Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2013-04-19 / 8. szám

Jó napot, mi újság? Simon Péter A Pro Artis Művészeti Iskola igaz­gatói posztját harmadik éve tölti be Simon Péter, aki azelőtt 13 évig igazgatóhelyettesként segítette a jövőre 40. születésnapját ünnep­lő intézmény szakmai munkáját. A január óta állami fenntartásba került művészeti iskola új helyze­téről beszélve elmondta, hogy bár az átalakulás lehetne jó is, egy­előre komoly szervezési nehéz­ségekkel jár. Ennek ellenére bízik benne, hogy előbb-utóbb minden működni fog.- Már az interjú előtt felszakadt egy sóhaj. A gondterhelt kifejezés­ből sejthető, hogy nem zajlott le teljesen zökkenőmentesen a mű­vészeti iskola állami fenntartásba vétele.- A minisztérium nyilatkozatai szerint az intézményrendszer át­alakítása közvetlenül nem érinti a pedagógusok munkáját és főleg nincs hatással a diákokra. A vál­tozások sajátossága, hogy nem feltétlenül éljük meg pozitívan. Személy szerint én amiatt vagyok feszült, hogy áprilisban még min­dig nem látjuk a fényt az alagút végén. Az intézményrendszer államosítása jó gondolat, hogyha esélyegyenlőséget akarunk terem­teni az országban, ám ez a paksi iskolák számára érvágás, hiszen jobb körülmények között mű­ködtek, mint például egy nyírségi iskola. Egyelőre nem látom, hogy országos szinten egységes lenne a gondolkodás. Akik a tankerülete­ket vezetik, vért izzadnak, hogy működhessen az intézményháló­zat. Az új köznevelési törvény sze­rint március végéig át kellett ala­kítani az alapdokumentumainkat is. Törvényi hiányosság, hogy a fenntartót kihagyta ebből a folya­matból, mivel a rendelkezés úgy szól, hogy az alapdokumentumot az iskola igazgatója hagyja jóvá. Azonban a dokumentumokhoz költségvetés is társul, amelyet vi­szont nem az intézményvezető finanszíroz, hanem a fenntartó.- A szakmai munkát ez mennyi­ben zavarja meg?- A szakmaiság nincs veszélyben, tesszük, ami a dolgunk, de alap­jában új fenntartói hozzáállással kell megbarátkoznunk. Minden kolléga maximális odaadással végzi a dolgát, de feszült a légkör. A pedagógustársadalom mindig is érzékeny volt a beavatkozásra. Minden kollégámat igyekszem megnyugtatni. Annak ellenére, hogy még vannak kérdőjelek, biz­tosan ki fogják találni a megoldást és nem szenvedünk hiányt sem­miben. A tanítás ugyanolyan elven mű­ködik, mint eddig, a pedagógiai program gyökeresen nem válto­zott. Azok a művészeti ágak, amik kialakultak, nagyon jól működ­nek. A zeneművészeti a húzóág, emellett közkedvelt a képzőmű­vészeti és a táncművészeti is, rá­adásul a drámajátékot is sikerült életben tartani kisebb nehézségek árán. A hazai demográfiai helyzet miatt általános probléma, hogy csökken a gyereklétszám. Emel­lett tény, hogy Paks műszaki be­állítottságú város, és kiemelkedő sportélettel rendelkezik, így egy művészeti iskolának nem könnyű a helyzete. A tanulók száma így is félezer, az óvodásoknak, általános iskolásoknak gyakran szervezünk bemutatót, hogy ne csökkenjen drasztikusan az új jelentkezők száma.- Tehát, ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Moha­medhez. ..- Valóban cél, hogy rakjuk kira­katba az iskolát, menjünk mi az emberekhez, ne várjuk, hogy ők jöjjenek hozzánk Zajlik a har­madik Paksi Tavaszi Művészeti Fesztivál is, ez a második olyan alkalom, amit a Pro Artis közösen rendez a Csengey Kulturális Köz­ponttal. Ez eredetileg egyhetes programként indult a művészeti iskola népszerűsítésére háziver­sennyel, nyűt napokkal, koncer­tekkel. Tavaly kinőttük a ház falait, megkerestük a Csengeyt, partner volt ebben, most már háromhetes a rendezvény, amelyben a város más, meghatározó szervezetei is szerepet kaptak Itt ugyanúgy be­mutatkoznak az iskola diákjai és oktatói, lesz hangverseny, hang­szerbemutató, képzőművészeti kiállítás és helyet kap a pedagó­guskórus lemezbemutatója is.- Mire marad idő a megsokaso­dott teendőkön túl?- Édesapám kérdezte nemrég, nem sokallok-e be a sok zenéléstől, de az igazság az, hogy alig van rá időm. Legutóbb, amikor 2007- ben portréinterjú készült velem, éppen lemondtam a Paksi Városi Vegyeskar vezetésérőL Az ezred­forduló óta vezetem az evangélikus kórust, 2007 óta a szekszárdi peda­góguskórust. A Paksi Pedagógus Kórus az, ahol saját alkotóvágya­mat igazán kiélhetem. Kiváló mű­ködését bizonyítja, hogy pillanatok alatt tudtunk lemezt készíteni, ami nem gyakori amatőr együttesek életében. Az anyagot két nap alatt vettük fel és olyan repertoárt sike­rült felépíteni két év alatt, ami má­soknak akár húsz évet is igénybe vehet. A klasszikus kórusirodalom mellett nagy figyelmet szentelünk kortárs és főleg magyar szerzők­nek, köztük Károly Jánosnak. Lemezbemutató koncertünkön nagyszabású előadásra készülünk az Erzsébet Nagy Szálloda dísz­termében meglepetésvendéggel, zenekari aláfestéssel Óriási vá­rakozással tekintek az április 22-i koncert elé. Matus Dóra Paksi Hírnök, 2013. április 19. ■ 15

Next

/
Thumbnails
Contents