Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-01-25 / 2. szám

A templomtorony titkainak tudója

A Jézus Szíve katolikus templomba sok hívő jár nap mint nap. Az óratoronyba viszont Lányi Miklós órásmesteren kívül csak kevesen jutnak fel. A 83 esztendős Miklós bácsit nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen ő annyira paksi, hogy ha a Paks vége-táblát elhagyja, már honvágya támad.

Túravezetőm, aki engem és Babai István operatőr-fotós kollégámat kalauzol a toronyba, korát meghazudtolva vág neki a több mint 80 lépcsőfoknak. Teszi ezt minden reggel hat órakor már hosszú évtizedek óta. - Akár sötétben is feltalálok a toronyba, annyira ismerem már a járást - mondja, miközben a forgatási és fotós kellékeket cipeljük fel remegő lábakkal a sokszor egy embernek is szűk útvonalon. (Lányi Miklósról egyúttal a TelePaks Paksi Paletta című műsorába is forgattunk.) Összeállítjuk a felszerelést, a kamerák forognak, kérdezek, ám a harangok közbevágnak vagy inkább közbeütnek, mégpedig fél delet. Miklós bácsi azonban rutinos, őt nem zavarja meg a csendülés, és mesélni kezd a régmúltról.

1418-ban már tudunk Pakson templomról, ami nagyon szegényes és harang nélküli volt. A mostani katolikus templom elődjét 1776-ban építették, majd ehhez 1779-ben húztak fel egy 51 méter magas tornyot. Az így kiegészült épületet rossz állapota miatt aztán le kellett bontani 1901- ben. De még ez év márciusában közadakozásból megépülhetett a jelenlegi neoromán stílusú templom, melyet 1901. november 24- én Jézus Szíve néven szenteltek fel. A múltidézés közben beljebb lépünk egy kisebb helyiségbe, ahol az órásmester büszkén mutatja a „pecek járatú” órát, ami valószínű, a toronnyal egyidős szerkezet.

(Folytatás a 13. oldalon)