Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-08-03 / 15. szám
Fmhprmpspk L_ I I I kJ I I I I v/OwiV Rudi, a hontalan A Hangulat presszóban hozott minket össze a sors. Rudi tudta, hogy újságíró vagyok, így hozzám fordult panaszával. Hellyel kínáltam, s elkezdte kifakadását. Tudsz segíteni? Tizenhárom éve él már Magyarországon, de még mindig jócskán töri a magyart. De hát ki is lehet valójában Rudi? Stajec Rade a gradacaci, 400 lelket számláló Spionicában született 1975 szeptemberében. A délszláv háború űzte el otthonából hét társával együtt 1999 őszén. Szobotkánál lépte át a zöldhatárt pár dollár, márka, dinár kíséretében a megmaradás reményében. Első útjuk a kiskunhalasi menekülttáborba vezetett, ahol boldog tizennyolc hónapot töltöttek. Rudi először a piacon vetette be magát, ott szorgoskodott mindenféle munkát elvállalva, aztán később már kőművesek mellé szegődött segédmunkásnak. Nem volt ínyére a csupa rács fogda, ahogy nevezi a lágert, így alkalomadtán meg is szökött a jobb lét reményében. Természetesen elkapták, s jutalma két hónapi fogda lett a szegedi Csillagbörtön elkülönített szakaszában. Kalandos útja Nagyfán folytatódott, ahol húsz hónapon keresztül élvezte az alkoholfüggő menekültek vendéglátását. Szabadulását követően Kiskunhalasra való visszatérése után Nyírbátorba vezetett az útja, ahol ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott - hontalan státusszal hiába kérte állampolgárságát. Nyírbátori vesszőfutásakor már konszolidáltabb formában hontalankodott hősünk. Megtanult így-úgy magyarul, három hónapig tehénpásztorkodott egy család jóvoltából, volt szállása és koszt-kvártély, így egy kis zsebpénzre is szert tudott tenni. Fél évre a tartózkodási kártyáját is meghosszabbították. Egy tanyán aludt. A teheneket kihajtotta, legeltette, fejte. Újra a tábor. Nyírbátorban összejött egy kőművessel, havonta hetvennyolcezer forintot kapott, persze feketén dolgoztatta a mester. A főnök katonatiszt fiának a házát építették. Jól ment sora, ami csak fél évig tartott, pedig ez maga volt Hawaii, a pénz mellé étel és ital is járt természetesen. Az ismert hontalan állapot jegyében két évet töltött Balassagyarmaton, ahol a szokásos műsor. Piac, kőművesek mellett segédmunka minden ódiumával együtt. Bizonyára unalmas lehetett Rudinak ez a gyarmat, mert sátorbontás után a cívisvárosban, Debrecenben találta magát a menedéktáborban. Hát megint csak piac, segédmunka. Ekkor már 2003-at írunk. Nagy változás állt be hányattatott életében, megismerkedett egy 45 év körüli asszonykával. Együtt élték a hontalanok ingerszegény életét, igaz, kedvesének egy ismerőse volt Debrecenben, ő szerzett számára munkát. Még a bíróságon, rendőrségen is járatos volt az asszonyka, de az állandó letelepedési igazolvány csak nem akart összejönni, pedig a két fent említett intézményben takarítónő volt, s a takarításban hősünk segített neki. Egy évre újfent kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt. Rudi ezt követően Paksra került, s a téglagyárban kapott munkát. Szállás a téglagyári házban volt. A hatgyerekes Verával élt jó darabig. Jelenleg egy tanyán él, a szőlőt gondozza, de mellette mindenféle munkára kapható, amit szívesen el is vállal bosnyák barátunk. Műveli a szőlőt szorgalmasan, a gazda elégedett a munkájával, de környezete ingerszegénységén mindössze egyetlen hű társa, Rocky kutyája enyhít, no és a hajnalban elsőként őt ébresztő rigódalárda. Nagy ritkán meglátogatja a házikóval szemközt húzódó Sánchegy oldalában otthonra talált üregi nyulak valamelyike. Mint ahogy a rigódalárda kíván reményteli napot neki, úgy este a szúnyogra vadászó denevérek cikkanó rekviemje kíván jó éjszakát. Álma mi lehet más, mint hogy ő is egyenrangú állampolgára lehessen Magyarországnak, de már a remény is egyre inkább a hétköznapokhoz szürkül, s félő, hogy el is tűnik, mint szürke szamár a ködben. Oláh Zoltán Spórolni akartak, természetet károsítottak Gyakorta találkoznak az Ürgemezőn természetkárosítással, akár illegálisan lerakott szeméttel, akár szintén tiltott homokbányászat nyomaival az Ökocsiga Egyesület tagjai, akik egyben polgári természetőrök is. Sáfrány Szilvia egy minap történt eset kapcsán mondta el ezt lapunknak. Beszámolt róla, hogy az utóbbi időben gyakran fordulnak meg az Ürgemezőn, hiszen egyesületük vállalta, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park által itt felállított, és mostanra sajnos megrongált táblákat felújítják, pótolják. Egy ilyen alkalommal bukkantak rá arra a gödörre, ahonnan valaki homokot vitt el. Talán ha fél köbméternyi hiányozhatott, a gödör szélén viszont védett virágok - jelesül kései szegfűk - nyílnak, így feltehető, hogy több tő is áldozatul esett azért, mert valaki sajnált körülbelül ezer forintot kifizetni a homokért. A természetkárosításért 20 ezer forintig terjedő helyszíni bírság szabható ki, a kései szegfű ugyanis védett növény, 2000 forint az eszmei értéke tövenként. Puskás János, a DC Dunakom Kft. ügyvezetője tájékoztatásából kiderült, hogy nem érdemes kockáztatni, hiszen egy köbméter homokot 1335 forintért lehet vásárolni a cég telephelyén hétköznapokon vagy csütörtökönként a homokbányában. Sáfrány Szilvia hozzáfűzte, azon rövid idő alatt, amíg kint jártak az Ürgemezőn, láttak ürgét, nyulat, gyurgyalagot, egerészölyvet és persze védett növényeket. Nem érti, hogy mások miért nem ezért mennek ki a természetbe. Sáfrány Döme szüleivel talált rá az Ürgemezőn éktelenkedő gödörre. 10 ■ Paksi Hírnök, 2012. augusztus 3.
