Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-12-20 / 24. szám
Sportos famíliák Hermész család Hermész Anita és Éva - nem is olyan régen még rendszeres vendég volt lapunk sportrovatában a két lány. Beszélgetésünkből kiderül, hogy a Hermész család máig sportos família maradt. Ahogy a Paksi Hírnök egykori lapszámaiból is kiderül, szertornával, majd tenisszel kezdődött, végül a ritmikus gimnasztikában teljesedett ki Hermész Anita karrierje Pakson. Legnagyobb sikereit 1992- ben és ’93-ban érte el a paksi sportoló, aki a magyar kéziszer-válogatott tagjaként Stuttgartban, majd Bukarestben Európa-bajnoki bronzérmes lett.- Gyomorgörccsel járt teniszezni, nem szerette, de 1985-ben ritmikusgimnasztika-tanfolyam indult. Az oktató hirtelen távozása után a szülők kérésére, Saáry Miklósné segítségével kezdtem szervezni a szakosztályt. 1986-tól szervezett keretek között, hozzáértő edzők közreműködésével, kellő motivációval kezdődött a szakmai munka, amelyet a mai napig szakosztályelnökként koordinálok - fogalmazott Anita édesanyja, Hermész Lajosné Éva. A néha erőn felüli szülői támogatásnak köszönhetően (a korábban kézilabdázó, majd tíz évig könnyűbúvárkodó édesapa, Lajos is mindent megtett a háttérben a sikerért - a szerk.) beindult az rg-pályafutás. Ebben az esztendőben az Országos Úttörő Olimpián Anita szalaggyakorlatát aranyéremmel jutalmazták. Az ezt követő, már említett nemzetközi sikerek után a Testnevelési Egyetemen már csak „levezetett”, de tudatosan készült a testnevelő tanári és a ritmikusgimnasztikaszakedzői munkára. Tudását és tapasztalatait 1999-től a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban és a Paksi Sportegyesület ritmikus gimnasztika szakosztályában hasznosítja. - Általános és középiskolás koromban nem jártam osztálykirándulásokra, diszkóba, sőt a rengeteg edzés és verseny miatt iskolába sem nagyon, ballagásom sem volt. Osztálytársaim indigóval másolták nekem a tananyagot, éjszakánként tanultam. De nem bánom, hogy ennyi minden kimaradt, a sport teljesen lekötötte az időmet, számos remek élménnyel gazdagodtam, sokat utaztam és mindezt eredményesen tettem - fogalmazott Anita. Párja, Záborszki Zoltán, a Paksi SE karate szakosztályának vezetője, óvodáskorú kislánya pedig ismerkedik a ritmikus gimnasztikával. Anita húga, Éva is az rg-vel kezdte, de kötőt - tebb izomzata miatt hamar sportágat váltott: rövid ideig atletizált, majd 1988-ban elcsábították az Atomerőmű SE-be kajakozni.- Ekkor még nem volt Pakson kajaktréner, Makrai Csaba később érkezett az egyesülethez. Anita pályafutásához hasonlóan, amint megjött a szakedző, nekem is megjöttek az eredmények - mondta el Éva. Egyéni és páros országos sikerek, majd ifiválogatottként többnapos edzőtáborok. 1994-ben az amszterdami maraton világkupa első helye után Éva az Újpesti Torna Egyletbe igazolt. Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjában a Kőbán Rita, Laki Éva nevével fémjelzett társaságba került. Később nézeteltérések miatt új edző került a lila-fehér klubhoz, Üregi László tréningjeit azonban nem bírta a paksi lány szervezete és húszévesen gerincsérülés, majd műtét következett. - Ezután a tanulmányokra fektettem a hangsúlyt és édesanyánkat követve szociális munkás diplomát szereztem. Jelenleg a Paksi Rendőrkapitányság épületében található irodában az Áldozatsegítő Programban veszek részt. A kajaktól nem szakadtam el, lányom és fiam is az ASE kajak-kenu szakosztályának igazolt versenyzője. A korábbi sikerek fénye sosem vakította el a famíliát. A hétköznapok ma már csendesebben, nyugodtabban, de nem eseménytelenül telnek. A Hermész név Pakson többnyire még ma is ismerősen cseng. A Kurcz György utcai ház kapuján kilépve ezúttal két szó cseng bennem. Az egyik a szerénység, a másik a család... Faller Gábor
