Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-07-06 / 13. szám

Jó napot, mi újság? Szabó Vilmos Béla 3 Hedvig fölpróbálta és a lábán hagyta, a nyárit pedig eldobta. „Nem kényelmes” mondta leg­közelebb a sekrestyésnek. Kapott másikat. „Hedvig - mondta neki Márta akkor - tu­dod, milyen hidegek már az éj­szakák. Nem akarsz bemenni a szállóra?” „Nem!” „De hát miért?” „Ott ellopnak mindent.” Ahogy múltak a hetek, egyre többször panaszkodott gyá­­molítójának fájó hasa miatt. (Akkor már gyakran összegör­nyedt.) „Gyere, elkísérlek orvoshoz” ajánlotta Márta. „Nem! Nem akarom, hogy ta­pogassanak!” Ezután Márta több mint egy hónapig nem látta. Amikor újra találkoztak, megkérdezte tőle: „Hol voltál? Már azt hittem, hogy...” „A Hortobágyon. Körülnéztem.” „Jól van. Csakhogy itt vagy!” „Szeretek itt. Itt nem bántanak. Szép ez a város.” Halála után az önkormány­zat családvédelmi osztályának munkatársa haladéktalanul el­rendelte Hedvig hamvasztását és felkutatta hozzátartozóit. Porait gyermekei (akik Hedvigre mint jóságos édesanyára emlékeztek) hazaszállították és otthon te­mették el. Temetése napján Márta szentmi­sét mondatott Hedvig lelki üdvé­ért. Dr. Földvári Péter, a templom tudós plébánosa (aki újszövetsé­gi Szentírástudományt tanított a pécsi teológián és akit Hedvig öreg pópának nevezett) János evangéliumából vette az igét: ... Ti szomorkodtok, de szomorúság­tok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor meg­szülte gyermekét, már nem em­lékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Ti is most szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket, akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek. Gutái István Megjelent a Napút 2011/3. szá­mában és a 2012-es Kézjegyben. Űjabb hat éven át Szabó Vil­mos Béla lesz a Tolna-Baranyai evangélikus egyházmegye es­perese. Ünnepélyes beiktatását minap tartották. Pusztavámon született, hivatását lelkész édes­apja indíttatására választotta. Pápa körzetében kezdte pálya­futását segédlelkészként, hét falu tartozott hozzá kis gyüleke­zetekkel. Első két fia, Richárd és Mátyás Zircen született, a har­madik, Alfréd abban az időben, amikor Hartán szolgált. Ugyan­itt indította útjára a ’90-es évek elején az evangélikus lelkészek országos erőnléti bajnokságát Az egészségesebb egyházért mot­tóval. 1995-től szolgál Pakson, 2006-tól esperes.- Hálás vagyok a bizalomért és a szeretetért, amit megtapasz­taltam, az újraválasztás egyfaj­ta visszaigazolása az elmúlt hat évnek - fogalmazott az esperes. Hozzátette, jelentős változás nem történt, rendezett, jó körülmé­nyek között végezhetik a munkát, amit alapvetően az eddigiekhez hasonlóan szeretne folytatni. Eb­ben kiemelt szerepet kell kapnia a szeretetnek, törődésnek, ami kiterjed a személyekre, körülmé­nyekre is. Ennek lényeges része az esperesi vizitáció. Az egyházi törvények elő is írják, hogy há­romévente vizsgálatot kell tar­tani minden téren a lelkiektől az anyagiakig, de ennek lényege a támogatás, a segítés, húzta alá Szabó Vilmos Béla. Székfoglaló beszédét elvi fejte­getéssel kezdte arról, hogy med­dig, illetve mikortól egyház az egyház. Jeremiás prófétát idézve - aki azt mondta: Munkálkodja­tok a város békességén, mert az a ti békességeteket is jelenti - szólt a lakóhelyhez való kötődésről. Említést tett a paksi atomerőmű­ről is, amely támogatja a gyüleke­zeteket, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság denevérmentő kampánya kapcsán szót ejtett a templomok környezetvédelmi szerepéről az élővilág megőrzésé­ben, s arról, hogy az egyházi ne­velésnek is környezettudatosnak kell lennie. Kitért a nemzetközi kapcsolatokra, a nemzetiségek szerepére, az ingatlanrendezés húsz évére. A következő ciklus munkájá­ról szólva az esperes kiemelte, hogy erősíteni kell a gyüleke­zeteket, támogatni a lelkésze­ket, bekapcsolódni a megyei, kerületi és országos progra­mokba. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy szerencsésen felépült betegségéből, amely kisebb életmódváltásra kény­szerítette. Kicsit visszafogot­tabban, ésszerűben kell szer­veznie az életét. Teendőinek ellátásában nagy segítséget je­lent, hogy nagyon jó a munka­­kapcsolat az egyházmegye szintén újraválasztott világi vezetőjével, Andorka Árpád­dal, csakúgy, mint az egyház­­megyei presbitériummal. A gyülekezetben is elfogadják, ha a kötelesség máshova szó­lítja, Pakson jó az ökumenikus együttműködés, adott esetben helyettesítik egymást a refor­mátus lelkésszel. S ami szintén elengedhetetlen, felesége, csa­ládja mindenben segítségére van, hátulról nem támadást, hanem támogatást kap. Vida Tünde A fotó Szabó Vilmos Béla evangélikus esperes ünnepélyes beiktatásán készült. Paksi Hírnök, 2012. július 6. ■ 19

Next

/
Thumbnails
Contents