Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-10-25 / 20. szám
Csoknyai Balázs az MVM-Paks labdarúgócsapatának kapusa; Csoknyai László dzsúdós, olimpikon, számos ragyogó eredményéről beszámolhattunk már; Csoknyai Ákos a megye háromban futballozik. Sportos famíliák A Csoknyai család Ha e sorok írója nem tudná, hogy egy paksi háztömb harmadik emeleti lakásában élő sportos paksi famíliához látogat, akkor a megadott cím akár egy olasz családé is lehetne. A Csoknyai-rezidencia előtt állva az ajtó résein erőteljes hangzavar szűrődik kutyaugatással, Balázs, László és Ákos orgánuma pedig összetéveszthetetlen. Belépve az étkezőbe azonnal hellyel kínálnak és már mesélnek is. Van miről. A 27 éves Balázs az MVM-Paks labdarúgócsapatának kapusa, mint az ifjoncok rangidőse, máris magához ragadja a szót.- Gyerekkoromban cselgánccsal kezdtem, de Magyar Ákos barátom megkérdezte, nincs-e kedvem focizni az Atomerőmű SE korosztályos együttesében. Miért ne, gondoltam, és nyolcévesen lementem a tréningre, Orosz József edző a kapuba állított, és azóta ezen a poszton szerepelek - meséli a hálóőr, aki a Paks-Pécs-Baja-Paks „útirányon át” érkezett az NB I-es kerethez. Lacika (hiszen testvérei így hívják a 26 éves középső fivért, a londoni olimpia 81 kilogrammos kategóriájának 9. helyezettjét) sportágválasztása egyszerűbb volt. Az óvodában csoporttársai kárára már erejét fitogtatta, Dobai László, az ASE dzsúdóedzője invitálásra judogit húzott, azóta a tatamin „vagánykodik”. Ákos 23 éves, a testvéreket követve előbb futballozott, majd cselgáncsozott, ám térd- és egy súlyos gerincsérülése miatt visszatért a labdarúgáshoz. Jelenleg kedvtelésből sportol, a Gyapa Derbi SE megye hármas egyletében.- Ákos nagyon ügyes dzsúdós volt, minden tehetsége és szorgalma megvolt ahhoz, hogy jobb legyen, mint én. Sajnos nem így alakult - folytatja Lacika. A komoly hangvétel tizedmásodperc alatt tovaszáll, folytatódik a sztorik végeláthatatlan sora, a különböző sportos és nem sportos történetekkel, hatalmas nevetésekkel, zrikálásokkal. Egymás meccseit folyamatosan követik, de a maximális győzni akarás miatt ritkán a helyszínen. Pszichésen nincsenek erre felkészülve még a televízióban, felvételről menő eseményeknél sem. Édesanyjukhoz fordulok, aki a konyhapulton ül, de még mielőtt kérdezhetnék, a srácok máris vigyorogva harsogják.- Ö egyenesen ki van tiltva! - így ezt a témát nem is firtatom tovább... Zsuzsa is aktív sportmúlttal rendelkezik, kosárlabda és kézilabda volt a választott sportága, az erőt viszont édesapjuktól örökölték a gyerekek. A válás után Balázs lett a „családfő”, a két fiatalabb testvér hallgat a tapasztaltabb bátyra.- A legnagyobb büntetés az volt a gyerekeknek, ha nem mehettek edzésre, de mindig megtaláltuk az arany középutat a tanulásban és a sportolásban. Boldog vagyok, hogy sikeresek, szerintem azt a mozgást választották, amelyikben a legjobbak lehetnek. - A közös, családi nyaralások már csak az emlékekben élnek, a vasárnapi húslevest viszont, ha tehetik, együtt fogyasztják. Balázs Pakson tervezi a letelepedést és edzőként segitené a jövő kapusainak fejlődését. Lacika a következő években egy világversenyen szerzett éremmel hálálná meg a sok munkát edzőinek és a támogatást ismerőseinek. Ákos életében a munkahely az első, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-ben bizonyít, mert a sport megtanította arra, hogy mindenhol 100%-ot kell teljesíteni. Ök voltak tehát Csoknyaiék, a temperamentumos, harsány, vidám, de a sportban tréfát nem ismerő paksi „olasz” család... Faller Gábor 16 ■ Paksi Hírnök, 2013. október 25.
