Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-01-25 / 2. szám
• • Önkormányzati feladat marad a szociális védőháló biztosítása Januártól megkezdték működésüket a járások és több intézmény állami kézbe került. Ami a szociális ellátórendszert illeti, a feladatok döntő többsége az önkormányzatoknál maradt. A kötelező és önként vállalt feladatokat egyaránt magába foglaló szociális védőháló részei a szociális szolgáltatások és a pénzbeli, természetbeni ellátások. A szociális szolgáltatások fontos pillérét jelenti a Szociális Intézmények Igazgatósága négy szervezeti egysége: az időskorúak otthona és gondozóháza, a jelzőrendszeres házi gondozás, a támogató szolgálat és az 1991 óta működő hajléktalanok átmeneti szállója. A támogató szolgálat 2002-ben kezdte tevékenységét. Ide tartozik a személyi segítés, aminek lényege, hogy a munkatársak rendszeresen felkeresik, és a mindennapi tennivalókban segítik a gondozottakat, akik így otthonukban maradhatnak. Szintén ide tartozik a személyszállítás, amihez tavaly új kocsit kapott a szolgálat, valamint a tanácsadás. Különböző programokat is biztosít a támogató szolgálat az intézménnyel kapcsolatban állóknak: van kirándulás, uszodai foglalkozás, lovaglás és klubdélután. A jelzőrendszeres házi gondozás 2000-ben indult Pakson, Tolna megyében elsőként. A szolgáltatást 15 készülékkel kezdték, ma 140-nel működik Pakson és a környező településeken. A rendszer 24 órás felügyeletet tesz lehetővé, az érintettek otthonukból bármikor, egy gombnyomással segítséget kérhetnek. Legutóbb egy olyan idős hölgyhöz került jelzőkészülék, aki elesett az udvarán, és szomszédja csak két órával később hallotta meg, hogy segítségért kiabál. A jelzőrendszeres házi gondozás és a támogató szolgálat központja is az idősek otthonában van. A bentlakásos intézmény az egykori szülőotthon épületében nyitotta meg kapuit 1979-ben, és három évvel később lett megyeiből önkormányzati fenntartású. A harminc férőhelyes Kossuth Lajos utcai épület falai vizesedtek, és csak csigalépcsőn lehetett feljutni az emeletre, ezért a városvezetés úgy döntött, hogy a Kishegyi úti volt bölcsődeépületből ötven férőhelyes, modern, világos, tágas és akadálymentes intézményt alakít ki. Az 1998 novemberében átadott 24 lakószobás épületet 2003-ban újabb két szobával bővítették, 2006- ban pedig egy új szárny megépítésével 86-ra emelkedett a férőhelyek száma, foglalta öszsze az otthon eddigi történetét Gogolák Róbertné. (Folytatás all. oldalon) Trapp György és Trapp Györgyné jól érzi magát az otthonban. Családtagjaik rendszeresen látogatják őket, gyermekeik anyagilag is gondoskodnak róluk. Ha úgy tartja kedvük, választanak valamit a foglalkozások közül, ha pedig úgy, akkor visszavonulnak lakrészükbe. Erzsi néni azt mondja, nem tudnak olyat említeni, amiben hiányt szenvednének, mindennel elégedettek. A nővérek sokat törődnek velük, bármivel fordulhatnak hozzájuk. Csak egy „baj” van, mégpedig az, hogy olyan finomakat főznek, hogy meg fog hízni, tette hozzá mosolyogva. Hornok Lászlóné bő egy éve lakója az otthonnak. Szeret olvasni, rádiót hallgatni, sétálni az otthon parkjában, és vannak foglalkozások is, amikből kedvére válogathat, így nem unatkozik. Ahogy Irma néni meséli, az ellátással elégedett, mindene megvan, amire szüksége lehet, a nővérek tapasztaltak és türelmesek. Férjével együtt szerettek volna beköltözni, de erre akkor nem volt lehetőség, s mire ő is jöhetett, párja kórházba került és elhunyt. De nem bánkódik, mert nincsen egyedül. Két fiú, négy unoka és két dédunoka veszi körül szeretettel. Rácz Jánosné még akkor költözött az idősek otthonába, amikor a Kossuth Lajos utcai épületben működött az intézmény. Eszti néni azt mondja, örül, ha valaki a lakótársak közül bekopogtat hozzá, de ő nem „szomszédol”. Nagyon sokat horgol, már vagy száz pár zoknit készített másoknak. Fia látogatja, legutóbb az ünnepekre haza is vitték, és anyagilag is segíti a család. Mint elmondta, a nővérek között van, aki nem annyira beszédes és olyan is, aki állandóan „babusgatja” őket. Ha esetleg előfordul súrlódás, azt megoldják. 10 ■ Paksi Hírnök, 2013. január 25.
