Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-07-05 / 13. szám
Tököli Attila bízik a jó rajtban Első mérkőzése egy Ferencváros-Pécs összecsapás volt 1993-ban, hatalmas megtiszteltetés volt számára Détári Lajos, Lipcsei Péter, Telek András, Simon Tibor és Keller József ellen játszani. Toköli Attila szerint akkoriban nagyon más volt a foci. Sokkal több nagybetűs futballista játszott, sokkal többen tudták akkor a játékot, manapság inkább a fizikai paraméterek alapján válogatják ki a játékosokat. Magát a játékot a maiak nem tudják annyira. A májusi MTK-MVM Paks összecsapáson Tököli Attila négyszázadik NB I-es mérkőzését játszotta. A 37 éves, korábbi 25-szörös válogatott labdarúgóval pályafutásáról, jelenlegi csapatáról, jövőbeli terveiről beszélgettünk.-Akkor nehezebb volt bekerülni egy NB I-es keretbe, mint manapság?- Igen és emiatt jóval több jó futballista volt. Ma nincsenek meg azok a grundok, ahol igazából megtanultak futballozni a gyerekek, tanítani kell őket. De a legnagyobb gond, hogy nincs megfelelő alázat a mai fiatalokban.- Rutinos játékosa vagy az MVM Paks keretének. Az ifjú tehetségek megkérdezik tőled, hogy mit és hogyan kell csinálni egy adott szituációban?- Az önbizalom mindenkinél megvan, ezzel nincs probléma. Ha valaki tanulni akar, akkor nem kérdez, hanem figyel. Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Én is a mai napig figyelem a társaimat, van, ami nekem sem az erősségem. A feltörekvő generációkban sajnos nem érzem, hogy annyira fejlődni akarnának. Ezzel nem általánosítani szeretnék, de a többség megelégszik már azzal is, hogy NB I-es kerettag.- Külföldön a németországi Kölnben futballoztál, majd két ciprusi klub következett. Mit tapasztaltál a légiós évek alatt?- Elsősorban azt, hogy futballtudásra nem jobbak, mint honfitársaim, egyszerűen más a mentalitásuk. Az edzéseken is mindenki a legjobbját nyújtotta, mindenki be akart kerülni a csapatba. A többségnek hihetetlen önbizalma van, még a legügyetlenebb is azt hiszi, hogy a legjobb futballista. Ezt nem érzem itthon. A körülményekhez képest Magyarországon túlzottak az elvárások. Ami a legnagyobb gond, hogy nem a helyén kezeljük a dolgokat. Ha egy mérkőzést megnyer a válogatott, mindenki elvárja, hogy világbajnok csapatunk legyen. Emellett a negatív kritikát sem a legjobban dolgozzuk fel. -Kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres NB I-es gólkirály, 25-szörös válogatott vagy. Elértél mindent, amit ifú korodban kitűztél magad elé?- Azt gondolom, hogy túl is teljesítettem. Végigjártam a szamárlétrát. Utólag azt mondom, hogy mindenkinek ilyen hoszszú pályafutást kívánok, mint az enyém, aminek még koránt sincs vége. Általában mindenből az első a legemlékezetesebb, én mégsem ezekre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy az 1999/2000-es, a 2000/01-es és a 2001/02-es szezonok végén még a Dunaferr játékosaként a futballistatársak az Év játékosának választottak. A gyűjteményemet gazdagítja, mivel egymás után háromszor nyertem el, az Albert Flórián-vándorserleg, nekem ez a legnagyobb elismerés, amit a labdarúgástól kaptam. A későbbiekben is szeretnék a futball mellett maradni. A B licences edzői tanfolyamot már elvégeztem, most járok az A licenc foglalkozásaira. Jó példák lebegnek a szemem előtt, mint például Horváth Ferencé, aki kiváló játékos volt, most pedig az MVM Paks vezetőedzője.- 2007 nyarán érkeztél először a Fehérvári úti klubhoz. Akkoriban miért a paksi csapatot választottad?- 2006-ban már volt egy puhatolózó tárgyalás Haraszti Zsolt ügyvezetővel, de a Ferencvároshoz igazoltam. A budapesti zöldfehéreket akkor száműzték a másodosztályba és úgy gondoltam, Ciprusról hazatérve nemes cél, ha odamegyek és segítek visszakerülni annak a csapatnak az élvonalba, amellyel bajnoki és kupagyőzelmet is ünnepelhettem korábban. Sajnos ez másként alakult és a Fradinál nem voltak éppen a legjobbak a körülmények. Haraszti Zsolt viszont kitartó volt, 2007-ben is megkeresett, és hamar megállapodtunk. Szimpatikus volt az egész miliő, a célok, a struktúra, így kerültem Paksra. Két évre írtam alá, ami után újabb két esztendőre köteleztem el magam az akkori PFC-vel, pedig a Bajnokok Ligája selejtezőjében küzdő Debrecen is hívott. A második két évből végül egy lett, akkor úgy éreztem, váltanom kell, így kerültem Kecskemétre. A hároméves ciklus után nem haraggal távoztam Paksról, az okokat mindenki megértette. így sajnos kimaradtam az MVM Paks nagy meneteléséből, a sikerekből. Ez fájó, mert tudtam, hogy a nagy eredmény benne van az akkori csapatban, de gyógyírként a KTE-vel Magyar Kupát nyertem.- 2012 nyarán visszatértél az MVM Pakshoz. Jó döntésnek bizonyult?- Személy szerint nagyon örültem, hogy visszatértem. Úgy érzem, nem sikerült rosszul a szezonom. Célom továbbra is az, hogy még egy komoly eredményt elérjen a gárda. A második helyezést a bajnokságban nagyon nehéz megismételni, de nem lehetetlen, a Magyar Kupában könnyebb nagyot alakítani. Ebben a társaságban benne van a siker. Hiszek abban, hogy Horváth Ferenc új impulzusaival felrázza a játékosokat. Bízom benne, hogy ő is kitartó lesz, és úgy tudja formálni az egyletet, ahogy kell, és akkor csak jó dolog sülhet ki. A tavalyi szezon 13. helyét gyorsan el kell felejteni, sokkal több van a mai garnitúrában.- Tehát sikerre ítéltetett a jövő csapata?- Szerintem igen. Ha nem hinnék ebben, nem lennék itt. Nekem soha nem az volt a célom, hogy 12. vagy 13. legyek. Aki egyszer megkóstolta azt, hogy milyen elöl lenni, annak más nem is szerepelhet a tervei közt. Hit és alázat kell hozzá, amit hiányoltam az előző szezonban a társaságtól. Ha nem hiszünk magunkban, nem fogunk eredményt elérni.- Mi az oka, hogy a távozók többsége pozitívan nyilatkozik a paksi klubról?- Haraszti Zsolt és kollégái rendkívül sokat dolgoznak azért, hogy a mindenkori csapat sikeres legyen. Aki a színfalak mögé lát, tehát bármilyen pozícióban az együtteshez kerül, tapasztalhatja ezt. Ha valamit a vezetőség állít, az biztosan úgy is történik. Haraszti Zsolt ügyvezető azon ritka klubvezetők egyike, aki nemcsak nézi, látja is a focit, és mégsem szól bele. Itt tudnak dolgozni az edzők, a játékosok, nem avatkozik a szakmai munkába, a hátteret viszont Karszt Józseffel közösen maximálisan előteremti. Bízom benne, hogy a paksi gárda tíz vagy akár húsz év múlva is az élvonalban szerepel majd, mert akik ezért dolgoznak, maximálisan megérdemlik.- Akár Tököli Attilával a szakmai stábban?- Remélem, hogy igen! Nagyon szeretek Pakson lenni, egyre több minden köt a városhoz. Ha egyszer lezárul a játékos-pályafutásom, örülnék, ha valamilyen formában tudnám segíteni Haraszti Zsolt és a csapat munkáját. De ez még a jövő, most leginkább az Újpest elleni szezonnyitó foglalkoztat. Ha nem is nyerünk 6:0-ra, mint tettük azt legutóbb a Szusza Ferenc Stadionban, és személy szerint nem is lövök két gólt, akkor sem bánkódom majd. Az 1:0- s paksi sikert is el tudnám fogadni, a lényeg, hogy jól rajtoljunk. Faller Gábor Paksi Hírnök, 2013. július 5. ■ 17
