Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-06-15 / 12. szám
2012. június 15. 17 Paksi Hírnök 125 éve történt a biskói tragédia ennyi emberrel egy kompon a Dunán, inkább megvárja, amíg a komp vissza jön. Az apát úr végre is engedett és elsőnek ment be a halálkompba, majd mikor a hintát is behúzták, a nép is megindult és csupán egy-két öreg nénike és néhány gyermek maradt a parton, kik már sehogy sem fértek a kompba... Megtörténik a borzalmas katasztrófa. A révészek eloldották a kompot tartó köteleket es harsány kiáltással ellökték a kompot a parttól. A komp imbolyogva siklott rá a vízre. Még csak néhány méternyire volt a parttól, amikor rémülten vették észre a kompon levők, hogy sülyedni kezd. A viz a komp egyik végénél kezdett beömleni. A búcsúsok erre kiabálva, egymást lökdösve, a komp másik végére iparkodtak menekülni, mire ez is a vízbe merült. Pár pillanat alatt a komp tele volt vízzel és most már gyorsan sülyedt... Azt a rémületet és borzalmat, mely elfogta erre a búcsúsok szivét, leimi még halványan sem tudom, mert amikor a szemtanuk eddig értek a szörnyű szerencsétlenség elbeszélésében, a visszaemlékezésre görcsös zokogásban törtek ki és csak szaggatott szavakból tudták elmondani, amit láttak, vagy átéltek. Velőtrázó sikoltozás, artikulátlan orditozás, kiabálás, szivettópö jajveszékelés töltötte be a levegőt. És mintha minden elem fellázadt volna, segítségére jött a víznek a vihar is. Úriási szól kerekedett, mely a kompot mindinkább tovább hajtotta a parttól. Ebben a rémítő pillanatban sem vesztette el Spiesz apátplébános a lélekjelenlétét. Fölment a kocsi bakjára, ott letérdelt és forró imában kérte a Mindenható segítségét, majd felállt és megadta a híveknek az abso(Folytatás a 16. oldalról) Örököseik, a paksi közbirtokosság a bonyolult adózási szabályok miatt a rév használati jogát 1908-ban magánbérlőnek, Fölhercz István paksi lakosnak adták el. A kompjáratot ezután magánbérlők működtették, illetve a világháborúk éveiben a hadsereg, majd 1945 után ismét magántulajdonba, a Jakkel család kezelésébe került (a két háború közti évtizedekben is ők bérelték a révet). 1949-ben, az államosításokkal egy időben a belügyminisztériumtól Paks község kérte és megkapta a Zádori-rév működtetés jogát (a biskói Bács-Kiskun megyéhez tartozott), ami ezután a település önkormányzatát illette meg. A kompjáratot továbbra is Jakkel János és Madách István vezette, de már állami, pontosabban tanácsi alkalmazottként. A község vásárolt két nagyobb teherbírású kompot (bár később az egyiket eladta az Aranykalász Tsz.nek), amit egy ún. Kovácsmotoros (seprűs vagy halászmotornak is hívták) dereglye vontatott - ez már a megrakott lovas kocsik szállítására is alkalmassá vált. A mellékelt fotón egy ilyen fadereglyére szerelt Kovács-motoros, tíz tonna teherbírású komp látható. A paksi községi tanács Költségvetési Üzemének megalakulása után ők működtették a révet. Ekkor már a motoros dereglyét is felváltotta a Vásárhelyi nevű vontatóhajó, amit Diósi Mihály kormányozott, aki 1960-ban került a kompra, majd a kishajó-vezetői vizsga letétele után nyugdíjazásáig vezette. (A nyári strandjáratokról a következő számban, a dunai strandokról szóló cikkemben készülök írni.) A rendszeres, a hét minden napján közlekedő kompjárat üzemeltetése azonban a városi tanács számára tetemes ráfizetést jelentett, ezért a nyolcvanas évek második felében ideiglenesen (két évig) meg is szüntették. 1989-ben, amikor a megváltozott gazdasági körülmények újra lehetővé tették a magánbérlői üzemeltetést, a város bérbe adta a révet, és újra elindult a rendszeres kompjárat Paks és Géderlak között. Kiszl Károly Charon Bt.-je lett (és jelenleg is ő) az átkelőhely üzemeltetője, kezdetben üzlettárssal és bérelt hajóval, majd egyedüli tulajdonosként, saját tulajdonú hajóparkkal, folyamatosan korszerűsített kikötővel. Forrás: Dr. Németh Imre-Dr. Koch József-Somogyi György: Paks nagyközség monográfiája, Paks, 1976. 257-259. Köszönöm Kiszl Károly, Molnár Istvánná Diósi Rózsi és Kapusné Molnár Beáta szíves szóbeli közlését és a Diósi Mihály hagyatékából származó fotókat. Kernné Magda Irén 1887. június 18-án következett be az ország történetének egyik legtöbb áldozatot követelő vízi katasztrófája, egyben városunk történetének legnagyobb tragédiája, a biskói kompkatasztrófa. A kalocsai Jézus Szíve búcsúra igyekvő mintegy 400 főnyi zarándok a Fő utca és a Kápolna utca sarkán álló Szent Vendel kápolnánál gyülekezett, majd onnan egy rövid ima után Spiesz János apátplébános és Varga Károly segédkántor vezetésével indult le a töltésen a város déli határán lévő Biskói-révhez, emlékezik vissza 1937-es írásában Bors József. (Képünkön ebből közlünk részletet.) A biztonsággal csupán 150 utast bíró hajó az erős széltől és túlterheltségtől imbolyogva megindult, azonban a parttól alig néhány méterre süllyedni kezdett. A Duna habjai között több száz ember vesztette életét. A Biskói komptragédia című könyv, amely Beregnyei Miklós szerkesztésében, a Jámbor Pál Társaság gondozásában látott napvilágot 2009-ben, minden fellelhető tudósítás kötetbe foglalásával törekedett arra, hogy a katasztrófa és a mulasztások körülményeiről az olvasó a lehető leghűbb képet kaphassa. Bár a korabeli sajtóból tudjuk, hogy vizsgálatot indítottak a tragédia okainak és felelőseinek megállapítására, a dokumentumok hiányosságai miatt sokan, sokféleképpen számoltak be az esetről, aminek minden részletéről máig nem hullott le a fátyol. - Jogilag felelős a kompvezető, de erkölcsileg elmarasztalható a történtekért a pap is mint a búcsúsok csoportvezetője, mert ha kettéosztja a társaságot, nincs tragédia. Ezt azért nem tette, mert siettek, hiszen ő celebrálta volna a kalocsai misét és késésben voltak, a társaságot pedig egyben akarta tartani — részletezi Beregnyei Miklós, a téma kutatója. A történtek objektív megítélését nehezítik az eltérő beszámolók is, ugyanis a katolikus egyház által kiadott emlékfiizet is még hősként tünteti fel a plébánost, tette hozzá. A szerencsétlenségben 250 fő vesztette életét, zömmel nők és gyermekek, mert földmunkák idején a családok kenyérkeresői nem mentek el az eseményre. Az áldozatok megdöbbentően nagy száma még ma is elborzasztó, ezt megközelítő tragédia napjainkban sem fordult elő, a híradásokból ismert, olasz partoknál zátonyra futott, több mint 4000 főt szállító Costa Concordia tengeijáró balesete során a paksi áldozatok számának töredéke vesztette életét. Matus Dóra
