Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-07-26 / 14. szám

A gitár körül forgott az idei Gastroblues

Végleg nagykorú lett a paksi Gastroblues fesztivál, idén 21. alkalommal rendezték meg július elején. A legtöbb modern társadalomban a nagykorúságot 18 és 21 év kor között határozzák meg - ez a Gastroblues fesztiválhoz tökéletesen illik. A nagykorúság pedig kötelezettségekkel jár: mára szinte elvárás a világsztárok meghívása. Huszonegy éve állja a sarat Gárdái György főszervező, a fesztivál kitalálója, akinek Ádám fia mára egyre nagyobb részt vállal az előkészítő munkából, szervezésből és a lebonyolításból. Immár az unokák részvétele nélkül sem képzelhető el a fesztivál.

A munka egyik fontos része a műsor kialakítása. Már a terveknél arra lehetett következtetni, hogy az idén a gitárosok lesznek a fesztivál zenei műsorainak nagy varázslói. A gitármágia nem is maradt el: az egész héten át tartó klubkoncertek során bemutatkozott Mihály Ernő, a Kézdivásárhelyről érkezett gitáros, aki a tizenéves diákokból álló Jazz Kaláka együttessel forró hangulatú koncertet adott. A fesztivál minden napján felléptek, akárcsak Petruska András,

a páratlan tehetségű gitáros, aki sajátos technikájával, felszabadult előadásával sok rajongót és elismerést gyűjtött. A Collegium Musicum fellépésére sokan érkeztek az ország minden tájáról, többen dedikálásra váró bakelitlemez-borítókat szorongattak. A hetvenes évek progresszív stílusában játszó, Bach-, Bartók- és Haydn-műveket feldolgozó zenekar idősödő alapemberei az elvárásoknak megfelelően játszottak, Frantisek Griglák szólógitáros erőteljes játéka emlékezetes marad. A gitárosok játszották a főszerepet a nagy visszatérő Boom Boom együttes produkciójában, bár Borlai Gergő fergeteges dobolását ugyancsak hosszan lehetne méltatni. A nagyapószakállat növesztő gitárosok, Tátrai Tibusz és Mohai András elképesztő szólói mellett Szappanos György és Jamie Winchester iszonyatos energiával tartotta a tempót. Valódi supergroup, kár, hogy együtt kevés koncertet adnak.

Andrea Braido koncertműsorának gitártémáit a fellépése előtt már megismerhettem. Abban a szerencsében lehetett részem, hogy a fesztiválunkra harmadszor meghívott sokoldalú művészt én hozhattam a repülőtérről Paksra kocsival. Andrea letelepedett a hátsó ülésen, elővette gitárját, bekapcsolt egy szerkentyűt és lepróbálta az esti műsort. Előzőleg azt kérdezte, nem zavar-e, ha egy kicsit játszik. Aztán Paksig nyomta, ahogyan Twin Dragons zenekarával ezerrel. Nathaniel Peterson, a mókás, hatalmas termetű színes bőrű mackó régi ismerősünk. A sajátos arctetoválást viselő énekes idén basszusgitározott is. Balkezes, de jobbos gitárral. Megoldotta. Braido elképesztő szólóiban az arpeggio és pengetés technika, a gitárra már-már nem is jellemző hangok, zörejek előcsalogatása könnyed és laza volt. Az utánuk következő cowboyok viszont odacsaptak alaposan. Eric Sardinas és társai már a megjelenésükkel is meghökkentették a közönséget. A koromfekete, magas, sármos Sardinas megdobogtatta a női szíveket. A mindenféle kiegészítővel, kendőkkel, ékszerekkel rendelkező gitáros nemcsak érdekes látvány volt, de nagyon energikus előadást hozott. Nem kímélte fémből készült gitárját

és rekedtes hangját sem. Társai sem maradtak el tőle sem küllemben, sem tudásban. Az amerikaiak bevették Paksot.

Horváth János hazatért. A szimpatikus, szerény fiatalember nem is olyan régen még diákként kergette a labdát az ESZI sportcsarnokában, e sorok írója pedig az osztályfőnöke volt. Most pedig a Mojo WorKings trióval, a kiváló szájharmonikás Szabó Tamás vezetésével meglepetéssel szolgált. A két gitáros és herflis nemcsak kiválóan játszott, de gyönyörűen énekelt három szólamban. A produkcióhoz csatlakozott az USA-ban bluesversenyt nyert Szűcs Gábor, azaz Little G. Weevil. Az egész szombat este a gitárosokról szólt és már tudtuk, hogy a vasárnap is e hangszer körül forog majd.

Mielőtt a gitárosok újabb méltatásába fognék, ki kell emelni a fesztivál egyik legizgalmasabb egyéniségének produkcióját. Nos, ő nem gitáros, hanem énekes és színpadra lépésének pillanatában az ujja köré csavarta a férfinépet. Dana Fuchs megrázta hosszú, gyűrűs haját, kacéran körbepillantott és elkezdte. Kész, mindenkit megvett. Erőteljes, kiváló, harsogó hangja betöltötte a csarnokot, magával ragadó műsora zajos sikerrel ért véget.

Szombaton új helyszínnel ismerkedett a nagyérdemű. A templomi koncertek a paksi evangélikus templomban zajlottak. Jó akusztika, kényelmes helyszín fogadta az érdeklődőket.

Al Di Meola érkezésével foglalkozott vasárnap szervező, hangmérnök, színpadmester, öltözős, vendéglátós, úgyszólván mindenki, aki a világ egyik legjobb gitárosa műsorának előkészítésén fáradozott. Eközben a csarnok mellett felállított színpadon folytak a szabadtéri koncertek. Szinte a főzőversenynyel és a fesztiválfocival azonos időben zajlottak az események és tartottak napestig.

(Folytatás a 7. oldalon)

6 ■ Paksi Hírnök, 2013. július 26.