Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-07-20 / 14. szám
A nászágyból a frontra Nemcsak történelemkönyvekből ismeri a Horthy-kort, a világháborút, a hadifogságot, a padláslesöprős ötvenes éveket és a proletárdiktatúrát. Átélte mindezt a 92 esztendős Hernádi Ferenc. Az egykori posta épületében lakik a Deák Ferenc utcában, ott, ahol annak idején dolgozott. A szolgálati lakásba 1956-ban költözött be, s később megvette az ingatlant. A trianoni békekötés évében, 1920-ban született. Mélyen vallásos, katolikus családban nőtt fel; a kalocsai jezsuitáknál tanult és érettségizett. Édesapja postai alkalmazott volt, s ő is ezt a pályát választotta. Gyakornokként dolgozott több budapesti postán, továbbá Kalocsán, Jászberényben és Pakson. Itt aztán, 1956-tól 1976-os nyugdíjazásáig vezetőként tevékenykedett. Hangsúlyozza, hogy soha nem volt párttag. Pedig abban az időben ilyen pozíció betöltéséhez szinte elengedhetetlen volt az MSZMP-be való belépés. Azért sikerült pártonkivüliként is megmaradni a posztján, mert szakmailag támadhatatlannak bizonyult. Próbálták kikezdeni, de minden ellenőrzés során kiváló minősítést kapott az általa vezetett hivatal, s ez ellen nem volt apelláta. Akin tudott, segített. Egyszer egy volt apácát is felvett táviratkihordónak, amivel megint csak begyűjtött egy fekete pontot a hatalomgyakorlóktól. Egy másik alkalommal egy elüldözött földesúr ezüstkészletét rejtegette. Rázós volt a helyzet, amikor meglátogatta a párttitkár, s pont azon az ülőalkalmatosságon foglalt helyet, amelyik alatt - szőnyeggel letakarva - őrizte a kincset. A készletet húsz évvel később visszaszolgáltatta, amikor a tulajdonos örököse jelentkezett érte. Szilárd erkölcsi tartását a jezsuitáknál töltött éveknek, szívósságát, makacs élni akarását pedig a frontszolgálatnak és a hadifogságnak köszönheti. Már háborús időkben, 1940-ben érettségizett. Életre szóló jelszavául ezt választotta: Nagyobbra születtem. Ami nem valamiféle megalomániára utal, hanem arra, hogy az ember, mielőtt belemenne valami kicsinyes üzletelgetésbe, gondolja meg, hogy méltó-e az hozzá. A katonai behívója 1943-ban érkezett meg. Tíz nap esküvői szabadságot kapott; a nászágyból a keleti frontra ment. Egyenesen az arcvonalba. Ezt igazolja az I. osztályú tűzkeresztje is. Az kaphatott ilyen kitüntetést, aki legalább száz napot szolgált a tűzvonalban. A visszavonulást követően, Budapest ostrománál esett fogságba, 1945 januárjában. Dolgoztatták kőbányában, építkezéseken, hajórakodásnál, mezőgazdasági munkákon. Az éghajlat nem volt rossz a Krím-félszigeten, de az emberélet nem sokat ért. A paksi fogoly soha nem jelentett beteget, mert aki benn maradt a lágerben, az általában eltűnt, mire a többiek visszatértek a munkából. Haza 1948. augusztus 20-án érkezett. Elhúzódtak a mézeshetek, és nem is voltak mézesek... Dőlment gozott a postán, született három gyereke - ma már hat unokája és tíz dédunokája is van - a település megbecsült polgárává vált. Pontosabban Tisztes Polgárává, hiszen tevékenységét ezzel a díjjal ismerték el 2008-ban. Büszke a Vitézi Érdemkeresztjére és a hadifoglyok bajtársi szövetségétől kapott kitüntetésére is. A keresztények közéletben való részvételét mindig fontosnak tartotta Hernádi Ferenc. A rendszerváltás után a paksi KDNP alapító tagja volt, a közelmúltban pedig egy kőkeresztet állíttatott az Erkel utcában. Megfogadta ugyanis, hogy ha ép bőrrel hazaér a fogságból, helyreállíttatja azt a keresztet, amit még a dédapja állíttatott, és a vörösök ledöntöttek 1919-ben. Az elgondolás némi késéssel és nem is ugyanott, de valósággá vált. A hosszú életű ember másoknál többet tapasztalt, többet nevetett, de többet is szenvedett. Hernádi Ferencnek is kijutott mindenből; betegségekből is. Volt két infarktusa, a látása is erősen megromlott, lakásában az olvasnivaló mellett ott a nagyító, asztalán vérnyomásmérő, gyógyszerek, éjjeliszekrényén a házi vészhívó, amivel rosszullét esetén jelezhet az orvosnak. A kisrádiót a zsebében hordja, katolikus műsorokat hallgat. Fehér botot tart a szobában és az előszobában is, hogy ha benn felejti, ne kelljen érte viszszamenni. Sok olyan tárgy veszi körül, amely már ötven-hatvan éve szolgálja. Öltönye igazi retro darab, fekete gumi lábtörlőjén erősen megkoptak a bordák. Özvegy, már két gyerekét is eltemette, de nem adja a fejét a búra. Karbantartja a testét és a lelkét, minden reggel megfürdik, aztán elmegy a templomba. Ha kérik, ha tud, még ma is a mások segítségére van. Persze nem holmi kicsinyes adok-veszek ügyekben... Mert nagyobbra született... Wessely A nyugalmazott postahivatal-vezető az 1966-os Kiváló Hivatal oklevéllel. A szerző fotója.
