Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-09-21 / 18. szám
3 Z. nem találta meg soha a legédesebb züllést, mindig hiányérzete volt. Ezért aztán újabb és újabb játékosokat vont be társasjátékába, mindig valami kitörési lehetőségen törte a fejét. Ettől aztán úgy összezavarodott, hogy alig volt képes egy-egy ilyen időszak után ellátni magát. Szeretője nagyon is megértette a lelkében dúló ádáz harcot, összevásárolt neki ilyenkor mindent, hogy boldognak, elégedettnek lássa. Néha besegített Z. anyjának is, ha kifutott a pénzből, pedig szegény nagyon igyekezett, még hétvégeken is vállalt különmunkát, csakhogy egyetlen lányának mindent meg tudjon adni, míg az el nem végzi az egyetemet. Z.-t ez sem nyugtatta meg. S nem nyugtatta meg pszichiátere sem. Z. csak A.-ra gondolt. Kettejük hatalmas, mindent elsöprő szerelmére. Hetekig tépelődött, hogyan tudhatná meg, vajon olvasta-e A. a kisregényt, melynek megjelenéséről bőven tudósított a helyi sajtó. S ha olvasta, vajon miért nem hívja már fel őt, hiszen meg kellett értenie az üzenetet, mert a mű csakis neki, róla szól a lélek legtitokzatosabb hangján. Lehet, hogy mégsem értesült a könyvről? Vagy nem tudott talán hozzájutni? Küldjön egy dedikált példányt neki? Vagy mégsem? Inkább várja meg, míg ez az édes ember csak megvilágosodik egyszer, s megérti, hogy két művész mekkora hőfokon, mekkora szerelemben élhetne egymással, s hogy a legnagyobb inspiráció csakis Z. lehet A. életében. A szerető látta csillagocskája vergődését. Hogy elterelje figyelmét, befizette egy méregdrága tanfolyamra, ahol további szépírói fogásokkal gazdagodhat, de mindhiába. Kedvese jó volt ugyan hozzá, alázatosan követte minden tanácsát, lázadásának nyoma sem volt többé, és naponta biztosította hűségéről, mégis egyre többször gondolt a lány elvesztésének lehetőségére. Bár százszor megbeszélték, hogy ők egymásnak vannak teremtve, mégis a Drága mindinkább korlátozottnak érezte magát. S valóban kezdtek behatárolódni lehetőségei, elsősorban egy örökletes betegség következtében, melynek tünetei látványos formában kezdtek megmutatkozni rajta. Mit tudott mást tenni, mint biztatni Z.-t, hogy járja csak a maga útját, élje meg az életet, teljesítse ki művészetét, ő támogatni fogja mindenben. Ha tudott is a lány esti sétáiról, remélte, hogy mindenek felett áll kettejük egyre mélyülő szimbiózisa. Z. elment a ház előtt, az utca végén megállt, visszanézett, majd rövid töprengés után visszafordult. Az ablak sötét volt, A. házában nem mozdult semmi. Ez újabb reménnyel töltötte el Z.-t, hiszen ha nincs itthon, minden bizonnyal nemsokára haza kell érkeznie szerelmének. Semmi mást nem kell tennie, mint várni türelmesen, s majd ügyesen intézni a dolgot, hogy úgy tűnjön, mintha éppen most érkezett volna ő is a ház elé. Már ötödik körét rótta, mikor az utca végéről észrevette, hogy A. felesége belép az ajtón. Nem nagyon izgatta ez az asszony. Valahogy úgy képzelte el, hogy A. épp csak megtűri maga mellett, várva az alkalmat, amikor a drága, gyönyörű lányt, természetesen őt magát, hirtelen felizzó szenvedélyével magáévá teheti. Z. arra gondolt, Szegedi Béla fotója hogy siettetni fogja ezt a pillanatot. Levetette magas sarkú cipőjét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elindult az ellenkező irányba. Egyre gyorsította lépteit. A vágy is hajtotta, de ködös révületében halványan azt is érzékelte, hogy lassan, egyenletesen sötétedik. Tudta, ha nem siet, teljesen beesteledik, mire felér a hegyre. Könnyen tájékozódott, hiszen sokszor feljött már idáig, mióta kinyomozta, hogy melyik a férfi szőlőskertje. Pontosan emlékezett a tanyaház elhelyezkedésére. Képzeletben nem egyszer lépett be már azon az ajtón, s nem egyszer ölelte erős, izmos karjai közé őt ilyenkor A. Kezében a tűsarkú cipővel, vállán kecses kis táskájával, amit nem régen vett neki a Drága egy belvárosi butikban, ment, csak ment egyenletes léptekkel felfelé az enyhe kaptatón. Megszokta a rászegeződő tekinteteket, kifejezetten élvezni szokta, ha valaki csodálkozással néz rá. Felolvasásain jól be is gyakorolta, hogy mit kell tennie a nagyobb hatás kedvéért. Most azonban nem figyelt fel arra a néhány hazafele igyekvő emberre, akik megütközve néztek végig a selyemszoknyában, mezítláb gyalogló, estélyre sminkelt lányon. Elszántan menetelt a vágyott férfi tanyája felé, oda, ahonnan el lehet látni a távolában húzódó ködös erdőig, ahol a várost körülölelő dombok barna foltjai úgy olvadnak egymásba, mint a szeretők sóhajai a beteljesülés előtti pillanatban. Távolba néző tekintete előtt megjelent a szobor, az a gyönyörű, karcsú lányalak, amit majd róla mintáz a szobrász műterme hűvösében nemsokára. Megjelent a szobor, egyre tisztábban látszottak körvonalai, s mikor már teljesen kiélesedett a kép, akkor vette csak észre, hogy egy kígyó tekeredik át a nő lábain, körben a derekán, szép ívben domborodó csípőjén keresztül fel egészen két formás melléig, szögletes, öklömnyi fejét a lány arcához simítja, s szeme tükrében világosan kirajzolódnak Mózes kőtáblái. Acsádi Rozália Bemutatkozik a cserkészcsapat Játékkal és érdekes programokkal várnak minden érdeklődőt bemutatkozó rendezvényükön a paksi cserkészek szeptember 29- én 15 órakor a Városháza előtti téren. Kicsik és nagyok ismerkedhetnek a cserkészélettel, amelynek többek között részét képezi a játék, a természetjárás, a vallás, a szabadidő értékes eltöltése és a gyakorlatias szemléletmód elsajátítása is. A 104. számú Bethlen Gábor Cserkészcsapat ízelítőt ad olyan fortélyokból, hogy hogyan kell csomózni, tüzet rakni vagy fára mászni. A jelenleg 30-40 fős társaság heti rendszerességgel találkozik a fenntartó Balogh Antal Katolikus Iskola és Gimnázium épületében, mondta el lapunknak Nyisztor Ákos csapatparancsnok. Rendezvényük célja, hogy minél több emberrel megismertessék a cserkészet szellemiségét és új tagokat toborozzanak. Hozzátette: a cserkészet a világ legnagyobb ifjúsági mozgalma, több mint kétszáz országban van jelen, néhány éve ünnepelte alapításának százéves évfordulóját. Az 1997-es londoni cserkész világtalálkozón, a dzsemborin heten is képviselték Paksot, ami sokat elárul a várossal és a szponzorként közreműködő helyiekkel ápolt jó kapcsolatról. A dzsemborikon több ezren jönnek össze a világ minden tájáról, a kulturális programok mellett a nemzetek is bemutatkoznak. Ilyenkor a résztvevők a cserkészet alapelvének megfelelően társadalmilag hasznos feladatokat is elvégeznek. Nyisztor Ákos úgy véli, a világmozgalom kiállta az idők próbáját, és továbbra is képes tartalmat nyújtani a világnak. Hozzátette, a lengyel és magyar csapatok az eredeti gondolat szerint továbbra is őrzik a mozgalom vallásos szellemiségét. Aki többet szeretne megtudni, látogasson el a rendezvényre, vagy a csapat honlapjára, a www.cserkesz.hu/ paks címen. Matus Dóm Paksi Hírnök, 2012. szeptember 21. ■ 19
