Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-05-18 / 10. szám

2012. május 18. 15 Paksi Hírnök Tövestül-gyökerestül paksi A Német Nemzetiségi Önkormányzat alapító elnökeként, a Roger Schilling Fúvószenekar alapító tagjaként ismer­hetjük leginkább, de önkormányzati képviselő is volt Féhr György. Dina­mikus ember, ugyanakkor rendkívül megfontolt. Legyen szó a családot vagy a munkát érintő „Gyuri-projektről”, először tervez, alaposan körüljár és csak azután cselekszik. Ahogy mondja, töves­­től-gyökerestől paksi, amire éppen olyan büszke, mint sváb származására. Több száz évvel ezelőtt Paksra települt sváb iparos- és parasztcsaládok leszárma­zottja Féhr György. A Szekszárdon töltött tanulóéveit kivéve minden ehhez a vá­roshoz köti, hiszen itt született, itt töltötte gyermekéveit, miután kitanulta a megye­­székhelyen a gépjármű-villamossági mű­szerész szakmát, Pakson érettségizett a Vak Bottyán Gimnáziumban, itt építették fel a családi fészket feleségével, Eszterrel, és ide születtek ma már felnőtt gyermekei, Zoltán és Nikoletta. Több mint húsz éve az atomerőműben dolgozik irányítástechnikai szakterületen mint berendezéstechnikus, de néhány évig fizikai munkával is kereste a kenyerét az egykori Dunamenti MGTSZ- nél gépjármű-villamossági műszerészként. A kétkezi munka nem ismeretlen számára, hiszen gyermekkorában sokat kellett ott­hon segítenie az állatok körül, a földeken, szőlőben, amit nem lehetett elbliccelni. Gyakran előfordult, hogy hívták a többi­ek: „Gyere, Gyurka a Dunára fürödni!”, de nem ment, mert feladata volt. A kötelesség­tudat és kitartás mellett a szüleitől tisztele­tet és becsületet tanult és azt, hogy ismer­nie és ápolnia kell gyökereit. Gyuri minden lehetőséget meg is ragad erre. Az 1998-as kisebbségi önkormányzati választáson a szavazók akaratából megalakult első ötfős testületnek elnöke volt, ahogy a következő­nek is, majd a harmadik ciklusban elnökhe­lyettese és jelenleg ismét elnöke. A német nemzetiségi önkormányzat a német nemze­tiségi nyelv, a kultúra és a hagyományok ápolását tűzte zászlajára, valamint azoknak az eszközöknek és módszereknek a folya­matos keresését, amelyek alkalmazásával hatékonyan dolgozhatnak céljaikért. A törvény adta kereteken belül maguk alakí­tották ki tevékenységüket, határozták meg a hogyant és miveit. Programjaik sorában megjelenik a svábbál, a német nemzetiségi nap, az általános iskolás korosztályt meg­szólító húsvéti és karácsonyi előkészüle­tek programja, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége helyi szervezetével karöltve rendezett Sprich Deutsch! német nyelvi vetélkedő. Rendszeresen szerveznek lá­togatást a szekszárdi német színházba és német nyelvtanfolyamok szervezése sem hiányzik vállalt feladataik sorából. Gyuri nagyon reménykedett abban, hogy ki tud­nak építeni gazdasági kapcsolatokat paksi és németországi partnerek között. Az első években volt erre próbálkozásuk, bemu­tatták németországi cégeknek a várost és ajánlották az ipari parkot, de igyekezetük nem ért célt, aminek okát leginkább a kap­csolati tőke hiányában látja. Azt tapasztalja, hogy mára igen előrehaladt a svábság asszimilációja. Bár sokan a nem­zetiséghez tartozónak vallják magukat, és ott vannak a hagyományőrző rendezvénye­ken, a kisebbségi nyelvet semmilyen for­mában nem beszélik, és nincs egyértelmű kötődésük a németséghez. A nemzetiségi önkormányzathoz hasonlóan a határainkon túl is ismert és elismert Roger Schilling Fú­vószenekar is a sváb hagyományok megőr­zésére hivatott. Féhr György alapító tagja. Az akkori városi zenekarban vetették fel, hogy sváb zenét szeretnének játszani, ami nem aratott osztatlan sikert, így néhányan hozzáláttak egy új formáció létrehozásá­hoz. Zenészeket toboroztak, aztán lassan lettek saját hangszereik, 1994 decemberé­ben pedig a zenekar tagjaiból megalakult a Német Zenebarátok Egyesülete. Néhány esztendővel ezelőtt talán még en­nél is nagyobb fába vágta a fejszéjét. A 2006-os választásokra készülve Hajdú János hívta találkozóra és felkérte, hogy szálljon versenybe a város képviselő-tes­tületébe szóló tagságért. Gyuri nem sokáig hezitált, vállalta a számára igen megtiszte­lő feladatot. Nem számított neki, hogy mi­lyen szervezetről van szó, arra, hogy igent mondjon, kizárólag a felkérő személye indította, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a több órásra nyúlt beszélgetés után, az ajtóból visszafordulva kérdezett csak rá, hogy tulajdonképpen milyen csapathoz is csatlakozik. A városért végzett, pártel­kötelezettség nélküli négyéves képviselői munkáját is ugyanolyan elhivatottsággal végezte, mint bármely más feladatát. Mint mondja, fontos volt számára, hogy elma­gyarázza az embereknek, például miért nem újítják fel az egyébként igen rossz állapotban lévő Péter utcát, vagy hogy mi­ért kell bezárni a Kápolna utcai bölcsődét vagy a Kereszt utcai óvodát, mert azt akar­ta, hogy megértsék és elfogadják azokat a döntéseket is, amelyek talán érzékenyen érintik őket, de végső soron a város egészé­nek érdekét szolgálják. Gyuri egyébként a mennyiségnél többet ér a minőség jegyében szelektálja, egyszersmind elosztja a felada­tokat. Ha olyan merül fel a családban, a munkahelyen, a zenekarban vagy a német önkormányzatnál, amiről tudja, hogy van a megoldására alkalmasabb ember, áthullik a szűrőjén, ami viszont fennakad, abból egy újabb „Gyuri-projekt” lesz. Feladataiban a Lassan járj, tovább érsz! elv híve, alaposan tervez, végiggondol és csak utána cselek­szik. Azért őt is érte már meglepetés: el­mondása szerint szigorú apa, és úgy gon­dolta, hogy ha lesznek unokái, velük is az lesz. Aztán két évvel ezelőtt fia és menye unokával ajándékozta meg, és jött a meg­lepetés! A kis Zalán ugyanis egy pillanat alatt képes kenyérre kenhető állapotba hoz­ni a nagypapát. Nem mellesleg már kinéz­te magának „Gyuji papa” motoiját, amire folyton fel, és az autója csomagtartóját is, amibe meg állandóan bele akar ülni. Féhr György alig várja már feleségével a többi unokát, akiket szintén el fognak kényeztet­ni. Na nem nagyon, csak egy kicsit! Kohl Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents