Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-09-21 / 18. szám
Üdvözlet Paksról! Erzsébet Szálló Erzsébet Szálló, Béke Szálló, Erzsébet Nagy Szálló, Nagyvendéglő - számtalan néven ismerjük, s mindig, fennállása óta minden korban ugyanazt jelképezte: rang, méltóság, vagyon. A település emblematikus épülete, Makovecz Imre temploma előtt az egyetlen, ami az országban Paksot jelenítette meg, képeslapokon, reklámkiadványokban a legtöbbet fotózott paksi műemlék. Helye a település központjában és építésekor szinte a középpontjában is ezt tükrözte. Impozáns megjelenése, homlokzatának tájolása az országos postaút derekán megállította az utazót, aki eldönthette, megengedheti-e magának, hogy Paks akkor még egyetlen emeletes épületében szálljon meg, vagy egyszerűbbet, olcsóbbat kell keresnie. Az épület főbejáratának helyzete azt is kifejezte, építésekor forgalma szempontjából mindig jelentősebb volt a délről, Pécs felől, mint az északról, főváros irányából érkező vendégek száma. Jellemzőihez tartozik (jelentőségét is kiemeli), hogy nemcsak földrajzilag, hanem társadalmilag is kettéválasztotta a települést. Tőle délre jórészt az alacsonyabb rangú, közrendű, kevésbé tehetős vagy szegény sorú lakosság élt, északra a XVIII-X1X. század helyi közbirtokos nemességének kúriáit találjuk, illetve a XIX. század második felétől kezdődően a hivatali, közigazgatási elöljáróság intézményei és szolgálati lakásai épültek fel itt, közéjük ékelődve a község vagyonos polgárainak lakóházai. A szálló a paksi közbirtokos nemesség tulajdona volt, árendában (bérlőkkel) működtették. Bencze Barnabás szerint feltételezhető, hogy helyén állt az a török kori karavánszeráj, amit Henrik Ottendorf hadmérnök 1663-ból keltezett térképvázlatán a Duna és az országút közti fogadóként jelölt, bár ezt régészeti feltárás nem erősítette meg. Ennek valószínűleg az is lehet az oka, hogy a sorozatos át- és újjáépítések során területét többször feltöltötték, és a munkálatok során a falmaradványok megsemmisültek. Az 1808-ból származó, Paks mezőváros csomópontját ábrázoló térkép is igazolja, hogy a település központjában, nagyjából egymással szemben két fogadó is állt, a Száraz-família árendájába tartozó Fehér hajó a mai Erzsébet szálló telkén, és a hajdani Flórián-ház helyén álló Zöldfa fogadó, utóbbi a Daróczyak tulajdonában volt. A Fehér hajó (a monográfiában Aranyhajó) vendéglőt fennállása során többször átépítették, bővítették. Gere László kutatásai alapján úgy véli, mai alaprajzi formája 1808 és 1859 között alakult ki, az írásos források adatai alapján ez valószínűleg 1816-17-ben történhetett. A Zöldfa fogadót a XIX. század közepéig találjuk meg a forrásokban (még 1852-ből is fennmaradt egy árlapja). Dr. Németh Imre szerint az Aranyhajó (Fehér hajó) fogadót 1844. évi átépítés után Zöldfa Vendéglőként nyitották meg, de ennek bizonyítására Németh Imre nem adott meg, Gere László pedig nem talált forrásokat. Vagyis bizonyíthatóan nem tudjuk meghatározni, hogy a szálló jelenlegi formájában mikor épült föl, és kinek a tervei alapján. Amit a levéltári források erre az időszakra nézve igazolnak, az az egymással szemben álló, pereskedő tulajdonosok és bérlők állandó vitája a periratokban, ami - amióta világ a világ - nem szólt másról, mint a működtetés hasznáról. A tulajdonosok keveslik a hasznot, sokallják a befektetés összegét, a bérlők pedig ráfizetésesnek ítélik a működtetést. Csak a kifizetett összegek a lényegesek, az elnevezések már nem annyira, így aztán a vita hevében Fehér hajó sokszor csak Hajó, egyszer Aranyhajó, aztán Zöldfa Kávéház és Vendéglő. A paksiak köznapi szóhasználatában pedig (főként a század második felében) a Nagyvendéglő. Esetleg hozzáteszik a bérlő nevét is: Bálint-féle nagyvendéglő, ahogy 1905-ben és 1907-ben Paraté György, a polgári iskola igazgatója említi jelentésében az iskolai ünnepély színhelyeként. „Az egyemeletes, klasszicista fogadó hangsúlyos timpanonjával, egyszerűségében is monumentális homlokzatával ma is uralkodik a tér többi épületén. ...Az emelet balszárnyán helyezték el a középfolyosós szállodarészt. A jobb szárnyoldalon volt a kaszinó, az udvar felé húzódó nagyterem pedig 7 íves árkádos tornácon nyugszik. Az épület nemcsak városképileg jelentős, hanem országos viszonylatban is igen jellegzetes emléke a klasszicizmus korának szálló és kaszinóépítésének” - írta róla Börtsök László. Az udvarban istállók, tágas kocsiszínek várták a környékbeliek fogatait. Az újjáépített Nagyvendéglő hamarosan a környék reformokra készülő birtokosainak, a Széchenyi nyomán kaszinókat alapító köznemességnek, majd a XX. században a település vagyonos polgárainak, hivatali elöljáróinak találkozóhelye lett, és az is maradt majd’ egy évszázadon keresztül. Az Úri Kaszinó a szálló emeleti szobáiban működött, a városi legendák szerint Pest és Pozsony után az országban harmadikként. Itt létesült a település első könyvtára is, tagjai a korabeli újságok példányait is olvashatták, és ahol rokonként vagy vendégként országos hírű politikusok, köztük Deák Ferenc, Eötvös József, Bezerédj István is többször megfordultak. w 14 ■ Paksi Hírnök, 2012. szeptember 21.
