Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-12-06 / 23. szám

Búcsúznak a Sosem Ugyanazok Tucatnyi megdöbbent járókelő és autós figyelmétől kísérve porosz­­káltam a Duna utca parkolója környékén december 2-án söté­tedés után. Ha nem részese, csak szemtanúja vagyok a jelenetnek, biztosan mentőt hívok, mégpedig magamnak, mert a nagyáruház mellett Superman, Batman és a Halál masírozott teljes harci dísz­ben. A szuperhősrajongóknak van egy rossz hírem, egyetlen akcióhős sem költözött a város­ba, csupán a Sosem Ugyanaz Comedy Klub, azaz a S.U.C.K. tagjai készültek utolsó előadá­sukra. A hír nem kacsa, nem csibe, de még csak nem is egy pindurka veréb. A S.U.C.K. bú­csúelőadásra várja a humorked­velőket, mielőtt leteszi a lantot és nem szántja tovább a poénok talaját. A záróakkord előtti utol­só próbák egyikére csatlakoztam be, hogy írjak a társulatról, ám mire észbe kaphattam volna, már részese is voltam a produkció­nak. .. De ne szaladjunk ennyire előre. A közel kétórás próba ne­hezen indult be, egyenként szál­lingóztak a tagok, mint megtud­tam, a késés közöttük nem téma. A városi televízió stúdiójában, ahol a társaság által megelevení­tett karakterek újra életre keltek, sorra kerültek elő a jelmezek. Az első felvétel előtt hamar kide­rült, nincs is meg minden kellék, majd’ a fele otthon maradt, de a legbecsesebb, Super Mario baj­sza nélkül nem élet az élet, ezért Vida Zsolti ismét autóba pattant. Nem csupán mi, az egész utca jól hallhatta, ahogy beröffenti Gyulai Pisti egérkamionját. Rajta vagy inkább vele mulatva rögtön kitört a nevetés, nem az első és nem is az utolsó az este. Kívülről szemlélve a fiúkat rögtön látszott, jól összekovácsolódott banda ez, folyamatosan ugratják egymást, akaratlanul is elindul a poéncsa­ta. Utolsó estjükön híres karakte­rek, Columbo, Kuka törpe, Super Mario és sokan mások mondják el, hogyan élik meg a trió fel­bomlását. A szerepcsere talán nem véletlen, hiába firtatom, nem szívesen fogalmazzák meg saját maguk, mit jelent számuk­ra, hogy vége. Inkább tréfába ön­­tik az elmúlt öt évet. A Németh Szabolcs által alapított társaság kezdetben saját, személyes élmé­nyekből építkező monológokkal szórakoztatta egyre gyarapodó közönségét, ma már megújuló színpadi műsorokkal, jelenetek­kel, videókkal és zenei betétek­kel színesítik a produkciót. Az utolsó, Csengey Dénes Kulturális Központba tervezett december 29-i előadáson még egy utolsó nagy durranás következik, pár felelevenített, polírozott régi je­lenet és az utolsó, nagy csokor­­nyi újdonság. (Ugyanitt a Paksi Hírnök munkatársával készült kisfilm is látható lesz.) Matus Dóra Kötetbe foglalták érzéseiket Ismét írásokkal köszönti az ün­nepeket a december 10-én meg­jelenő Verselő Antológia, amely a napokban már a nyomdába is került. A szerkesztést felvállaló Komáromi János ezúttal közel negyven toliforgatót segített a publikáláshoz. A kötetben meg­jelenő versek az ország majd’ minden táját felölelik, és témá­jukat tekintve is sokoldalúak. Debrecentől a másik határszélig jelentkeztek alkotásaikkal a szer­zők, így a kötet mintegy 320 ol­dalasra duzzadt. A nagy népsze­rűségnek örvendő kiadvány már 2008 óta biztosít helyet a magyar amatőr irodalom és képzőművé­szet képviselőinek, a színvonalas kötetet gyorsan megkedvelték a szerzők. A környékbeliek közül egyebek mellett Horányi György, Szabó József, Sudár Imre és az antológia gondozója, Komáro­mi János műveit is olvashatják az irodalomkedvelők. A Verselő Antológia legújabb kötetét a jövő évben mutatják be. A kiadvány rendszeres szerző­je, Pólya Lajos azonban ezúttal önálló kiadvánnyal rukkolt elő. Firkafal című első verseskötetét nemrégiben mutatták be a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár­ban. Az atomerőmű számítógép­ügyeletese lapunknak elmondta, noha pályája messze sodorta az irodalomtól, már tanulmányai alatt humán érdeklődésű diák volt, akinek szerzeményeit, tan­anyaggal kapcsolatos elemzéseit szívesen osztották meg tanárai az osztály nyilvánossága előtt. Annak ellenére, hogy ilyenkor mindig szívmelengető büszkeség fogta el, amikor sok év kihagyás után ismét tollat ragadott, csak a fióknak gyűjtötte szerzeménye­it. A verseket a szűk családnak, barátoknak merte megmutatni, akiket jeles napokon szívesen meg is lepett egy-egy személyes alkotással. Komáromi János biz­tatta arra, hogy szerzeményei megérik a nyomdafestéket is. Most megjelent első önálló kö­tete mintegy 25 év termését fog­lalja magába, megjelenésével egy álom vált valóra, vallja a szerző. Témában változatos írásait öt fejezetre osztotta, amelyek az emberi érzésekről, a hazatudat­ról, de napjaink problémáiról is szólnak, úgymint a vörösiszap­­katasztrófa vagy a hontalanok mindennapi nélkülözése. A ver­seskötet, amely a szerzőnél és a könyvtárban is elérhető, három mesét is tartalmaz, ezek Pólya Lajos családtagjait és történetei­ket elevenítik meg.-md-Paksi Hírnök, 2013. december 6. ■ 11

Next

/
Thumbnails
Contents