Paksi Hírnök, 2012 (21. évfolyam, 1-24. szám)

2012-04-20 / 8. szám

Partnertelepülésünk: Visk 10 2012. április 20. Teszttörvény sújtja a magyar iskolát „A természeti szépségekkel gazdagon megáldott nagyköz­ség magyar iskolájának gazdag története 1556-tól kezdődik... Ettől kezdve a jelenig megsza­kítás nélkül anyanyelvén tanul­hatott a viski magyarság” - áll a Kölcsey Ferenc Középiskola honlapján. Az iskolát, amely ti­zenegy évfolyamos, háromfo­kozatú, 1998-tól Forgon László irányítja. Az igazgató elmondta, hogy jelenleg 360 diák jár hoz­zájuk, 39 pedagógus és 15 mű­szaki dolgozó alkotja a kollektí­vát. Az általános képzést köve­tő harmadik fokozat elvégzése után középiskolai végzettséget kapnak a diákok, illetve szak­mát is, mert mind a magyar, mind az ukrán intézményekbe járó fiatalok párhuzamosan ta­nulhatnak a Miskinéj Viro­­dnicsij Kombinatban, ahol szá­mítógép-kezelői, gépkocsiveze­tői bizonyítványt kaphatnak, il­letve farmergazdaságra készítik fel őket. A jövőt illetően az igazgató nem túl optimista, vár­hatóan 12 gyereket tudnak beis­kolázni, ami tekintve a tavalyi 34-et, nagy visszaesés. Tény, hogy az adott évben kevés gye­rek született, de szerepet játszik ebben a „teszttörvény”, amiben a kormány azon törekvése ölt testet, hogy az oktatáson ke­resztül erősítse az ukrán nyel­vet. A jövőben a diákoknak, jár­janak akármilyen iskolába, uk­rán nyelven kell érettségi és fel­vételi vizsgát tenniük. Miként az igazgató mondja, az a vád éri őket, hogy nem tanítják meg a gyerekeket ukránul, ahhoz vi­szont egyrészt az kellene szerin­te, hogy megfelelő tankönyv és tanterv álljon rendelkezésre, másrészt az, hogy engedjék meg, hogy az ukránt a nemzeti­ségi iskolák úgy tanítsák, mint más idegen nyelvet, hiszen ezeknek a gyerekeknek az anyanyelve magyar.- Eddig optimista, bizakodó voltam, az utóbbi években azonban borúlátó lettem. A szü­lőknek be kell látniuk, hogy a gyermek akkor kap teljes értékű képzést, tudást, ha a saját anya­nyelvén tanul. Ám fontos lenne, hogy az állam is segítsen, hogy egyenlő eséllyel szerezhessünk diplomát. Fia el lesz zárva az út a diplomaszerzés felé, nem lesznek matematikusaink, fizi­kusaink, nem lesz biztosítva a pedagógus-utánpótlás - fogal­mazott az igazgató. Azt már Széles Emma tanügyi felelős, igazgatóhelyettes fűzte hozzá, hogy fiatal kollégáik majd’ ki­vétel nélkül korábbi tanítványa­ik voltak. A tankönyvellátásról szólva arról is beszámolt, hogy az általános tantárgyak esetén az állami tankönyvet fordítják le magyarra, ezért ezeket általá­ban később kapják meg. Volt olyan tanév, hogy áprilisban ju­tott el hozzájuk a tankönyv. A módszerekről szólva Széles Emma azt mondta, egyre in­kább elvárják tőlük az interak­tiv, innovatív technológiák, módszerek alkalmazását, ami­hez nincsenek meg a feltételek még akkor sem, ha 16 géppel felszerelt számítógépes termük van, s a diákok elég nagy szá­zalékának van otthon is számí­tógépe. Arra a kérdésre, hogy nehezebb dolga van-e a mai pedagógusoknak a tanítvá­nyokkal, azt mondta: - A gye­rek az gyerek volt régen is, most is. Igaz, szabadabbak, mint a pályám kezdetén. Vi­szont ha egy pedagógus valódi pedagógus, minden tanulóhoz megkapja a hozzá vezető utat. Aki a helyén van, annak nincs gondja az órán való fegyelem­mel és a diákokkal való kap­csolattal sem. Kapocs Visk és Paks között Az elmúlt években a viski­­paksi kapcsolat megtestesítő­jévé vált viski oldalról Pál Ju­dit. A pedagógus nyolc éve - amikor kolléganője, Danes Éva rábeszélésére igent mon­dott egy paksi utazásra - azt gondolta, ez egyszeri alkalom lesz. Sokáig minden utazás után azt mondta, hogy „ez lesz az utolsó”. - Két éve már nem mondom - árulta el ne­vetve. Azt is hozzáfűzte, hogy nagyon sok helyen járt Ma­gyarországon, mindenhol ud­variasan fogadták, de Pakson mást érez. - Itt olyan őszinte, segítőkész, barátságos embe­rekkel találkozom, amilye­nekkel máshol nem - fogal­mazott. Azt mondta, már nem tudná megszámolni sem, hány embert ismer. - Egy gondolat este, és én már reggel utazom, ha kell - jellemezte saját ma­gát, de mint mondta, az szóba sem jöhet, hogy végleg el­hagyja Visket. Néhány nap után hiányzik az iskola, a gyerekek... Judit eredetileg orvosnak ké­szült, de családja ebbe nem egyezett bele. így lett pedagó­gus. Ennek már harminchat éve. Földrajzot, természetraj­zot, egészségvédelmet, bioló­giát, esti tagozaton kémiát ta­nít. Évente három-négy alka­lommal kísér gyerekeket Paksra, a határon túli magyar középiskolások cseresznyés­pusztai táborába, a Kisokos- Kisdobos vetélkedőre, a Re­gélő mesemondóversenyre, a Ki mit tud?-ra.

Next

/
Thumbnails
Contents