Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-10-05 / 19. szám
Embermesék A mama Zoltánra bekötözött fejjel talált rá felesége a szekszárdi kórház sürgősségijének várójában. Noémi először meg se akarta ismerni méretes turbánt viselő férjét, aki úgy nézett ki vérpöttyös ingében, mint egy elfuserált statiszta az Egri csillagokból. Az asszony nem szólt semmit, csak sóhajtott egy mélyet, és leült felduzzadt ajkú férje mellé a zöldre vakolt falú folyosón. Megőrjít, gondolta Zoltán, ha lekorholna vagy legalább lesajnálna, de ezek a mélyről jövő sóhajok, amik semmit se jelentenek és mindent. Elhatározta, hogy ő is beveti szokásos fegyverét: hallgatott. Így ment náluk időtlen idők óta, Zoltán már nagyfián is megfigyelte a konfliktuskezelés eme módszerét. A férfi gondolatai hamarosan ismét a mama körül jártak, akit ma másodszor loptak meg saját lakásában. Én már nem vagyok való erre a világra, sírdogált az asszony textil zsebkendőjét szorongatva, és Zoltánnak hirtelen semmi vigasztaló nem jutott az eszébe. Kilenc éve adták el az öreg, óvárosi vályogházat és költöztették a mamát az árából vásárolt lakótelepi panelbe. (A különbözet a gyerekeké lett, ha arra kerül a sor, ne kelljen örökösödési illetéket fizetni.) Mennyire kényelmes, milyen Illyés Gyula születésének 110. évfordulója alkalmából a pálfai Szülőföldünk Nagyjai Emlékbizottság november 6-án tartja az Illyés Gyula szavalóversenyt a télsőrácegresi iskolamúzeumban. A szavalóversenyt általános és középiskolás kategóriában hirdették meg, mindkét kategóriában iskolánként egy-egy fő nevezését várják. A versenyzők egy Illyés Gyula-verssel és egy másik költő versével nevezhetnek október 19-ig. A nevezéseket a pálfai Vak meleg, ismételgette az asszony hónapokon át a fiának, aki nem tudta eldönteni, neki mondja-e vagy önmagát győzködi, hogy érdemes volt otthagyni a szülőházat. (A vályogépületet az új tulajdonos lebontatta és kétszintes, mediterrán hangulatú villát emelt a helyén amerikai konyhával, medencével és központi porszívóval.) Az első eset öt éve történt: egy asszony kéredzkedett be a fiával, hogy rosszul van, és egy pohár vizet kérne. Míg egyikük a gobelineket dicsérte, a másik elemelte a ruhásszekrényből a télikabát belső zsebébe rejtett tárcát. A mama nem akart rendőrt hívni, talán szégyellte magát, Zoltán ragaszkodott hozzá, hogy feljelentést tegyenek. A nyomozó nem biztatta őket. Ne engedjen be senkit, még akkor se, ha fényképes igazolványt mutat, mert azt is hamisítják - tanácsolta. A gyerekeknek adjon kulcsot, ha akarnak, ők majd bejönnek maguk. Az eset csak lassan tűnt a feledés homályába. Teltek az évek, és új lakó költözött a mama szomszédságába: a fiatal nő hamar jóba lett a nénivel, ha kellett, a csekkeket is elvitte a postára és a boltba is leugrott. Cserébe a mama hétvégén mindig átcsengetett egy tálca almás rétessel vagy szilvás Bottyán ÁMK Általános Iskola és Óvoda címére küldhetik a jelentkezők. Az emlékbizottság rajzpályázatot is hirdet, melynek témája az iskola, és bármilyen technikával készített műveket várnak három kategóriában: alsó és felső tagozatos általános iskolások, illetve középiskolások alkotásait. A pályamunkákat a pálfai Vak Bottyán ÁMK Általános Iskola és Óvoda címére (7042 Pálfa, Deák Ferenc u. 16.) várják, a beérkezés határideje október 19. lepénnyel, hogy legyen valami finomság vasárnap délutánra. A második eset két hónappal azután történt, hogy a nő elköltözött a vőlegényéhez. Egy megnyerő alak kopogott be az asszonyhoz bankjegyhamisítók után nyomozó rendőrnek adva ki magát. Amikor a mama meghallotta, hány év börtönnel jár a hamis pénz birtoklása, azonnal odaadta a férfinak átnézésre mind a tíz darab húszezrest, amit a karácsonyi ajándékok végett kivett a bankból.- Még jó, hogy nem állt ellen, lehet, hogy már nem is élne - vigasztalta Zoltán. A mama nem telelt, csak idegesen igazgatta a horgolt térítőt a ’70-es évekbeli tükrös szekrénysorhoz vásárolt dohányzóasztalon. (Ez volt az egyetlen bútorgarnitúra, amit fia hajlandó volt a régi házból átfuvaroztatni.)- Este átjön a kis Zolika is - próbált lelket önteni anyjába a férfi, és ezúttal sikerült: a mama letörölte a könnyeit és rendbe szedte magát. Az unokája csak nem láthatja ilyen állapotban. Zoltánt csak akkor öntötte el a tehetetlen düh, amikor magányosan hazafelé tartott az utcán. Mi lett volna ha?... kezdetű gondolatok jártak a fejében. Ha nem hagyja egyedül a mamát... Ha ő nyit ajtót a szélhámosnak... Azon vette észre magát, hogy a keze reszket és magában dünynyög. Hirtelen ötlettől vezérelve a panelházak tövében működő kocsma felé vette az irányt. Felest kért kísérővel és leült a sarokba. A második kör után már jobban érezte magát. Már sötétedett, amikor úgy döntött, hazaindul. A pulthoz ment, hogy fizessen, ott figyelt fel a két fickóra. Negyven körüli volt mindkettő, az egyik erősen kopaszodott. Egy öregasszonyról beszéltek és közben hatalmasakat hahotáztak. Zoltán hallgatózni próbált, de a zenegép mellett csak néhány mondatfoszlány jutott el a füléig. De ennyi elég volt hozzá, hogy ökölbe szorított kézzel a fickók asztalához lépjen.- Nagyon fáj? - kérdezte Noémi a kórház várójában. Férje nem válaszolt, továbbra is kifejezéstelen tekintettel bámult maga elé. így ültek egy ideig egymás mellett, mígnem Noémi egyszer csak a férfi térdére hajtotta a fejét. A mozdulat olyan meglepő volt és olyan idegen a kórházi környezetben, hogy Zoltán kis híján felugrott. - Elmeséled, hogy mi történt? - kérdezte Noémi. Zoltán kisvártatva megszólalt. Mikor, ha nem most? Kövi Gergő Szavalóverseny 14 ■ Paksi Hírnök, 2012. október 5.
