Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-06-21 / 12. szám

Paks—Budapest—Andráspuszta

A folyamatos telefonos navigálás ellenére eltévedünk László Katalin birtokára tartva, egyszerűen nem vesszük észre a házat. Pedig a Bölcskéhez tartozó Andráspuszta egy „sűrűbben” lakott területén él. Négy-öt ház épült csokorban, az övé szinte elbújva áll az erdőben, burjánzó növényzettel körülvéve. Házigazdánk bernáthegyi, nápolyi masztiff, belga juhász, német juhász és labrador kíséretében siet elénk. Katinak valamiféle különös kapcsolata van a kutyáival. Az ebek - ahogy ő mondja - rehabilitált kutyák. Az elaltatás, utcára, menhelyre kerülés elől mentette meg őket új gazdájuk, aki folyamatosan érezteti velük, hogy mennyire szereti őket. Mivel ez - a kutyái között lenni - a természetes lételeme, egy ideig nem is jutunk beljebb, a kapuban belemerülünk az andráspusztai „kolónia” történetébe. László Katalin paksi, biritói lány, az általános iskola után Budapestre került, ott a Fekete Doboz szakkörére járva „fertőzte meg” a média, egészen pontosan a televíziózás világa, vágó lett, amihez szakmát, diplomát is szerzett. 2008-ig a főváros szívében, a Hősök tere közelében élt. Az októberben történt zavargások jelentették számára az utolsó lökést, vidékre, Biatorbágyra költözött. Mivel a válság a munkalehetőségeit is megtépázta, volt ideje elgondolkodni azon, hogyan tovább. Elege lett, ahogy mondja, megszólalt a paraszti vére és úgy döntött, szülei közelébe költözik alapul véve a klasszikus elvet, közel legyenek, de ne annyira, hogy papucsban át lehessen menni. Így talált rá a Bölcske melletti birtokra. A ház láttán édesapja nagyjából azt mondta: „Lányom, neked elment az eszed”, de ő meggyőzte, hogy nem házat, hanem területet akar, ahol lesz hely az állatainak. Az elhatározása az volt, hogy állatokat fog tartani. - Én az állatok nyelvén értek, leginkább a kutyákén - mondja. Ráébredt, hogy az embereket egyesével ugyan szereti, de tömegével nem. Kipróbálta azt a fajta életet, de nem működött. Talán éppen ezért gondolja úgy, hogy nem fog családot alapítani. Ennek ellenére állítja: nem magányos.

A kis kitérő után visszatérünk kedvenc témájához, a birtokhoz, ami abban a tekintetben nem álmai farmja, hogy - úgy mellesleg - kétszáz gyümölcsfa is van rajta. De ha már itt van, természetesen nem hagyja veszendőbe menni, megszedi, befőzi, eladja a gyümölcsöt, ami - megint csak természetesen - bio, Kati nem használ vegyszereket. A kertje organikus, azaz dzsumbuj, fűzi hozzá magyarázatul, mindent mindennel összeültet, persze meghatározott elvek és rend alapján, a földet szalmával fedi be, így kevesebbet kell kapálni és lassabban szárad ki.

Az állattartás terén is a természetesség elvét vallja. Nála semmi esetre sem lesz keltetőgép, arra ott vannak a kotlósok. Fejleszteni persze szeretne, de egészen más irányba tart. Jersey teheneket szeretne, ez a fajta a legjobb a sajtkészítéshez. Távolabbi álma egy alpakaistálló. Ezt a lámafajtát finom, hipoallergén gyapjáért tenyésztik, amit aranyáron adnak-vesznek. Ennek megfelelően az állatokért is borsos árat kell fizetni, így ez még várat magára. A legújabb szerzemény egy kecskecsalád. Ellátásukat be kell még építeni a napi rutinba, tudjuk meg házigazdánktól, aki elárulja, bizony nagyon keményen dolgozik. Bízik abban, hogy lesz még könnyebb is, de a gazdaság kialakítása sok munkával jár. Hogy gazdaságilag kifizetődő lesz-e, még nem tudja, de nem él nagy lábon, a válság erre már egyébként is megtanította.

Hogy mit szólt a külvilág ahhoz, hogy tanyasi életet választott? Az ott élők semmit, hiszen nekik ez természetes. Édesanyja azt mondta, igen, neked ezt kell csinálnod. Barátok, ismerősök néha a fejére olvassák, hogy remetének ment, de szerinte szó sincs erről. Van tévéje, mikrója, internetkapcsolata, más kérdés, hogy nem igazán érdekli. - Nem zárom ki a civilizációt - foglalja össze. Véleménye szerint éppen ellenkezőleg, azok zárják ki a természetet, akik hátat fordítottak az övéhez hasonló életmódnak. - Ez az igazi: a gazdálkodás - állapítja meg. S azonnal kész a válasszal, amikor azt firtatom, boldog-e. - Hajaj, nagyon - vágja rá azonnal. Hozzáteszi, képes meglátni a napi rutin mellett az apró hétköznapi csodákat, legyen szó arról, hogy kikel egy kiscsirke vagy szép termést hoz a meggyfa. Az a szeretet pedig, amivel reggelente kutyái fogadják, minden napját örömmel indítja el. Vida Tünde