Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-09-27 / 18. szám

Visk, a vendégszerető város Hosszas várakozás után a jövő év márciusában felavatják Visken a magyar óvodát. Sok felajánlás érkezett a nemes cél érdekében Magyarországról, azon belül is Paksról, a paksi barátoktól. A két város nem kötött hivatalosan szerződést, de testvértelepülésként tekin­tenek egymásra. A kapcsolat a magyar óvoda ügyén túl leg­markánsabban a diákok, isko­lák szintjén jelenik meg, évente több alkalommal is találkoz­nak. Visk Káprátalja huszti járásának magyar-ukrán-ruszin nagyköz­sége a mai Ukrajnában. Huszttól délkeletre az ukrán-román ha­tár térségében fekszik a Tisza és a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Avas-hegység által határolva. A történelmi Magyarország Mára­­maros megyéjében az egykori öt koronaváros egyike volt. Ma már kisebbségben él itt a magyarság. A ’90-es évek második felétől nagymértékben felgyorsult a Magyarországra való kitelepe­­dés. A közigazgatásilag Viskhez tar­tozó Saján ivó- és fürdőkúrára is alkalmas ásványvizéről vált híressé. Az ásványvízforrás bá­zisán szanatórium üzemel, szinte gombamód szaporodnak a kü­lönböző stílusban épülő szállo­dák, apartmanok, nyaralók. Az ásványvizet - a helyiek szóhasz­nálatával: borvizet - több üzem is palackozza. A sajáni ásványvíz gyógyhatású, sikerrel alkalmaz­zák máj- és hasnyálmirigy-meg­betegedések kezelésére, valamint gyomor- és bélrendszeri pana­szok esetén. A román határtól csupán néhány kilométerre fek­vő Saján fölé három hegy maga­sodik, a környék kedvelt kirán­dulóhely. A szanatórium mellett, az úgynevezett Villa-völgyben található a mesterségesen kiala­kított Sajáni-tó, amely alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszás­ra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. Híres a város erődített reformá­tus temploma, ahol II. Rákóczi György az erdélyi országgyűlést tartotta. 1717-ben a tatárok fel­dúlták, 33 éven át fedél nélkül állt. Említésre méltó a vár, illetve a Kölcsey-emlékoszlop, utóbbi azért is, aminek apropóján állí­tották. A Viski Kölcsey Ferenc Közép­iskola 2006. november 11-én rendezvénysorozattal ünnepel­te, hogy 450 éve töretlenül él és működik magyar iskola. Ennek keretében avatták fel az iskola főbejáratánál Balázs István viski fafaragóművész alkotását. Ebben az iskolában tanít Pál Judit, aki manapság már szin­te hazajár Paksra. Akármerre megy, akármerre néz, minden­hol ismerősökbe botlik, ami igen jó érzéssel tölti el. - Tíz évvel ezelőtt a sóstói táborban voltunk hét gyerekkel, azon az éven voltunk még mesemon­dó versenyen, azóta évente is­métlődnek ezek is és a Kisokos tanulmányi verseny is - kezdi. Azt mondja, sok vesződség van az utazással, hol vízum nincs, hol útlevél, hol az anyagiak okoznak gondot. Mindig elha­tározza, hogy többet nem jön, aztán mégis útra kel. - Látom a gyerekeken azt a nagy örömöt, amivel idejönnek és vissza­vágynak. Tartják a kapcsolatot, szeretnek Paksra jönni - ma­gyarázza. Szerinte a viskieket szorongással tölti el, hogy nem tudják azt nyújtani, amit Pak­son kapnak. - Pedig a paksiak nem várják el, szívesen jönnek. Ha ugyanolyan lenne, mint ott­hon, nem is volna semmi érde­kes - fogalmazott. A pedagógus szerint fontos az anyaországi támogató barátság, hiszen egyre nehezebb megtarta­ni a magyarságot, sok viski szülő gondolja úgy, hogy jobban érvé­nyesül a gyereke, ha ukrán isko­lába megy.- Környezetemnek is, nekem is fontos, hogy segítsük őket abban, hogy minél tovább megmaradja­nak magyarnak, és ennek a leg­jobb módja, ha az óvodában ma­gyar nyelven beszélnek - ezt már Gárdái György fogalmazta meg, aki évek óta segíti a viski ma­gyar óvoda ügyét a Gastroblues Fesztivál és az ahhoz kapcsoló­dó lemezbemutató bevételéből. Mindig szívén viselte a határon túl élő magyarok sorsát, baráti kapcsolatok fűzik a Felvidék­hez, a Vajdasághoz, Erdélyhez. A kárpátaljai testvértelepülésre egy önkormányzati küldöttség tagjaként jutott. Megfogta az ot­tani magyar lét, ahogyan élnek, elég nagy szegénységben, még csak esélyt se látva a jobb létre.- Mindenhol tűzzel-vassal aka­dályozzák a magyar autonómiát. A magyar kisebbség frusztrálja a környező országokat, mert az ölükbe hullott területekkel úgy vannak, mint a tolvaj, aki nem tudja eldugni a lopott holmit. Szomorú vagyok, hogy amikor a rendszerváltás után Ukrajna felajánlotta, hogy Kárpátalját visszaadná, mi nem fogadtuk el- mondta. Hasonlóképpen vé­lekedik a kettős állampolgárság­gal kapcsolatos „csúfos esetről”. A lemezbemutató koncerteket, ahonnan a tombolabevétel ke­rül Viskre, éppen azért rendezi mindig december 5. környékén, hogy ezt feledtesse. (Folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents