Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-03-02 / 5. szám

2012. március 2. 15 Paksi Hírnök Nyugdíjas eveire készül Harmincnyolc ev telt el azóta, hogy fele­ségével az oldalán, aki akkor még csak menyasszonya volt, Faller Dezső leszállt a távolsági buszról, és a konzervgyártól - más közlekedési eszköz nem lévén - ki­ballagott Biritóra, a Paksi Állami Gazda­ság központjába. A fiatal mezőgazdasági gépészmérnök bizalmat és állást kapott. Közös életüket Gyapán, munkásszállón kezdték, egy szobában. Első este, amikor úgy gondolták, tesznek egy sétát új ottho­nukban, kis híján sírva fakadtak, hiszen még közvilágítás sem volt. Nagy utat tett meg azóta Faller Dezső, aki­vel nyugdíjas évei első napjaiban Virág ut­cai otthonának hangulatos, PSE-pályára né­ző teraszán beszélgetünk. Bugyuta kérdé­semre, onnan nézi-e a meccseket, meg­nyugtat, hogy nem. Ami nem is csoda, a futball fontos szereplő az életében: ma is tagja a PSE elnökségének és ötvenéves ko­ráig maga is focizott. Ahelyett, hogy ezzel az örökzöld témával folytatnánk, Faller De­zső elárulja, hogy Vámosmikolán, egy Pest megyei, Ipoly-parti faluban nőtt fel. Szülei elváltak, édesanyjának, aki a gyógyszertár­ban takarított, nagyanyja segített a gyer­meknevelésben. - Szerencsém volt, min­dent megtettek, hogy tanulhassak - mondja Dezső, aki élt is a lehetőséggel: négy diplo­mát szerzett, kettő szakmait és kettő politi­kait. Az első a Debreceni Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki kara volt, ahol sok más sorsfordító is történt vele. Itt ismerke­dett meg — március 4-én negyven éve - ne­jével, és itt lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba 1974-ben. Ugyanebben az évben állt meg a főiskola hirdetőtáblája előtt, amely tele volt álláslehetőségekkel, itt látta meg a paksi ajánlatot... Az egyszobás, lavóros romantikának ha­mar búcsút mondhattak, mert a fiatal mér­nököt egy hónap múlva műhelyfőnöknek nevezték ki, és kaptak egy háromszobás la­kást. Ide érkeztek sorban a gyerekek: Me­linda, Péter és Gábor, és itt laktak addig, amíg kislányuk elérte az iskolás kort. A Paksra költözés munkahelyváltással is járt: Faller Dezső elszegődött a paksi atom­erőműbe, ahol azonban csupán hét hónapot töltött, annak ellenére, hogy nagyon meg voltak vele elégedve. Ekkor ugyanis az MSZMP-be hívták dolgozni. Korábban is volt már erre példa, hiszen mindig ott volt a sűrűjében, hol úttörőként, hol KlSZ-titkár­ként, hol alapszervezeti titkárként, de egé­szen addig elhárította a felkérést, mondván, meg akaija tanulni a szakmáját. Az egész család összeült, hogy megvitassák, merre tovább. Végül a pártmozgalomra esett a vá­lasztás. Ennek eredményeként előbb a poli­tikai főiskolán oroszt tanult, majd immár oroszul elvégezte Moszkvában a Szovjet Kommunista Párt társadalomtudományi akadémiáját. Ekkor 1988-at írtunk. Nem sokkal később jött az újabb jelentős fordu­lat: megszűnt a párt.- Én voltam a város utolsó első titkára. Én zártam 1989. december 31-én a pártszékhá­­zat - mondja és hozzáteszi: neki kellett tíz ember kezébe adni a munkakönyvét is. Az­tán pedig új életet kellett kezdeni. A költ­ségvetési üzemhez került, ahol a gépészet­­szállitás részleg vezetésével bízták meg. A cég akkor igen jelentős volt majd’ ezer dol­gozójával, milliárdos árbevételével. Neki kilencvenhat ember került a keze alá, köz­ben vissza kellett tanulnia a szakmájába, és ki kellett érdemelnie az emberek megbe­csülését, miközben kétsége sem volt afelől, hogy az esztergályosműhelyre festett ejtő­ernyő neki szól. - Rövid idő múlva elfogad­tak, megszűnt az ellenérzés, ami a pártkáde­rekkel szemben, valljuk be, sokszor jogo­san megvolt - összegzi. Rövidesen új fel­adat talált rá, az akkor még ötvenszázalékos önkormányzati tulajdonnal megalakuló Renimpex DC Kft. ügyvezetője lett. Ennek éppen húsz esztendeje. Azonnal iskolapad­ba ült, elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát, mert érezte, hogy közgazdasági ismeretek nélkül cégvezetőként nem boldo­gulhat. A cégnek fénykorában 51 alkalma­zottja volt, az önkormányzati részesedés lé­pésről lépésre dolgozói tulajdonba került, végül ő lett a többségi tulajdonos. így volt ez az elmúlt év végéig, amikor - élve a so­ha vissza nem térő lehetőséggel - nyugdíja­zását kérte. Ezzel együtt eladta üzletrészét is, mert a 2008 óta tartó gazdasági válság egyre inkább begyűrűzött hozzájuk, megjelent a fi­zetésképtelenség. Elkezdődtek a körbetarto­zások, embereket kellett elküldeni. Ez a feje­zetjanuár 19-én zárult le életében, az volt az utolsó munkanapja. Ezzel együtt az MSZP- ben, amelynek tíz éve vezette a városi szer­vezetét, „egy lépést hátralépett”, nem jelöl­tette magát a városi elnöki posztra. Úgy gon­dolja, az új feladatok új szemléletet, lendüle­tet kívánnak, amit nem szeretne fékezni „esetleges beidegződéseivel”. A munka és a politika mellett számos egyéb is belefért Faller Dezső életébe, ami - hangsúlyozta - egyrészt a támogató családi háttérnek, elsősorban nejének köszönhető, illetve annak, hogy a Renimpexnél is jó csa­pat vette körül. 1992-től tagja a PSE elnök­ségének, 1994 óta az önkormányzatnak, 2002 és 2010 között a Paksi Atomerőmű Zrt. igazgatósága, illetve felügyelőbizottsá­ga tagja volt. Az önkormányzati munkáról azt mondja, leginkább az elején volt élveze­tes, pedig bizony nem volt ritka, hogy hajna­lig ott ültek az ülésteremben. Sokszínű volt a testület, de jól kijöttek. Nagy viták voltak ugyan, de építő jellegűek, nem pedig szemé­­lyeskedők. Magáról azt mondja, soha nem volt konfliktusa, amiért párttitkár volt, min­denkivel szót értett, és ugyanolyan tisztele­tet kapott, mint amit ő adott. Most egy más kihívásnak igyekszik meg­felelni: megpróbál nyugdíjasként beillesz­kedni. Unatkozni nem fog, gyakran hódol majd szenvedélyének, a főzésnek, sütésnek; ha megjön a jó idő, a kertet rendezi. Mint mondja, voltak sikerek és kudarcok az életé­ben, de összességében jól mentek a dolgok és a szegény vámosmikolai fiúnak sikerült egy viszonylag jó egzisztenciájú családot „felépítenie”. Most is kiegyensúlyozottnak látja a világot, és ő maga is jól érzi magát benne.- Szerencsések vagyunk, a gyerekeink egyenesben vannak, itt vannak körülöttünk. Más mehet Londonba vagy Münchenbe, ne­künk csak néhány utcányit kell, hogy együtt legyünk. Tudunk egymásra támaszkodni, összetartó család vagyunk - jegyzi meg. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents