Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-11-22 / 22. szám

Amerikából jöttem... Hibátlanul beszél magyarul, erőteljes amerikai akcentusát viszont nem lehet nem észre venni. Cser Jeremy Clayton nemcsak emiatt fura fiú, gon­dolkodása, elvei sem hétköz­napiak. A PFC futballistája 18 éve Kaliforniában látta meg a napvilágot. Mint mesélte, édes­apja hat hónapos volt, amikor a szülei a kommunizmus elől Amerikába mentek. Aztán egy hazalátogatása során Baján is­merte meg későbbi feleségét. Négy gyerekük született, három fiú - a középső Jeremy - és egy kislány. 2005-ben Magyaror­szágra, Bajára költöztek. - Apu­kám ötlete volt, keresett valami elveszett dolgot, valamit, ami­ről nem tudta, milyen - meséli a fiú. Meglepő bölcsességgel azt is hozzáteszi, hogy az em­ber általában nem veszi észre a jó dolgokat, amik körülveszik. - Beszélünk a régi szép időkről, s nem értem, miért nem tudjuk észrevenni a szép időket, ami­kor benne élünk - fogalmaz. Azt mondja, örül, hogy eljöttek Magyarországra, mert jobban megértette, hogyan működik a világ, milyen az, ha megdol­gozik valamiért, s hogyan lehet sikert elérni saját munkája nyo­mán. Amerikában a gyerekek sokkal később érnek, még az egyetem idején is szinte burok­ban élnek, önállótlanok. A Cser család 2012-ben vissza­ment Kaliforniába. Jeremy egy tanév után visszajött Magyaror­szágra, azon belül is Paksra fut­ballozni. Már akkor is focizott, amikor Baján éltek, magyar vá­logatott lett védőként. Focizott az USA-ban is, de azt mondja, az más, ott az egyéni fejlesztés­re kellő figyelmet fordítanak, de a csapatépítésre, összhangra nem. Repülővel jártak a mérkő­zésekre, de például saját, hazai pályájuk nem volt. A PFC-ben ezzel szemben remekül érzi ma­gát. Nagyobbak között, jó kö­rülmények között egy bizton­ságos futballklubban játszhat, ahol - ahogy kifejtette - ki tud­ja hozni magából a legtöbbet. Az hátrány, hogy nem Pakson nőtt fel, nem ismeri az embere­ket. Tovább növeli „magányát”, hogy nem Magyarországon jár iskolába, hanem az internet se­gítségével amerikai iskolában tanul. Ebben édesanyja is se­gítségére van, akivel Skype-on tartja a kapcsolatot. Célja, hogy a Stanford Egyetemen tanuljon tovább. Természetesen másik álma a labdarúgás, amiben szeretne eredményes lenni. Az biztos, hogy decemberben Ka­liforniába utazik karácsonyra, januárban visszajön és júniusig marad. Hogy hogyan tovább, az attól függ, hogyan alakul a foci és az egyetem... Most csak az előbbire koncentrál. Úgy érzi, Fókuszban a nemzeti parkok A felnőttek is szeretnek játsza­ni - ennek ékes bizonyítéka a Szeresd, óvd és védd! elnevezé­sű vetélkedő, amelyet 16. alka­lommal rendezett meg az ÖKO Munkacsoport Alapítvány. A civilszervezet kiemelt célja a környezettudatos magatartás kialakítása, ezzel összefüggés­ben az ismeretterjesztés. Ezt célozza a felnőtteknek szóló tu­dáspróba, amely a szervezettel egyidős. Kezdetben általában a környezetvédelemről volt szó a megmérettetésen, majd né­hány esztendővel ezelőtt úgy döntöttek, hogy sorra veszik Magyarország nemzeti parkjait. Az idei képzeletbeli túra a Bükki Nemzeti Parkba vezetett, ame­lyet 1977-ben alapítottak. Az ország legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkját változa­tos felszíni formák, igen gazdag növény- és állatvilág jellemzi. Mediterrán fajoknak, magas­hegységi és jégkorszaki marad­ványfajoknak egyaránt otthont ad. Rovarvilága igen figyelemre­méltó, a leglátványosabb talán lepkefaunája. Erdőségeiben, sziklafalain kerecsensólyom, kövirigó, parlagi sas, kígyász­­ölyv fészkel, hazánkban csak itt díszlik poloskavész, északi sárkányfű és sárga ibolya. A Bükkben található a magyaror­Tizenkilenc kisgyermek kapott facsemetét az ÖKO Munkacsoport Alapítvány Életfa-programjában. A 2005 óta minden évben meghirdetett akció lényege, hogy akinek a fel­hívásban megjelölt időszakban kisbabája született, facsemetét kérhet. A feltétel csupán annyi, hogy a család a gyermek élette­rében ülteti el és gondozza a fát. A környezeti nevelés jegyében életre hívott programban már közel háromszáz kisgyermeknek van életfája. A tizedik évfordulóra egy kiadványt szeretne megjelentetni az alapítvány, amihez életfás történeteket, fotó­kat várnak. Az idei akciót az önkormányzat, az atomerőmű és a DC Dunakom Plusz Kft. támogatta. Isten ajándéka, hogy ezt meg­teheti. Kint rengeteg lehetősége volt, snowbordozhatott, ször­­fözhetett, krosszmotorozhatott. Most másnak van itt az ideje, erősödni, fejlődni akar, ami­hez, szerinte minden adott. A hitnek különös jelentősége van Jeremy életében. Keresztény, de nem „térdkoptató” családban nőtt fel, abban a tudatban, hogy Isten inkább egy barát, kapcso­lat, nem vallás és mindenek fe­lett ítélkező. Hogy kamaszként egyedül él Magyarországon, azt egyrészt Isten adományaként éli meg, másrészt lehetőségnek tartja arra, hogy saját tapasz­talatokat szerezhessen, hitében megerősödhessen. Az egész életét csodának tartja, kezdve attól, hogy jó családba szüle­tett egészen addig, hogy most megkapta a döntés szabadságát. Mindez nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel fogadná szeren­cséjét, mindig jobbra, többre törekszik. - Nem tudok megelé­gedni, ha jobb, szebb tud lenni a végeredmény, miért ne tennék még többet - fogalmaz.-vida­szági barlangok negyede, jelen­tős részük csodálatos cseppkő­képződményeket rejt. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szék­helye Egerben van. Ennél a né­hány gondolatnál természetesen sokkal többet kellett tudniuk a négyfős csapatoknak ahhoz, hogy eredményesen szerepelje­nek a szellemi tornán. Az idei versengés győztese a Napsugár Óvoda Eötvös utcai tagóvodájá­nak csapata lett, így ők nyerték el a fődíjat, ami nem más, mint egy tanulmányút az alapítvány­nyal a Bükki Nemzeti Parkba. A vetélkedő tartalmi részét min­den alkalommal más állítja ösz­­sze, idén a Benedek Elek Óvoda Mesevár tagóvodájának formá­ciójára várt ez a feladat. -kgy-12 ■ Paksi Hírnök, 2013. november 22.

Next

/
Thumbnails
Contents