Paksi Hírnök, 2013 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2013-04-05 / 7. szám
A zöldcsütörtökről is tanultak Csuhéból kismadarakat, ajtódíszt készítettek ebben az évben a gyerekek a német nemzetiségi önkormányzat irodájában. A húsvéti előkészületek, akár a karácsonyi, régi programja a paksi német önkormányzatnak. Ezekre a helyi általános iskolák német nemzetiségi osztályaiban tanuló alsósokat hívják. A házigazda minden alkalommal Racskó Steffi képviselő, akinek mind a gyerekeket kísérő pedagógusok, mind a testület tagjai segítségére vannak. Idén sem volt ez másképp, szorgalmasan kötötték a masnikat, hajtották a drótot a képviselők is a lurkókkal együtt. A gyerekek egyre felkészültebben érkeznek, tudtuk meg Racskó Stefiitől. Idén versekkel, dalokkal lepték meg. Ő pedig a német nyelvterületre jellemző szokásokról beszélt nekik, természetesen elsősorban németül, figyelembe véve a nyelvtudásukat. Mint mondta, legjellemzőbb különbség a nemzeti szokások között, hogy Németországban a locsolás hagyománya ismeretlen, van viszont Gründonnerstag, azaz zöldcsütörtök, amikor csak salátákat, „zöld” ételeket esznek, és - elsősorban a paraszti világban - szokás volt a húsvéti séta, azaz a határjárás. A Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője kiemelte, hogy programjuk nem titkolt célja az is, hogy őket, a német önkormányzatot és annak tagjait is megismerjék a gyerekek, tudjanak arról, hogy hova fordulhatnak. A kapcsolat nem merül ki az ünnepi előkészületekben, Sprich Deutsch! néven német nyelvi vetélkedőt hirdetnek rendszeresen a felső tagozatosok számára, és a német nemzetiségi oktatásban részt vevő diákok állandó fellépői az ő rendezvényeiknek. -vida-Míves hímes tojások a múzeumban Húsvétkor elmaradhatatlan a festett, díszített tojás, ami az ünnepi asztal éke lehet, illetve ezzel ajándékozzák meg a lányok locsolóikat. A hímes tojásokat többféle technikával el lehet készíteni, amiből a Városi Múzeum játszóházi foglalkozássorozatán ízelítőt kaptak a gyerekek. A tojás az élet, a feltámadás jelképe de a termékenység szimbóluma is, így kapcsolódik a húsvéthoz és ma is élő népszokásunkhoz, a húsvéti locsoláshoz. A tojások színezése, díszítése régi korokra nyúlik vissza, és több módja ismert. A leggyakrabban használt szín a piros, amelynek védőerőt tulajdonítottak, egyes feltevések szerint pedig Krisztus kiontott vérét jelképezi. Minderről, azaz a húsvéti tojás eredetéről, festéséről, a díszítő motívumok jelentéséről is szó volt a Városi Múzeum ünnepet megelőző játszóházi sorozatán, amelyet óvodásoknak, általános és középiskolásoknak szerveztek. Az egyórás foglalkozásokat beszélgetéssel kezdték, ahol az említett ismereteken túl a festőnövényekről is szó volt, mint például a vöröshagyma, fokhagyma, diólevél, cékla vagy a spenót, majd a csoportok a kőtárban a számos díszítő technikából ki is próbálhattak egy, az életkoruknak megfelelőt. A legkisebbek a berzselést ismerhették meg, második osztálytól írott tojásokat készítettek a gyerekek, a legidősebbek pedig már megpróbálkozhattak a karcolással. A berzselés, azaz a levélrátétes módozat a legegyszerűbb a hagyományos festések közül. Lényege, hogy különböző formájú leveleket kell benedvesítve rásimítani a tojásra, majd egy darab harisnya segítségével jó szorosan rögzíteni. Ezután mehet a festőiébe a tojás. Ha elég szoros volt a rögzítés, akkor a levelek alá nem folyik be a festőié, ott a tojás eredeti színű marad. Az írott tojás ehhez hasonló, csak ott olvasztott viasszal, íróka segítségével kell a kívánt mintát a tojásra rajzolni. A festés után le kell dörzsölni a viaszt, aminek helyén a tojás szintén eredeti színű marad. A karcolás lényege, hogy az egyszínűre festett tojásról erre alkalmas eszközzel lekaparják a festéket, így rajzolják meg a kívánt motívumot. A foglalkozássorozat négy napján 14 csoportban 340 gyermeket fogadtak, akik a helyi általános iskolákból és Madocsáról érkeztek. Ennél több volt a bejelentkezettek száma, de a rossz időjárás miatt közel tíz csoport lemondta a foglalkozást.-gyöngy-Paksi Hírnök, 2013. április 5. ■ 11
