban is, meg az orvosi egyetemen is megállja a helyét. Az élet igazolta e téren: akadt ilyen is, olyan is. A barátok mellett a táncház is Pakshoz köti. Az új évad már­ciusban kezdődik. A tévedések elkerülése végett Szilárd hang­súlyozza, hogy ő nem hagyo­mányőrző, hanem hagyomány­élő, ami komoly különbség. Számára fontos minden, ami magyar, legyen szó táncról, ló­ról, íjászatról. Ezt szeretné meg­élni, továbbadni. így élnek a Ruppert-birtokon is, ahol izgal­mas volt új életet kezdeni kilép­ve abból a burokból, amit Pak­son az atomerőmű jelent anyagi és erkölcsi értelemben. Azon túl, hogy prémium kategóriás borokat készítenek, lovakat is tartanak. Természetesen első­sorban magyar, köztük ősi faj­tákat. Az egyik egy akhal-teke, őt születésnapjára kapta aján­dékba. Erről a fajtáról tudni kell, hogy a Szegedi Tudományegye­tem vizsgálatai bebizonyították, hogy a magyar vezérek sírjaiban talált lovak génállományával 99 százalékban egyezik, meséli Szilárd, aki szerint nagyon ki­tartó lóról van szó. Az övé, mint a legendákban, egy csodaszép, aranyszőrű paripa. Szilárd szerint felér egy lottó­ötössel az, ha valaki magyar földre születik. A baj csak az, hogy a többség nem adja fel a szelvényét. Pedig ha ezt minden­ki megtenné, boldog lehetne. Ő az, jól érzi magát, megvan min­dene, ami kell: Isten, haza, csa­lád. Igaz, immár nem Pakson, hanem Babarcszőlősön. -vf-Házhoz megyünk! A szerkesztőség nagy örömére szolgál, hogy olvasóink nagy része nemcsak várja, de elvárja a kéthetente megjelenő Paksi Hírnök érkezését. Jó hír, hogy ezentúl akár garantáltan kéz­hez kaphatja a város lapját: új akciónk keretében mindössze a postaköltségért cserébe a pos­taládájába kézbesítjük kedvenc helyi újságját. Ha nem szeret­né, hogy lemaradjon a város frekventált pontjain terjesztett Paksi Hírnökről, csupán any­­nyit kell tennie, hogy befárad a Dózsa György út 51-53. szám alatt található szerkesztőségbe (TelePaks Kistérségi Televízió, a járási hivatal mellett), és gyár­tásvezető kollégánknál befizeti az éves díjat. (Ez jelenleg az idei fennmaradó húsz megjelenést 150 forinttal számolva: 3000 forint.) Mit süt-főz ma...? Régi-új rovat indul újra a Paksi Hírnök internetes oldalán. Mit süt-főz ma? című sorozatunk még 2005-ben mutatkozott be a Paksi Hírnök hasábjain és több éven át mutatott be a nem mindennapi receptek és a prak­tikus konyhai fogások mellett színes embereket: többek közt Simon Pétert, Schuckert Józse­fet, Heisler Juditot, Kanczler Istvánnét és Németh Irént. Most a www.paksihirnok.hu oldalon indítjuk újra a rovatot, amelyben elsőként Cuhorka Kata és Fatér Barna engedett bepillantást a konyhájába. A kizárólag interneten olvasható írásokat Babai István étvágy­­gerjesztő fotói kísérik. 1*1 MíÖJj 1*1 Olvassa be a kódot >VlV^i‘irTÍi'i'r okostelefonjával, és !i xv rr I lihir máris megjelenik Paksi Hírnök, 2013. február 22. ■ 15

Next

/
Thumbnails
Contents