Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-03-02 / 5. szám
2012. március 2. 15 Paksi Hírnök Nyugdíjas eveire készül Harmincnyolc ev telt el azóta, hogy feleségével az oldalán, aki akkor még csak menyasszonya volt, Faller Dezső leszállt a távolsági buszról, és a konzervgyártól - más közlekedési eszköz nem lévén - kiballagott Biritóra, a Paksi Állami Gazdaság központjába. A fiatal mezőgazdasági gépészmérnök bizalmat és állást kapott. Közös életüket Gyapán, munkásszállón kezdték, egy szobában. Első este, amikor úgy gondolták, tesznek egy sétát új otthonukban, kis híján sírva fakadtak, hiszen még közvilágítás sem volt. Nagy utat tett meg azóta Faller Dezső, akivel nyugdíjas évei első napjaiban Virág utcai otthonának hangulatos, PSE-pályára néző teraszán beszélgetünk. Bugyuta kérdésemre, onnan nézi-e a meccseket, megnyugtat, hogy nem. Ami nem is csoda, a futball fontos szereplő az életében: ma is tagja a PSE elnökségének és ötvenéves koráig maga is focizott. Ahelyett, hogy ezzel az örökzöld témával folytatnánk, Faller Dezső elárulja, hogy Vámosmikolán, egy Pest megyei, Ipoly-parti faluban nőtt fel. Szülei elváltak, édesanyjának, aki a gyógyszertárban takarított, nagyanyja segített a gyermeknevelésben. - Szerencsém volt, mindent megtettek, hogy tanulhassak - mondja Dezső, aki élt is a lehetőséggel: négy diplomát szerzett, kettő szakmait és kettő politikait. Az első a Debreceni Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki kara volt, ahol sok más sorsfordító is történt vele. Itt ismerkedett meg — március 4-én negyven éve - nejével, és itt lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba 1974-ben. Ugyanebben az évben állt meg a főiskola hirdetőtáblája előtt, amely tele volt álláslehetőségekkel, itt látta meg a paksi ajánlatot... Az egyszobás, lavóros romantikának hamar búcsút mondhattak, mert a fiatal mérnököt egy hónap múlva műhelyfőnöknek nevezték ki, és kaptak egy háromszobás lakást. Ide érkeztek sorban a gyerekek: Melinda, Péter és Gábor, és itt laktak addig, amíg kislányuk elérte az iskolás kort. A Paksra költözés munkahelyváltással is járt: Faller Dezső elszegődött a paksi atomerőműbe, ahol azonban csupán hét hónapot töltött, annak ellenére, hogy nagyon meg voltak vele elégedve. Ekkor ugyanis az MSZMP-be hívták dolgozni. Korábban is volt már erre példa, hiszen mindig ott volt a sűrűjében, hol úttörőként, hol KlSZ-titkárként, hol alapszervezeti titkárként, de egészen addig elhárította a felkérést, mondván, meg akaija tanulni a szakmáját. Az egész család összeült, hogy megvitassák, merre tovább. Végül a pártmozgalomra esett a választás. Ennek eredményeként előbb a politikai főiskolán oroszt tanult, majd immár oroszul elvégezte Moszkvában a Szovjet Kommunista Párt társadalomtudományi akadémiáját. Ekkor 1988-at írtunk. Nem sokkal később jött az újabb jelentős fordulat: megszűnt a párt.- Én voltam a város utolsó első titkára. Én zártam 1989. december 31-én a pártszékházat - mondja és hozzáteszi: neki kellett tíz ember kezébe adni a munkakönyvét is. Aztán pedig új életet kellett kezdeni. A költségvetési üzemhez került, ahol a gépészetszállitás részleg vezetésével bízták meg. A cég akkor igen jelentős volt majd’ ezer dolgozójával, milliárdos árbevételével. Neki kilencvenhat ember került a keze alá, közben vissza kellett tanulnia a szakmájába, és ki kellett érdemelnie az emberek megbecsülését, miközben kétsége sem volt afelől, hogy az esztergályosműhelyre festett ejtőernyő neki szól. - Rövid idő múlva elfogadtak, megszűnt az ellenérzés, ami a pártkáderekkel szemben, valljuk be, sokszor jogosan megvolt - összegzi. Rövidesen új feladat talált rá, az akkor még ötvenszázalékos önkormányzati tulajdonnal megalakuló Renimpex DC Kft. ügyvezetője lett. Ennek éppen húsz esztendeje. Azonnal iskolapadba ült, elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát, mert érezte, hogy közgazdasági ismeretek nélkül cégvezetőként nem boldogulhat. A cégnek fénykorában 51 alkalmazottja volt, az önkormányzati részesedés lépésről lépésre dolgozói tulajdonba került, végül ő lett a többségi tulajdonos. így volt ez az elmúlt év végéig, amikor - élve a soha vissza nem térő lehetőséggel - nyugdíjazását kérte. Ezzel együtt eladta üzletrészét is, mert a 2008 óta tartó gazdasági válság egyre inkább begyűrűzött hozzájuk, megjelent a fizetésképtelenség. Elkezdődtek a körbetartozások, embereket kellett elküldeni. Ez a fejezetjanuár 19-én zárult le életében, az volt az utolsó munkanapja. Ezzel együtt az MSZP- ben, amelynek tíz éve vezette a városi szervezetét, „egy lépést hátralépett”, nem jelöltette magát a városi elnöki posztra. Úgy gondolja, az új feladatok új szemléletet, lendületet kívánnak, amit nem szeretne fékezni „esetleges beidegződéseivel”. A munka és a politika mellett számos egyéb is belefért Faller Dezső életébe, ami - hangsúlyozta - egyrészt a támogató családi háttérnek, elsősorban nejének köszönhető, illetve annak, hogy a Renimpexnél is jó csapat vette körül. 1992-től tagja a PSE elnökségének, 1994 óta az önkormányzatnak, 2002 és 2010 között a Paksi Atomerőmű Zrt. igazgatósága, illetve felügyelőbizottsága tagja volt. Az önkormányzati munkáról azt mondja, leginkább az elején volt élvezetes, pedig bizony nem volt ritka, hogy hajnalig ott ültek az ülésteremben. Sokszínű volt a testület, de jól kijöttek. Nagy viták voltak ugyan, de építő jellegűek, nem pedig személyeskedők. Magáról azt mondja, soha nem volt konfliktusa, amiért párttitkár volt, mindenkivel szót értett, és ugyanolyan tiszteletet kapott, mint amit ő adott. Most egy más kihívásnak igyekszik megfelelni: megpróbál nyugdíjasként beilleszkedni. Unatkozni nem fog, gyakran hódol majd szenvedélyének, a főzésnek, sütésnek; ha megjön a jó idő, a kertet rendezi. Mint mondja, voltak sikerek és kudarcok az életében, de összességében jól mentek a dolgok és a szegény vámosmikolai fiúnak sikerült egy viszonylag jó egzisztenciájú családot „felépítenie”. Most is kiegyensúlyozottnak látja a világot, és ő maga is jól érzi magát benne.- Szerencsések vagyunk, a gyerekeink egyenesben vannak, itt vannak körülöttünk. Más mehet Londonba vagy Münchenbe, nekünk csak néhány utcányit kell, hogy együtt legyünk. Tudunk egymásra támaszkodni, összetartó család vagyunk - jegyzi meg. Vida Tünde
