Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-09-27 / 18. szám
Visk, a vendégszerető város Hosszas várakozás után a jövő év márciusában felavatják Visken a magyar óvodát. Sok felajánlás érkezett a nemes cél érdekében Magyarországról, azon belül is Paksról, a paksi barátoktól. A két város nem kötött hivatalosan szerződést, de testvértelepülésként tekintenek egymásra. A kapcsolat a magyar óvoda ügyén túl legmarkánsabban a diákok, iskolák szintjén jelenik meg, évente több alkalommal is találkoznak. Visk Káprátalja huszti járásának magyar-ukrán-ruszin nagyközsége a mai Ukrajnában. Huszttól délkeletre az ukrán-román határ térségében fekszik a Tisza és a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Avas-hegység által határolva. A történelmi Magyarország Máramaros megyéjében az egykori öt koronaváros egyike volt. Ma már kisebbségben él itt a magyarság. A ’90-es évek második felétől nagymértékben felgyorsult a Magyarországra való kitelepedés. A közigazgatásilag Viskhez tartozó Saján ivó- és fürdőkúrára is alkalmas ásványvizéről vált híressé. Az ásványvízforrás bázisán szanatórium üzemel, szinte gombamód szaporodnak a különböző stílusban épülő szállodák, apartmanok, nyaralók. Az ásványvizet - a helyiek szóhasználatával: borvizet - több üzem is palackozza. A sajáni ásványvíz gyógyhatású, sikerrel alkalmazzák máj- és hasnyálmirigy-megbetegedések kezelésére, valamint gyomor- és bélrendszeri panaszok esetén. A román határtól csupán néhány kilométerre fekvő Saján fölé három hegy magasodik, a környék kedvelt kirándulóhely. A szanatórium mellett, az úgynevezett Villa-völgyben található a mesterségesen kialakított Sajáni-tó, amely alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszásra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. Híres a város erődített református temploma, ahol II. Rákóczi György az erdélyi országgyűlést tartotta. 1717-ben a tatárok feldúlták, 33 éven át fedél nélkül állt. Említésre méltó a vár, illetve a Kölcsey-emlékoszlop, utóbbi azért is, aminek apropóján állították. A Viski Kölcsey Ferenc Középiskola 2006. november 11-én rendezvénysorozattal ünnepelte, hogy 450 éve töretlenül él és működik magyar iskola. Ennek keretében avatták fel az iskola főbejáratánál Balázs István viski fafaragóművész alkotását. Ebben az iskolában tanít Pál Judit, aki manapság már szinte hazajár Paksra. Akármerre megy, akármerre néz, mindenhol ismerősökbe botlik, ami igen jó érzéssel tölti el. - Tíz évvel ezelőtt a sóstói táborban voltunk hét gyerekkel, azon az éven voltunk még mesemondó versenyen, azóta évente ismétlődnek ezek is és a Kisokos tanulmányi verseny is - kezdi. Azt mondja, sok vesződség van az utazással, hol vízum nincs, hol útlevél, hol az anyagiak okoznak gondot. Mindig elhatározza, hogy többet nem jön, aztán mégis útra kel. - Látom a gyerekeken azt a nagy örömöt, amivel idejönnek és visszavágynak. Tartják a kapcsolatot, szeretnek Paksra jönni - magyarázza. Szerinte a viskieket szorongással tölti el, hogy nem tudják azt nyújtani, amit Pakson kapnak. - Pedig a paksiak nem várják el, szívesen jönnek. Ha ugyanolyan lenne, mint otthon, nem is volna semmi érdekes - fogalmazott. A pedagógus szerint fontos az anyaországi támogató barátság, hiszen egyre nehezebb megtartani a magyarságot, sok viski szülő gondolja úgy, hogy jobban érvényesül a gyereke, ha ukrán iskolába megy.- Környezetemnek is, nekem is fontos, hogy segítsük őket abban, hogy minél tovább megmaradjanak magyarnak, és ennek a legjobb módja, ha az óvodában magyar nyelven beszélnek - ezt már Gárdái György fogalmazta meg, aki évek óta segíti a viski magyar óvoda ügyét a Gastroblues Fesztivál és az ahhoz kapcsolódó lemezbemutató bevételéből. Mindig szívén viselte a határon túl élő magyarok sorsát, baráti kapcsolatok fűzik a Felvidékhez, a Vajdasághoz, Erdélyhez. A kárpátaljai testvértelepülésre egy önkormányzati küldöttség tagjaként jutott. Megfogta az ottani magyar lét, ahogyan élnek, elég nagy szegénységben, még csak esélyt se látva a jobb létre.- Mindenhol tűzzel-vassal akadályozzák a magyar autonómiát. A magyar kisebbség frusztrálja a környező országokat, mert az ölükbe hullott területekkel úgy vannak, mint a tolvaj, aki nem tudja eldugni a lopott holmit. Szomorú vagyok, hogy amikor a rendszerváltás után Ukrajna felajánlotta, hogy Kárpátalját visszaadná, mi nem fogadtuk el- mondta. Hasonlóképpen vélekedik a kettős állampolgársággal kapcsolatos „csúfos esetről”. A lemezbemutató koncerteket, ahonnan a tombolabevétel kerül Viskre, éppen azért rendezi mindig december 5. környékén, hogy ezt feledtesse. (Folytatás a 9. oldalon)
