Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-08-24 / 16. szám
Jó napot, mi újság? Scheffer István O A Duna karnyújtásnyi közelsége, a víz semmivel össze nem téveszthető illata mindennapi életünk részévé vált: együtt lélegeztünk a holtággal. Régi öregek elbeszélése szerint a kontyos-időkben, a hódoltság korában, mikor csatlós, rabló hadak telepedtek apáink földjére, s fosztogatták, sanyargatták a népet, a táj ezen részén egy dzsámi emelkedett. Büszkén, fényesen hirdette Allah dicsőségét. Uralta az egész vidéket. Csakhogy mit szólt mindehhez az akkori, nem csekély számú, hithű református közösség: a végletekig nyakas, saját Istene előtt sem térdet hajtó, konok kálvinista gyülekezet, azt bizony nem tudjuk. Mindenesetre az idő, akár egy jó gazda, mint már annyiszor, tette a dolgát. A török eltakarodott, igaz nem jószántából hagyta el az országot, hanem osztrák noszogatásra. Vitte magával rablott kincseit, Allahot, összes prófétájával egyetemben. Az Úr meg a maga módján revansot vett az évszázados gyalázatért, megaláztatásért: örökös és visszavonhatatían sötétségbe taszította a muszlim kegyhelyet. Hullámsírba temette, atlantiszi feketeségbe. Szóbeszéd ma már nem járja. Tüzes, lampionos estéken a város polgára másról cserél eszmét - úgy mint pénz, hatalom, drog, meg H1N1, a sor tetszőlegesen folytatható -, mintsem eszelős hangú öregemberek meséire figyeljen. A titokra sohasem derült fény. Mindebből mennyi az igazság, mennyi nem, talán nem is fontos. A víztükör az új évezred hajnalán, 2009 májusában ugyanúgy tört fényű, opálos, mint a dicstelen, csúfos prágai bevonuláskor. A napkárászok eltűntek, akárcsak a korszakot szimbolizáló, önfeledten fürdőző szovjet katonák. Csend van. Szilencium, immáron ki tudja mióta, és ki tudja még meddig. Egy feketerigó szállna a gyepre, ha lenne gyep. Az elvadult, sűrű aljnövényzettel benőtt, csalános helyet a madár sem kedveli. Sic transit gloria mundi, mondanám, de a lényeg több ennél. László-Kovács Gyula Tavaly szeptemberben kezdődött a szervezés, de az utolsó pillanatban is rengeteg a teendő: kevesebb mint egy hónap van vissza az Atom 100 névre keresztelt versenysorozat paksi záró állomásáig, amelynek helyi szervezője, Scheffer István gyakorlatilag lopja a perceket az interjú idejére. Az utolsó pillanatig zajlanak az egyeztetések, finomítások. Hátravan még a kijelölt pálya bejárása, véglegesíteni kell a frissítőállomásokat és fordítópontokat, az esemény zökkenőmentes lebonyolításához több mint száz szervező részvételére van szükség, akiknek összefogása és koordinálása sem kis feladat, részletezi István. Amióta az eszét tudja, fut, de ez most valami más, hiszen ezúttal az Atomerőmű Sportegyesülettel és a várossal öszszefogva ő akarja meglepni fútótársait egy újdonsággal. 12 éves korában fertőzte meg a futás, azóta tíz kilométertől egészen az ultrafutásig mindent bevállal, és most egy évek óta dédelgetett álma válhat valóra a Paksra szervezett országos szintű futóversennyel. A 3/4 marATOM partnerrendezvényei már lezárultak, a februári kaposvári futásra a térdig érő hó ellenére kétszázan elmentek, a bajain félezer ember vett részt, a pár héttel ezelőtt megtartott nagyatádi verseny nagy sikerrel, többek között külföldiek részvételével zajlott, így városunkban is rengeteg emberre számít szeptember 15-én István. A cél az, hogy megmozduljon az egész város, ha nem futóként vagy segítőként, akkor szurkolóként, mert az állomásokon közöttük is versenyt szeretnének rendezni, teszi hozzá. A BSI futónagyköveteként István nagy feladatot vett a vállára: megszervezni lakóhelyén egy összetartó futóközösséget. Mint mondja, nem most találta ki Paks a futást, rengetegen versenyeznek és futnak rendszeresen a városban, a Paksi Amatőr Futó Fiatalok klubja 18 éve működik sikeresen. Futónagykövetként azonban nem egy izolált közösséget akar létrehozni, hanem ráirányítani a figyelmet a futásra, a mozgásra, az egészséges életmódra. - Ennek a verseny után jön meg igazán az eredménye, amikor egy délelőttre megbolydul az egész város és ehhez mások is kedvet kapnak - véli. A verseny előtt már hónapok óta felkészítő futásokat szervezett, az iskolákkal pedig a sportágválasztó napján tartanak közös futást, ahol több neves olimpikon, világ- és Európa-bajnok is az akció mellé áll. A program ugyanakkor nem csupán a profi futóknak szól, a különböző távokat kezdők és gyerekek is teljesíteni tudják, emellett egy nordic walking szám is várja a résztvevőket. A program a sport népszerűsítése mellett lehetőség arra, hogy megmutassák a város értékeit: a futófesztivált a Kenyér-, hal- és borünnep köré szervezte az önkormányzat, ami hatalmas löketet ad a rendezvénynek, mindemellett cél a tiszta energiatermelés népszerűsítése is. E célból a program minden helyszínén professzionális kiállítást szerveznek. Noha Scheffer István életében tagadhatatlanul a futás játssza a főszerepet, a zsúfolt programtárba a családi vállalkozás teendőinek is bele kell férnie. A lovasudvar üzemeltetése sem kisebb falat a futófesztivál megszervezésénél: vendégházuk az esküvőszezonban lakodalmaknak is helyet ad, ahol István mindenben besegít. Ha kell felszolgál, koordinál, nemsokára egy 200 fős lagzi megrendezésében kell helytállnia. Mindemellett lovas oktatást is tart, amelyről azt vallja, a futástól egészen eltérő kihívás. Nagy feladat megszerettetni valakivel a lovaglást, és meg kell tanítani azt is, amit a ló és a lovaglás megkíván, vallja. Ha lóra nem is, de futásra született, mondja, sosem tudná abbahagyni. Talán a tolókocsiban, teszi hozzá tréfásan, akkor viszont jönne a kerekesszékes futás. Matus Dóra Paksi Hírnök, 2012. augusztus 24. ■ 15
