Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2012-04-20 / 8. szám
2012. április 20. 19 Paksi Hírnök Cigánymissziót végez az egykori rendőr Volt rendőr, biztonsági vezető, most a DC Dunakom egyik részlegét vezeti Cseh Tamás. Munkáját mindig becsületesen, teljes odaadással végzi, ahogyan azt szüleitől megtanulta. Három gyermekének szeretné továbbadni ezt az útravalót, de úgy érzi, neki nagyobb a felelőssége, ezért feleségével, akit egy csodálatos ajándéknak tekint, cigánymissziót végeznek. Hatéves volt, amikor a városba költöztek, azóta olyan mély gyökereket eresztett, hogy semmi másnak nem nevezné magát, mint paksinak. Középiskolás korában határozta el, hogy nem a szülei által neki szánt hivatások - régész vagy újságíró - közül választ, hanem rendőr lesz. Családcentrikus mivolta a rendőrtiszti főiskola „újonc” hallgatójaként is azt mondatta vele, hogy útlevélkezelő szeretne lenni, ám amikor betévedt egy kábítószer-problémával foglalkozó diákkörbe, azonnal ráébredt, hogy mi az útja. Olyannyira megtalálta a helyét, hogy - bár ez akkor még nem volt legális - elkezdett dolgozni és a 70 százalékos hiányzási átlagával sikerült kiírni magát a nappali tagozatról. Nem csak kábítószerügyekkel foglalkozott, dolgozott fedett nyomozóként is, ami azt jelenti, hogy volt egy másik személyazonossága, és egy abszolút nem veszélytelen élete, ám ő soha nem érezte, hogy otthagyhatná a fogát. 1995-ben került haza, s töltött szavai szerint csodálatos éveket a paksi kapitányságon. Az akkori rendőri vezetők azt mondták, akkor foglalkozhat a droggal, ha bebizonyítja, hogy jelen van. A valóság őt igazolta, így ez lett a szakterülete, beleértve a bűnmegelőzést is. Mivel korábban ezzel senki nem foglalkozott, olyan volt, mintha „egy arami való rét várta volna, ahol senki nem vágott még egy kaszavágásnyit sem”. Annak, hogy 2003-ban leszerelt, két oka volt. Egyik a pénz, addigra már háromgyermekes családapa volt. Másrészt úgy érezte, eljött a pillanat, amikor már az odaadás, amivel a munkáját végezte, lanyhult. Abban, hogy félgőzzel dolgozzon, a megélhetésért pedig valami másodállást vállaljon, az otthonról hozott erkölcsi értékek gátolták meg. Az új feladat, a biztonsági vezetői állás a Westelnél 2007-ig tartott, amit kétévnyi alkalmi munkás időszak követett. Tamás - vagy ahogyan mindenki nevezi Csété - volt banknál biztonsági oktató, krav maga-instruktor, tolmács. Amikor Hajdú János városgondnoknak hívta, úgy érezte, rá van szabva a poszt, s amikor 2009 áprilisában hozzáfogott, egy sor saját ötlettel egészítette ki a kapott feladatokat. O maga nem érezte a korábbiaknál alávalóbbnak, de mások szemében látta ezt a gondolatot. Mint mondja, úgy gondolta, hogy az álmait így is elérheti, nem kell hozzá csuda magas beosztás. Kapocsnak tartotta magát a város lakói és a döntéshozók között, ő volt az, aki a legapróbb dolgokkal is igyekezett foglalkozni. Akkori munkájának eredményeire, még ha azok nem is olyan nagy horderejűek, ma is büszke. A megjegyzésre, hogy az eredményeket jelzi a Puskás János ügyvezetőtől érkezett felkérés a DC Dunakom Kft. részlegvezetői posztra, nevetve jegyzi meg, hogy a kettő között volt egy pécsi kitérő, amit kalandvágyának tulajdonít. - Nagyon fájt elmenni, még magam sem értem magamat, de most száz százalékban tudom hasznosítani az ott szerzett tapasztalatokat - árulja el. Az azóta tönkrement Elcoteq biztonsági vezetőjeként szigorúan profitorientált versenykörnyezetben dolgozott, emberek sorsáról döntött nap mint nap, és amíg városgondnokként egy rendszer legvégén volt, Pécsen pedig a legtetején. A cég még dübörgőit, amikor a szavai szerint a város iránti örök szerelmének és kalandvágyának köszönhetően igent mondott a paksi felkérésre, de a süllyedő hajót már mentőcsónakon hagyta el, mondja tréfásan. Azt is hozzáteszi, hogy ezúttal is, mint életében sokszor, melléállt a szerencse is. A DC Dunakomnál olyan kollektíva fogadta, amire nem számított, és amiért nagyon hálás. Egy jól működő rendszert örökölt, amit dinamizmussal szeretne megtölteni, új irányokkal gazdagítani. Szerencséjét - hívő emberként - Istentől eredőnek tartja, de úgy gondolja, tenni is kell érte. Csétére nem jellemző, hogy ölbe tett kézzel várná a szerencsét. A család és munka mellett például képezi magát. Angolul tanul és furulyázni. Utóbbit azért, mert Bianka lánya furulyázott. Miután abbahagyta, évekig kerülgették a feleslegessé vált hangszert és tankönyvet, mígnem majd’ 38 évesen megtanult kottát olvasni, mert - mint mondja - a zene csodálatos dolog. Cigányul is megtanult, igaz, teljesen más okból. Feleségével, Annamarival cigány gyerekeknek tartanak Pakson is, Faddon is foglalkozásokat. Zenés, táncos bibliaórákról van szó, meg korrepetálásról. Tamás szülei nem hívő emberek, bár véleménye szerint e nélkül vallanak olyan értékeket, hogy „bármelyik templomban prédikálhatnának”, ő viszont középiskolásként ráébredt hivő mivoltára, és mára megtalálta a hozzátartozó közösséget is. Feleségével az Élő szó gyülekezetbe járnak Tengelicre. - A nejem csodálatos, ő egy ajándék, őt nem lehet pótolni - fogalmaz mindenféle kertelés nélkül. Mint mondja, 1996-ban házasodtak, de ő 16 éves kora óta szerelmes Annamariba, aki ezt másfél évvel később „vette észre”. Diákszínpadra jártak együtt, ő volt a királylány, Tamás a királyfi...- Csodálatos dolog a házasság, mindenkinek ajánlom - jelenti ki Tamás. - Én mindig haza tudtam érni, és mindig el tudtam onnan rugaszkodni - foglalja össze a lényegét. így volt ez akkor is, amikor rendőrként dolgozott, álnéven élt, és amikor elment otthonról reggel, és nem tudta megmondani, mikor érkezik. Ma már három gyermeket - egy 15 és 10 éves lányt és egy 13 éves fiút - nevelnek. Tamás nekik szeretné továbbadni azt az útravalót, amit szüleitől kapott. A kérdésre, hogy a munka és család mellett miért tartja fontosnak, hogy cigánymissziót végezzen, azt mondja, úgy érzi, felelőssége van abban, hogy ennek a kisebbségnek milyen lesz a sorsa. - Nem tudom megmagyarázni az eredőjét, de egyszer csak rádöbbentem, hogy nekem több a felelősségem, mint az, hogy befizessem az adót - fogalmaz. Látványos sikerekre nem számít, mert úgy gondolja, hogy eredmény az, ha nem csattant el egy pofon, nem telik lógással egy iskolai nap. Összegzésül elárulja, abszolút boldog ember. Ilyen családdal, barátokkal, munkatársakkal, és egy ilyen városban, mint Paks, más nem is lehetne, fogalmaz. Vida Tünde
