Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-08-03 / 15. szám
Százéves a csámpai oktatás Száztizenkét gyerek járt az első tanévben a felső-csámpai iskolába. Ennek éppen száz esztendeje. Száz év, száz kép címmel korabeli fotókból nyílt kiállítással emlékeztek a jubileumra a Pakshoz tartozó településrészen, ahol - mint Feil József visszaemlékezéséből kiderül - egykor három iskolában folyt az oktatás. A külső városrészi önkormányzat csámpai képviselője maga folytatott kutatásokat, ez alapján született a fotóösszeállítás, amely most is látható a közösségi házban. Az idei Nosztálgiatalálkozóra nyílt meg, sokaknak nagy örömet okozva.- Ez idegeneket nem szólít meg, csak olyanokat, akik felfedezik magukat vagy felmenőiket - mondja a képviselő. Az iskola történetéről szólva elárulja, édesapjától hallotta - majd mások is igazolták - hogy a Felső-Csámpán épült iskola 1912-ben fogadta az első diákokat, összesen 112 gyereket. Érdekes kutatni, hogy korábban milyen formában tanították a gyerekeket, jegyzi meg Feil József, aki ezt meg is tette, mert máris elárulja, hogy az okosabbnak tűnő gyerekeket otthon tanították a papok, akinek pedig Pakson rokonsága volt, ott heteit, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a puszta életében erőteljesen jelen volt az analfabetizmus, a gyerekeket ugyanis igen korán kemény munkára fogták. Hogy az iskola megnyitásának idejében pontosan hányán éltek Csámpán, azt nem tudja a képviselő, de az biztos, hogy a házszámozás akkor már megtörtént, és létezett 101-es ház. A számozás Felső-Csámpán kezdődött Alsó-Csámpa felé növekedett, jegyzi meg érdekességképpen, majd hozzáteszi, legkevesebb öt-hat főt lehet számítani háztartásonként, de abban az időben nem volt ritka a több mint tízfős család sem. Az iskola történetét folytatva elmondta, hogy az intézményt Paks község építtette, de valamilyen „támogatott pénzek” felhasználásával. Azt, hogy a helyi közigazgatás felvállalta, a legenda szerint Molnár János bírónak köszönheti. Erről ugyanis Feil József hivatalos dokumentációval nem rendelkezik. Az édesapjától hallottak alapján azt viszont tudja, hogy akkoriban - ő 1928-ban kezdte a tanulmányait - hatosztályos volt az iskola. A magas gyermeklétszám miatt délelőtt, délután is volt tanítás, és felváltva tanultak csendes, illetve hangos órán, azaz amíg a tanító az egyik osztálynak leadta a leckét vagy feleltetett, addig a többiek csendben gyakoroltak, készültek - Az iskola az életet is fellendítette, komoly összefogó ereje volt. Működött énekkar, volt tánc, ott zajlott a hitoktatás, teljesen felélénkítette a társasági életet - meséli Feil József. Ez igaz volt arra az időre is, amikor már ő járt iskolába. Volt egy gondnoka az iskolának, Májer Jánosnak hívták. Hánzi bácsi mindent rendben tartott, az udvart, a tanító lakrészét, a fűtést, a padlót, és részt vett mindenféle közösségi programban. - Volt egy háromsoros harmonikája, azzal minket mulattatott, ha valami szerep vagy éppen bál volt, ő zenélt - idézi fel. Abban az időben gyalog jártak iskolába, s nem illett hiányozni, bármilyen zord volt is az időjárás, szakadó esőben, nyakig érő hóban is ott kellett ülniük a pusztai gyerekeknek az iskolapadban. Ilyenkor megesett, hogy a „faluheli” - ez az erőmű alatti tanyákat jelenti - biritói vagy pongor-tanyai gyerekeket lovas kocsi szállította. Feilék a Tenzinger-részen, régi urasági területen laktak, ami a mai Patak utca vége. Később, a 40-es évek táján, a háború után még két iskola nyílt Alsó-Csámpán, az egyiket úgy építették (lent a buszmegállónál), a másik a Hanoi-féle ház, ezt 1912-ben egy Hanoi Mihály nevű jómódú gazdálkodó építette családi háznak, de amikor a fiúk odavesztek a háborúban és csökkent a létszám, az első részét eladták, itt nyílt meg a harmadik csámpai iskola.- Mi voltunk az utolsó nyolcadik osztályosok, 1961-ben végeztünk- folytatja a történetet a képviselő. Hárman voltak: Kindl Júlia, Káldi Lajos és ő. A következő évben az egész felső tagozatot Paksra helyezték, néhány évvel később az alsó tagozat is megszűnt. Az egykori felső-csámpai iskola magánkézben van, tulajdonosa az épületet felújította, néhány évig a közösségi programok - jelesül a Nosztalgiatalálkozó - színtere volt, ma viszont nincs funkciója, a hajdani alsó-csámpai iskolák ma családi házak Az egykori tanítók közül ketten élnek még, Örvös István és Hernádi István. Őket meghívták az idei találkozóra, s virágcsokorral köszönték meg munkájukat. Feil József azt is elmesélte, hogy egyszer egy pajtában rejtőzködve meglelte azt a nagy kupolás vaskályhát, ami az iskolájukat fűtötte, megkérte a tulajdonost, hogy szolgáltassa vissza, ami meg is történt. A kályhát a Városi Múzeumnak ajánlották fel. Vida T TEMETKEZÉS Bemutatóterem: Paks, Kálvária utca 2. Telefon/fax: 75/311-065 Irodavezető: Wágner Aranka Készenlét 0-24 óráig: 30/936-3255 teljes körű szolgáltatás, ügyintézés, sírcsokrok és koszorúk rendelése PAKS Paksi Hírnök, 2012. augusztus 3. ■ 15
